A divat nem csak a ruhákról szól. A divat az életről szól — él. A társadalmunkra reflektál, problémás kérdéseket feszeget. Kilökdös bennünket a komfortzónánkból, és az alkotó tervezők munkáinak zsenialitása révén olyan kifejezésmódokat talál, amelyek kellőképpen felháborítanak ahhoz, hogy a háttérben rejlő miértek is felkeltsék az érdeklődésünket.

Mert „nem lehet mindig csak virágokról és csipkékről írni…” — állítja Franca Sozzani, az olasz Vogue főszerkesztője, és ugyanezen az állásponton van sok más szakmabeli és szerencsére nem kevés laikus is. A figyelemfelkeltés szándéka ugyan lehet nemes, a törekvések mégis gyakran eredményeznek felháborodást. Ennek gyakori oka pedig az a banális hiba, hogy a részleteket a kontextusból kiragadva értelmezzük. Az így kiemelt képek félreértelmezését a különféle közösségeken belüli eltérő szemléletmódok is segítik.

Kockázatos, nehéz, de vajon mi az alternatív lehetőség, ha nem ez? Talán helyesebb lenne, ha a divat egyáltalán nem foglalkozna ilyen kérdésekkel? A divat nemcsak lenyomata a társadalomnak, hanem befolyásolója is. Franca Sozzani is azt az elképzelést képviseli, amely szerint a divatnak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is, hogy foglalkozzon a társadalmi kérdésekkel. Ez persze nem mentesíti a tervezőket, a stylistokat, a fotósokat vagy a kritikusokat a felelősségvállalás alól. Sőt! Viszont, ha megvan a lehetőség, miért ne vállalnánk a kockázatot?!

Csak egy ízelítő a divatszakma legnagyobb mestereinek politikai megnyilvánulásaiból: férfiszoknyák, antiterrorista szlogenek, feminista tüntetések, környezetvédelem, háborús kommentárok, fogyatékosság, hajléktalanok, bőrszínek, vallási kérdések és migráció.

Szemezgessetek belőlük, gondolkodjatok, merjetek! Érdemes.
 

Jean Paul Gaultier: férfiak szoknyában

A divatvilág enfant terrible-je csaknem történelmi jelentőségű tettet hajtott végre, amikor az 1984. évi párizsi And God Created Man című bemutatóján szoknyát viselő férfimodelleket küldött a kifutóra. Ez akkoriban olyan meghökkentő volt, hogy több Vogue-szerkesztő és más divatlapok újságírói is azonnal elhagyták a termet. Ezzel szemben mások zseniálisnak tartották. Gaultier saját elmondása szerint nem a rendszert szándékozta támadni, csupán olyan inspirációs forrásokból merített, mint a skót szoknya, a szamurájhakama és a párizsi pincérek hosszú köténye.
 

John Galliano—Dior, 2000: homless couture

John Galliano által a Dior számára tervezett és 2000-ben bemutatott haute couture kollekció nagy sajtóvisszhangot kapott. Viszont, sajnos, igencsak negatívat. Habár már korábban is követett el merész kísérleteket a couture szentsége ellen, ezzel a húzásával a kritikusok többségét felháborította — kollekciójának inspirálói ugyanis a párizsi hajléktalanok voltak. Roncsolt, feslett anyagokkal dolgozott, és a hajléktalanok által melegedésre használt újságpapírhalmokhoz hasonlóan rendezte el őket, ékszereinek elemei pedig apró háztartási hulladékra és egyéb szemétre emlékeztettek.
 

Katharine Hamnett: politikai szlogenek

A politikai szlogenekkel díszített pólók széleskörű elterjesztésének élharcosa Katharine Hamnett. Egyszerű, rövid szavakat, kifejezéseket nyomtatott vastag, fekete betűkkel oversized, fehér pólókra. Az első és leghíresebb szlogenje a Choose Life volt, de számos más, provokatív (pl. Use a condom) és az aktuális politikai kérdésekre reflektáló ötlettel is előállt. A szlogenes pólót később más tervezők is átvették, például Vivienne Westwood vagy Christopher Shannon.
 

PETA X topmodellek: szőrmeellenes kampány

We’d rather go naked than wear fur, vagyis: inkább járnánk meztelenül, mint hogy szőrmét viseljünk — ez olvasható a PETA 1994. évi kampányának plakátján. A kép egy sorozat részeként készült a ’90-es évek legismertebb szupermodelljeinek közreműködésével. A szőrmeellenes agresszív kampányokkal ellentétben ez egy olyan álláspontot képviselt, amely gyűlölködés helyett az etikus divat coolságát hangsúlyozta. Sikeresen. Ezen felbuzdulva a szervezet a későbbi kampányaiban is együttműködött híres és elismert szakmabeliekkel, például Stella McCartneyval vagy legutóbb Westwooddal.
 

Walter Van Beirendonck: antiterrorista jelek

A 2015. évi őszi-téli párizsi divathét a Charlie Hebdo-féle lövöldözés utáni időszakra esett, Walter Van Beirendonck pedig erre reflektált a kollekciójával. Igaz, csak egyetlen modell viselt konkrét feliratot (Stop Terrorising Our World, vagyis: hagyjátok abba a világ terrorizálását!), a többi mondat csupán közvetett módon utalt az eseményekre. A tervezőnek az volt a célja, hogy a világban létező, bennünket körülvevő csodákra és szépségekre emlékeztessen. A modellek egyiptomi stílusú sminket viseltek, és visszatérő szimbólumként a sasmotívum többször is megjelent.

(Forrás: Dazeddigital.com, Nytimes.com, Alifelivedinblack.co.uk, Wwd.com)
(Képek: Pinterest)