Az 1788-ban épült Szent Anna-templom

A mai kishegyesi Szent Anna-templom 1788-ban épült az előbbi, a vert falú helyén, amelyet 1769-ben emeltek fel a falu újjátelepítésével egyidejűleg a Békésszentandrásról, valamint a Nógrád és Hont megyéből idevándorló és új hazát kereső palócok leszármazottai. Hogy védszentjüknek miért épp Szent Annát választották, arra nincs pontos magyarázat, nem őrzi titkát sem szájhagyomány, sem pedig írott dokumentum. Az eddigi néprajzi kutatások csak arra mutatnak rá, hogy az apokrif evangéliumok és legendák a 2. századtól részletesen tudósítanak Szent Annáról. Az elbeszélés magva az isteni ígéret, hogy az idősebb, gyermektelen házaspárnak leánya (Szűz Mária) fog születni. A szeplőtelen fogantatás is elsősorban Annához és férjéhez, Joakimhoz fűződik, akiket az egyházi szertartás a házastársak védőszentjeként tisztel. Szent Annát később, a keresztény hagyományokban a bányászok, a hajósok, az anyák és a szülőanyák védőszentjeként emlegetik. Feltételezhető, hogy a kishegyesiek azért választották templomuk oltalmazójának Szent Annát, mert a telepesek bibliai szentet akartak a templom védőszentjének, talán a szaporább gyermekáldás kívánalma miatt, lévén, hogy új telepes faluról volt szó.
Az évszázadok folyamán több népi szokás, rítus is kapcsolódott Szent Annához, amit szigorúan betartottak. Mivel névnapja (július 26-a) mindig keddre esett, így hát a Kedd Asszonyaként is emlegették. ,,Az igazi Annák kedden születnek - tartja a mondás. Az archaikus imádságok, a gyógyító ráolvasók, babonák is igen gyakran róla szólnak. Pl. a néphagyomány szerint a kender töve Anna napján szakad meg, ezért ilyenkor kezdték vágni... Ilyenkor szedték az ún. Anna-babot is. Különben a kedd az asszonyok életében dologtiltó napnak számított.
A búcsúnak mindig volt egy szakrális vonatkozása (a hívők az ünnepi nagymisén megemlékeztek a templom védőszentjéről, és hálát adtak neki, hogy megvédte szülőfalujukat, családjukat), és egy profán, vagyis hétköznapi jelentősége. Az emberek megpihentek a dolgos hétköznapoktól, kimozdultak otthonaikból, és bálban vigadtak.
,,Kishegyesen a búcsúra mindig levágták a nagykakast, ez hagyomány, bemeszelték a ház elejét, feltakarították az udvart, mert hazavárták a vidéki vendégeket. Megvetették azt a családot, amelynek nem volt vendége, azt fösvénynek tartották. A búcsú az összetartozás ünnepe is volt a múltban. A bálok már délután elkezdődtek. A kirakodóvásár a búcsúnak egy elkorcsosult formája. Régen is volt, fél évszázaddal ezelőtt, de nem ezen volt a hangsúly, hanem a szentmisén, a családi ebéden, a beszélgetésen. A búcsúban inkább közszükségleti dolgokat lehetett vásárolni.
