Szabadkán 2010-ben szervezték meg először a Jazzik Fesztivált, ami elég jó ötletnek bizonyult. Újvidéknek, valamint Magyarkanizsának is van dzsesszfesztiválja, és Szabadka is megérdemelt már egyet. Látva az évről évre növekvő érdeklődést, megállapíthatjuk, hogy a városban nem haltak ki a dzsesszrajongók, sőt nagyon is élnek, és ki vannak éhezve a jó zenére.
Nos, ebben most sem volt hiány a Jadran Színpadon. A Jazzik fellépői között csak színvonalas dzsesszt játszó, egyedi hangvételű zenekarokat és válogatott zenészeket láttunk. A sort a fiatal tehetségek kezdték, mindkét napon bemutatkozott a Szabadkai Zeneiskola jazz szaka. A fesztivál szervezői minden évben nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a fiatalok is megmutatkozzanak, egyúttal tanuljanak a nagyoktól. Ezt illusztrálandó az első napon a diákok végig a színpadon ültek az este folyamán, s a háttérből figyelték a Nagyok koncertjét.
A szerda a dobosoké volt, a pálmát ők vitték el. A HársNeumannDés Trió ütős fenegyereke, Dés András megmutatta: nem kell ahhoz hangszer, hogy egy egész ritmusszekciót a színpadra varázsoljunk. Ott a combunk, a kezünk, a mellkasunk, az arcunk. Hihetetlen szólót hallottunk tőle, melyet a kanna játékával csak tovább fokozott. A metronóm is elszégyellné magát Dés András mellett. Vasil Hadžimanov zenekarában a hazai dzsessz-szféra krémjét hallgathattuk. Szerbia egyik legjobb dobosa bűvölte a hangszerét, és talán van abban némi igazság, hogy a zene befolyásolhatja a szív ritmusát, hiszen Predrag Milutinović úgy dobolt a fesztiválon, hogy a Jadranban ülők szívdobbanását úgy irányította a dobverőjének kerek kis fejével, ahogyan akarta. Gyorsultunk és lassultunk, dobbantunk és kihagytunk. A visszatapsolás utáni szám végén már csak azt vártuk, mikor fog felugrani, hogy felfalja a cintányért, olyan elánnal püfölte ugyanis a hangszerét. A koncert végén állva tapsoltak, lehetetlen volt ülve maradni. Kompakt zenei élményt kaptunk tehát már az első este, millió kalapemelintés érte Vasilnak, s várjuk az új lemezt.
A fesztivál második estéjét szintén a diákok nyitották meg, valamint egy osztrák zenekar, az Alex Schenk kiegészülve Dušan Novakov dobossal. Nyugodt dzsessz játszottak, balladák és slágerek átdolgozását hozták, szép hangszínű énekesnő, jó nyitás. Őket viszont „felfalta” az Újvidéki Big Band: a kilenctagú fúvósszekció és a két mélyen, barnán simogató hangú énekesnő, Danka Adamov és Gordana Vidaković mindenkit lesöpört a színről, és a harmincas évek Amerikáját, a swingkorszakot hozták Szabadkára.
Mindkét nap örömzenével zárult, a Blues Time-ban összegyűlt zenészek és a hallgatóság, profik és tanulók, fellépők és nem fellépők közösen fodrozták a füstöt, és improvizálták le a holdat. Ilyen egy jó dzsesszfesztivál.
