Szalai Attila karikatúrája

EGY NAPPAL KÉSåBB. Szerbia történelmébe fekete betűkkel kerül majd be a dátum: 2008. február 17-e, a déli tartomány, Kosovo függetlenedésének napja. A szerbiai kormány, még a prištinai parlament ünnepi ülése előtt, semmissé nyilvánította a deklarációt. Kosovo nem függetlenedhet, mert mindig is Szerbia része volt, és az is marad. A Belgrád számára fekete vasárnapot követő hétfőn ezt a kormányhatározatot a szerbiai parlament is megerősítette: Szerbia soha nem fogja elismerni a tartomány egyoldalúan kikiáltott függetlenségét. A parlament rendkívüli ülésén Vojislav Koštunica kormányfő megismételte vádjait: az Egyesült Államok és európai barátai elrabolták Szerbia szerves részét, és ott katonai gyakorlóteret hoztak létre saját szükségleteikre. ,,A tartomány függetlenségének a kihirdetése nem azt jelenti, hogy Kosovo elveszett, hanem csupán egy új lapot nyitunk nemzetünk történelmében. Politikánk új célja Kosovo visszaszerzése - mondta a miniszterelnök, az SZDP elnöke, aki február 17-én főnixként éledt újra a semmiből. A szerbiai elnökválasztás eredményének ismeretében, ha valaki azt hitte volna róla, hogy politikai halott, s eltűnik a süllyesztőben - csalódnia kellett. A minimális támogatottsággal maximális hatalmat gyakorló miniszterelnök megkapaszkodott Kosovóban, megtalálta a vesszőparipáját, s ezen kíván lovagolni - az idők végezetéig, ha hagyjuk. A parlament rendkívüli ülésén egyébként ott voltak a VMSZ képviselői, de nem vettek részt a szavazásban. Az LDP és a VSZL képviselői nem támogatták a kormányhatározat elfogadását.
Amúgy: a parlament február 18-ai ülése egyébként nem a kosovoi határozat miatt marad emlékezetes. Arról marad nevezetes, hogy a szerbiai hatalmi struktúra (ismét) bebizonyította: számára a terület fontosabb, mint a polgárai, az emberéletek. Azon a bizonyos fekete vasárnapon Újvidéken egy kávézóban hét fiatal égett szénné, a nyolcadik áldozat a kórházban halt meg. A szerbiai parlament, szégyen, nem érezte szükségét annak, hogy egyperces néma főhajtással adózzon a nyolc fiatalnak, akik egy esztelen cselekedetnek (szándékos gyújtogatás) estek áldozatául.
Múlt hétfőn egyébként az USA elismerte az új államot, Kosovót. Megtette ezt Franciaország, s azóta egy tucat állam.
CSÜTÖRTÖK. A kormány szervezésében Belgrádban február 21-én, csütörtökön tiltakozó nagygyűlést tartottak Kosovo Szerbia elnevezéssel. A cél az volt, hogy Szerbia történelmének legnagyobb békés népgyűlésével tiltakozzon a déli tartomány függetlenedési kísérlete miatt. Ami a tömeget illeti 150 000, 300 000 és félmillió embert emleget a sajtó. A szónokok közül Vojislav Koštunica kormányfő ismét Amerikát és európai ,,csatlósai-t vádolta Kosovo elcsatolásáért. A radikálisok vezetője, Tomislav Nikolić azzal fenyegetőzött: ,,nehogy már azt akarják az albánok, hogy odamenjünk, és megmutassuk. åt egyébként a parlamenti pártok szónokaként jelentették be, miközben sem a DP-től, sem az LDP-től, a VSZL-től, a G17-től, sem a VMSZ-től nem kapott felhatalmazást, hogy a nevükben beszéljen. Koštunica nagy barátja, a filmrendező Emir Kusturica az egérlyukban meghúzódókkal kezdte (Szerbia elnökének, Boris Tadićnak ezen a napon sürgős tárgyalnivalója akadt Romániában). Majd a nyugati hatalmak elleni vádiratban elsiratta Slobodan Miloševićet: ,,börtönbe vetették az elnökünket...