Gyermekkorom emlékei és szüleim elbeszélései ösztönöztek arra, hogy a művelődési egyesület akkori elnökeként 1994-ben megszervezzem az Anna-napi rendezvénysorozatot, amelynek célja az volt, hogy méltóképpen megünnepeljük a falu templombúcsúját. Dühített a zsibvásár, a tömérdek giccsparádé. Kulturáltabb körülményeket és formát szerettem volna adni a falu legnagyobb ünnepének. Vajdaságban elsők között tettünk ilyen nagy lépést akkoriban. Mindenki megtalálta a neki megfelelő művelődési rendezvényt. Akkor ez sikerült, és gyönyörű volt. Volt Hazavárónk, fúvós zenekari ébresztőnk, komolyzenei hangversenyünk, színpadi előadásaink, hazai és magyarországi vendégelőadóink, együtteseink, diszkóbulink... Akkor sem, most sem voltam/vagyok a tömegkultúra híve, hogy minden egy helyen csapódjon le. Manapság az ünnep szerkezete nagyon sajátos. A búcsú profán része a hangsúlyos, alá van rendelve a szakrálisnak, a látogatók java része be sem lép a templomba, csupán a vásári standok között sétál. (Szőke Anna néprajzkutató)
Az idei Anna-napi rendezvénysorozatot a helybeli Petőfi Sándor ME, a Dombos PE és a Veterán kézilabdázók szervezésében július 25-étől 31-éig tartották meg. Az előzetes beharangozások sokszínű és változatos tartalmú műsorokat ígértek. Magyar filmek vetítését, ünnepi szentmisét, játszóházat, kamarazenekari, fúvószenekari és templomi koncertet, vígjátékot, veterán kézilabdatornát, a művelődési egyesület szakcsoportjainak évzáró gálaműsorát, búcsúbulit... De a falu apraja-nagyja ünneplőbe igazán csak vasárnap öltözött. Addigra már a vásárosok sátorai is felsorakoztak a piactéren, s már pörgött az ördögmalom és a bolondhinta is. Az utcán, a rekkenő hőség ellenére hömpölyögni kezdett az emberfolyam. Jóllehet nincs pontos számadat erről, de a helybeliek állítják, ilyenkor Kishegyes lakosságának száma mintegy harminc százalékkal megnő. A külföldre elszármazottak vagy a vidéken lakók Anna-napkor ugyanis kötelezően hazalátogatnak (ha élnek még rokonaik). Nincs olyan utca, ahol ne állna ilyenkor egy-két ,,limuzin, azaz külföldi rendszámtáblájú gépkocsi. Nagy a sürgés-forgás, sütés-főzés a családoknál. Vasárnap délután már az utcai kispadok is megtelnek a várakozó szülőkkel, nagyszülőkkel. Aztán a rég látott unokákkal megindulnak vásárfiát venni.
Nem mézes szívet, törökmézet meg selyemcukorkát, mint valamikor réges-régen, hanem műanyag játékokat (kisautót, traktort, géppuskát, lakodalmas CD-t, bizsut...). A szív küldi szívnek üzenetek helyett az alkalmi agyagtárgyakon már ,,stilizált képek, szövegek állnak. A söröskorsókon például halálfej, felmutatott középső ujj... A seggbefújós kiskakasok, a szélpörgettyűk már nem kelendő portékák, nem is látni belőlük egyet sem. A héliummal töltött lufikból viszont nagy a választék. Füzérekbe kötve lebegnek a rózsaszínű kismalacok, pettyes lovacskák, kajlafülű kutyusok, pörge bajszú cicák, a lila szívek... A cukorkaárusok pultjai mellett elhaladva régi emlékek illatfelhői csapják meg az orromat, de a tükrös szív, az édes ostya, a szerelem-nyaklánc már nem divat. Késő délután a kézilabdapályáról ontják a hangszórók a muskátlizenét. Sörkorcsolyaként ott a hamburger. A lacikonyhások, úgy tűnik, már rég feledésbe merültek. A kézműveseket (szitásokat, seprűkötőket, kosárfonókat, fafaragókat, késeseket) is hiába keresem. De a nagy forgatagban akad egy-két könyvespult is, ahol megtalálom pl. Krúdy Gyula Álmoskönyvét vagy Weöres Sándor magvas gondolatait egy kötetbe szedve, a királyi jóga naprakész aforizmáit a gyümölcstermesztőkhöz, jószágtenyésztőkhöz szóló alkalmi kiadványok között. Persze, nem olcsón, mert a búcsú immár erről is szól - jól megvágni a külföldről hazalátogatókat, akiknek még van pénzük (talán könyvvásárlásra is).
A zsibvásárból a hasznot a dinnyeárusok is kikerekítik maguknak, hiszen, aki kifordul a piactérről, és hazafelé tart, az vásárol egy-egy ,,hízott gyümölcsöt. Talán lehűtve jó csemege lesz a gyerekeknek, míg söröznek és csevegnek a felnőttek az otthoni diófák árnyas lombkoronája alatt... Hiszen hétfő reggelre virradva már porrá foszlik az ünnepi köntös, s a falu tovább éli dolgos hétköznapjait.