Szent István-napi ünnepség volt Palicson. Én is közreműködtem benne: a bejáratnál végeztem ügyeletet, tudniillik Magyarországról érkeztek olyan vendégek is, akiknek nem volt belépőjük, és szükség volt a - a rendőrök mellett - egy olyan személyre is, aki valamennyire ismeri őket, és lehetővé teszi, hogy járművükkel behajthassanak a zárt területre. Mivel egyedül voltam, és untam magam, beszélgetésbe elegyedtem a rendőrökkel. Nos, ekkor elképedve hallottam az egyik közbiztonságinak a kijelentését arra a kérdésemre, hogy milyen a rendőri munka. Ezt mondta: ,,Mi se ratujemo sa narodom za toliko male pare (azaz: aprópénzért folytatunk háborút a néppel). Azt hiszem, ez a megnyilatkozás hűen tükrözi a szabadkai, sőt általában véve a rendőrök hozzáállását a munkához, és a közbiztonsághoz. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez volna a tulajdonképpeni feladatuk. Azóta egy kicsit másképp tekintek a rendőrre, ha meg akar büntetni.
A napokban a szabadkai belügyi titkárság főnöke, Borivoje Mucalj az egyik helyi tévéállomásnak több mint egy órán át arról szónokolt, hogy városunkban a rend őrei magas fokon végzik munkájukat, és az elmúlt napok eseményei hisztériakeltéssel érnek fel. Nagyon furcsálltam mindazt, amit a rendőrfőnök mondott, mintha nem egy városban élnénk. Erre a következtetésre azokkal a polgártársaimmal folytatott beszélgetésből jutottam, akik ennek épp az ellenkezőjét állították. Nem tudom megmondani, miért, de én inkább a polgároknak hiszek. De győződjön meg erről az olvasó is.
Biztonságban érzi-e magát? - kérdeztük a héten.
SZABÓ Oszkár szabadkai főiskolai hallgató, kertvárosi lakos:
- Nem érzem magam biztonságban. Tudomásom szerint az utcánkban nem történtek ugyan betörések - talán azért, mert két rendőr is lakik itt -, de a család számos ismerőséhez betörtek már a környéken. Éjjelre a lámpákat mindig égve hagyjuk, és igyekszem minél később lefeküdni. Számomra elég nyilvánvaló, hogy a belügyi szervek nem végzik szakszerűen a munkájukat, szemmel láthatóan gondok vannak a közbiztonsággal. Késve reagálnak, és a közlemények is rendre elmaradnak, mintha fogalmuk sem volna, mi folyik a városban. A környéken csak egyszer futottam össze járőröző rendőrökkel, éjféltájt lehetett, gyalog közlekedtek, és nagyon fiataloknak tűntek. A rendőrség nem a közbiztonságra ügyel, hanem a büntetéseket osztogatja. Polgárőrökkel azonban már többször találkoztam. Hárman voltak, és kutya is volt velük. Úgy gondolom, hogy ez a fajta polgári szerveződés hathatósabb biztonságot nyújthat az embereknek, és csak szorgalmazni tudom. Sajnálom, hogy a hivatalos szervek erről nem akarnak tudomást venni, talán többen is csatlakoznának ezekhez a járőrökhöz, jómagam is társulnék hozzájuk, ha volna rá mód.
BATHÁZI Ákos szabadkai munkanélküli:
- Már legalább tizenhat éve nem érzem magam biztonságban. Gondoljunk csak az esztelen háború okozta erőszakos mozgósításokra, amikor minden apró rezdülésre, minden apró zörejre görcsbe rándult a gyomrunk, mivel nem tudtuk, hogy mikor jönnek értünk, ,,önkéntesek"-ért, hogy az értelmetlen háborúba vigyenek bennünket. Később jöttek a ,,békepolitikánk” által kiérdemelt NATO- bombázások, amikor szirénák hangjára keltünk és feküdtünk, állandóan hallottuk a rakéták süvítő zaját, s attól rettegtünk, hogy a közelünkbe csapódik be egy gránát. Aztán következtek a magyarverések, amikor szinte alig mertünk saját városunkban az anyanyelvünkön megszólalni, soha nem tudhattuk, ki hall meg bennünket, honnan jön a pofon, az ütés. Most meg ezek a legújabb lopások, rablások, betörések! Féltem a családom biztonságát, az anyagi javak vesztét még el tudnám viselni. Korábban még éjszakára sem zártuk be gondosan az ajtót, ma pedig külön biztonsági zárakat kell felszereltetni, bár erős a gyanúm, hogy a profi betörőknek az sem jelent nagyobb akadályt. Rengeteget aggódom mostanában, igaz, hogy munkanélküli vagyok, de keveset tartózkodom itthon, a feleségem is dolgozik, mi van, ha a betörők akkor jönnek, amikor a két kislányunk egyedül van a házban? Láthatjuk, hogy most már nemcsak éjjel, hanem nappal is garázdálkodnak a jómadarak, de hát szabadon tehetik, hiszen a rendőrség csak azokat találja meg, akiket mi fogunk el, s eléjük állítunk. Hogy meddig megy ez így, nem tudom, de az emberek félnek, s türelmük fogytán.
KOVÁCS Dániel palicsi egyetemista:
- Egyáltalán nem érzem magam biztonságban, hogyan is érezhetném, amikor a nemrég még oly nyugodt Szabadkámat elözönlötték a rablóbandák, melyek nem riadnak vissza semmitől sem, csakhogy megszerezzék a kiszemelt zsákmányt. Szerencsére emberáldozatot még nem követelt ez az őrület, de attól félek, hogy ez nem sokáig várat magára. Bárcsak rosszak volnának a megérzéseim. Némelyektől olyan véleményeket hallottam, hogy ez az egész dolog csak fel van fújva, és voltaképpen az idén lényegesen kevesebb betörés történt, mint tavaly. Ugyan, kérem, ez nem igaz! Ha tavaly valóban annyi betörés lett volna, akkor csak értesültünk volna róla a médiában, vagy nem? Valamelyik nap az egyik szabadkai tévéállomáson volt alkalmam végighallgatni a rendőrfőnökkel készült beszélgetést. Hát, mit mondjak, mintha a rendőrfőnök úr nem Szabadkán élne. Szerinte kielégítő a közbiztonság, az esetek hatvan százalékát sikerült felderíteniük, sőt azt mondta, hogy mi kisebbségiek ne panaszkodjunk, mert európai viszonylatban is kielégítő a magyar rendőrök részaránya a rendőrség kötelékében. Valószínűleg azért fordul elő, hogy akárhányszor megállít a rendőr, s én magyarul szólok hozzá, csak néz rám értetlenül, s nem ért semmit. Sajnos, ki kell mondanunk, hogy szeretett városunk rablóbandák fellegvára lett, és a közbiztonság lassan, de biztosan a közel-keleti országokéhoz kezd hasonlítani, s bizony már nemcsak éjjel, hanem nappal is veszélyes kimenni az utcára. Úgy érzem, hogy a megoldást valaki vagy valakik szándékosan hátráltatják, mintha megfelelne nekik a jelenlegi állapot. Véleményem szerint polgárőrség szervezése lenne a legjobb eszköz a tarthatatlan állapot megfékezésére, úgy hallottam, egyes helyi közösségekben mindez már folyamatban van, de akkor felmerül a kérdés, minek fizetjük a rendőrséget, ha nem tudnak bennünket megvédeni, mi szükség egyáltalán akkor rájuk?