A divat nem csak a ruhákról szól. A divat az életről szól — él. A társadalmunkra reflektál, problémás kérdéseket feszeget. Kilökdös bennünket a komfortzónánkból, és az alkotó tervezők munkáinak zsenialitása révén olyan kifejezésmódokat talál, amelyek kellőképpen felháborítanak ahhoz, hogy a háttérben rejlő miértek is felkeltsék az érdeklődésünket.
Mert „nem lehet mindig csak virágokról és csipkékről írni…” — állítja Franca Sozzani, az olasz Vogue főszerkesztője, és ugyanezen az állásponton van sok más szakmabeli és szerencsére nem kevés laikus is. A figyelemfelkeltés szándéka ugyan lehet nemes, a törekvések mégis gyakran eredményeznek felháborodást. Ennek gyakori oka pedig az a banális hiba, hogy a részleteket a kontextusból kiragadva értelmezzük. Az így kiemelt képek félreértelmezését a különféle közösségeken belüli eltérő szemléletmódok is segítik.
Kockázatos, nehéz, de vajon mi az alternatív lehetőség, ha nem ez? Talán helyesebb lenne, ha a divat egyáltalán nem foglalkozna ilyen kérdésekkel? A divat nemcsak lenyomata a társadalomnak, hanem befolyásolója is. Franca Sozzani is azt az elképzelést képviseli, amely szerint a divatnak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is, hogy foglalkozzon a társadalmi kérdésekkel. Ez persze nem mentesíti a tervezőket, a stylistokat, a fotósokat vagy a kritikusokat a felelősségvállalás alól. Sőt! Viszont, ha megvan a lehetőség, miért ne vállalnánk a kockázatot?!
Csak egy ízelítő a divatszakma legnagyobb mestereinek politikai megnyilvánulásaiból: férfiszoknyák, antiterrorista szlogenek, feminista tüntetések, környezetvédelem, háborús kommentárok, fogyatékosság, hajléktalanok, bőrszínek, vallási kérdések és migráció.
Szemezgessetek belőlük, gondolkodjatok, merjetek! Érdemes.
Alexander McQueen: Highland Rape
A tervező 1995. évi őszi-téli kollekciója mély tartalma, jelentős referenciái és rendkívül erőteljes vizualitása miatt bizonyára minden idők egyik legvitatottabb bemutatója volt. Zúzódásos, megtépázott, zavart tekintetű modellek keringtek a kifutón, ruháik anyagcafatok, tartán és csipke tudatosan megkonstruált kompozíciói voltak. A kollekció két fő referenciája a nőiesség (a nők társadalmi helyzete) és egy brit történelmi esemény (Skócia XVIII—XIX. századi „etnikai megtisztítása”) volt. A sajtó és a közönség sokféleképpen értelmezte, és igencsak megoszlottak a vélemények.
Chanel: feminista felvonulás
A Chanel 2015. évi tavaszi-nyári kollekciójának bemutatásakor Lagerfeld egy teljes feminista felvonulást küldött kifutóra. Cara Delevingne megafonnal a kezében vezette a kántáló, transzparenseket lóbáló modellcsapatot. Olyan feliratokat mutattak be, mint Feminist but feminine (feminista, de feminin) vagy Ladies first (nők előnyben). Lagerfeld ily módon vallott a feminizmusról alkotott nézeteiről, a show pedig a nagy múltú divatház alapítója előtt tisztelgett, Coco Chanel ugyanis a maga korában a női függetlenségért vívott harc egyik úttörője volt.
DAZED & CONFUSED X McQueen: fogyatékosság a címlapon
Fontos társadalmi jelentőséggel bírt a Dazed magazin Fashion-Able című, 1998. évi különkiadása, mely a magazin Alexander McQueennel közös munkájának a gyümölcse. McQueen korábban is ismert volt sajátos szépségelméletéről, mely túlmutatott a kifutók standard elvárásain. Ennélfogva nem volt meglepő, hogy a magazin címlapsztorijához testi fogyatékos modelleket fotóztak. A projektum során Nick Knighttal és Katy Englanddel dolgoztak együtt, a modellek pedig Kawakubo, Chalayan és Philip Treacy által tervezett ruhákat viseltek. A végeredmény igazán őszinte, sokak számára motiváló, inspiráló lett.
Hussein Chalayan: csadorkollekció
A 1998. évi tavaszi-nyári kollekciójában Chalayan rendkívül provokatív módon reflektált a muszlim nők társadalmi szerepére. Segédeszközéül a csadort választotta, melynek különféle variációit vonultatta fel. Egy teljesen meztelen nővel indított, végül pedig egy tetőtől talpig fekete viseletbe öltözött modellel zárta a sort. A tervezőt a kulturális öröksége és a politikai álláspontja inspirálta, noha maga nem gyakorolja az iszlám vallást. Elmondása szerint nem az volt a cél, hogy támadó jellegű legyen. Egyfajta pozíciót kívánt illusztrálni. Az én kulturális elvesztéséről szólt.
(Folytatjuk)
(Forrás: Dazeddigital.com, Nytimes.com, Alifelivedinblack.co.uk, Wwd.com)
(Képek: Pinterest)