A szürrealista elemekben bővelkedő rendezvényről a tömeg egy része a Szent Száva-székesegyház elé vonult könyörgő misére. A tömeg másik része - zömmel gyerekek és fiatalok - gyújtogatott, kirakatüvegeket tört be, butikokat és trafikokat fosztogatott. Tehette. Hiszen az amerikai, a horvátországi nagykövetség, a külföldi bankfiókok előtt egyetlen rendőr sem állt. Amit nem lehetett másként értelmezni: szabad a garázdálkodás, a vandalizmus, a rablás, fosztogatás. Az amerikai nagykövetség lángokban álló szárnyához előbb a tűzoltók érkeztek ki - ők találtak rá az újvidéki illetőségű tüntető fiatalember megszenesedett holttestére -, csak azután avatkoztak be a rendőrök. Majd kétszáz sérültet láttak el a mentősök: tüntetőket, rendőröket, újságírókat, járókelőket.
Belgrád egy civilizált ország tömeges és békés képét akarta megmutatni a világnak. Ezzel szemben olyan képeket sugároztak a hírtelevíziók, melyeken fiatalok gyújtogatják, törik, zúzzák és fosztogatják a saját városukat. A rendőrök pedig verik a saját polgáraikat. Egy olyan ország képét mutatja, amelyben az ellenzéki politikus feleségének és gyerekeinek a testi épsége is veszélyben van - a csőcselék az LDP elnökének, Čedomir Jovanovićnak a lakása előtt gyülekezett. Olyan országét, ahol a független média veszélyben forog: félő volt, hogy a B92 rádió és tévé épülete is az amerikai nagykövetség sorsára jut, szerencsére ez nem történt meg.
Most a történtekért valakinek vállalni kellene a felelősséget. A tömeggyűlés szervezőinek. Koštunicának is, Nikolićnak is, és bizony Tadićnak is (Tadić Romániából szólította fel a rendbontókat, hogy hagyják abba). Felelősség terheli továbbá az oktatási minisztert, aki 21-ére munkaszüneti napot adott az iskoláknak, hogy ,,a tanárok is eljöhessenek Belgrádba. Ezzel a döntésével tulajdonképpen kilökte az utcára a gyerekeket, akik egész nap azt tehettek, amit akartak. Velimir Ilićnek ebben a blamázsban is van kanala: a nagygyűlés előtt azt nyilatkozta, hogy ,,néhány betört ablak semmi ahhoz képest, hogy Szerbiától elvették jogos jussát, a szívét, Kosovót. Szerinte a betört ablak is demokrácia - éppen csak azt nem tette hozzá: ,,rajta, gyerekek! Slobodan Samardžić szintén elgondolkodhatna azon, mit nyilatkozik. Szerinte a kosovói-szerbiai határátjárón történt gyújtogatás indokolt reakció volt...
OROSZORSZÁG ANYÁCSKA. Ebben a Szerbia számára sorsfordító időszakban a belgrádi politikai elitnek minden bizodalma Oroszországban van: a régi szövetséges oltalmazó támogatásában. Belgrád nagy reményekkel várta hétfőn (lapzártakor) az orosz választásokon esélyes Dimitrij Medvegyev érkezését. A nagy összeborulásra azonban előre árnyékot vetett egy durva moszkvai incidens. Szerbia moszkvai nagykövetsége (a szerb külügyminiszter, Vuk Jeremić követelésére) tiltakozó jegyzéket adott át az orosz állami tévé szerkesztőjének. A levél szerint Szerbia számára teljes mértékben elfogadhatatlan Konsztantin Szemin fellépése az orosz állami televízióban, különösen ,,egy olyan pillanatban, amikor Szerbia saját területi egységének a problémájával szembesül. Kommentárjában az újságíró a néhai kormányfőt, Zoran Đinđićet a Nyugat bábjának nevezte, aki tönkretette a nagy szerb katonaságot és hírszerzést, aki némi segély fejében kiadta Hágának Slobodan Miloševićet, ezért ,,rászolgált az életét kioltó golyóra.
A páratlanul durva megnyilatkozás miatt már korábban tiltakozott a DP és az LDP. S tiltakozást váltott ki a közvéleményben még egy hír: Moszkva a minap írásban is értesítette Belgrádot, hogy politikai menedékjogot adott Milošević fiának és feleségének. Politikai menedékjogot annak az asszonynak, akit gyilkosságra való felbujtással vádolnak a Ćuruvija-perben! Milošević Moszkvában élő fivére, Boro pedig azt nyilatkozta: Kosovo függetlenségének egyoldalú kikiáltására Szerbia fegyveres reagálása lett volna az egyetlen lehetséges és helyes válasz.