Annyi szépséget, valóságos szín- és illatorgiát sehol sem láthat és érezhet az ember, mint a világ legnagyobb virágoskertjében: Keukenhofban. Az Amsterdamtól délnyugatra fekvő 32 hektáros területen a hollandok minden évben csaknem 2 millió (!) virághagymát ültetnek el, ebből természetesen a legtöbb a tulipán, és mindössze három hónapig — márciustól májusig — tartják nyitva a látogatók előtt. Az 1949-ben létrehozott kertet évente így is százezrek tekintik meg, mégpedig nemcsak Európából, hanem főleg Amerikából és Japánból érkeznek a vendégek. Ottjártunkkor mintegy 500 autóbusz és több ezer személyautó vesztegelt a szépen rendezett parkolókban. Bent pedig hullámzott a tömeg, nem győzött betelni az éppen nyíló tulipánokkal, amelyek csak a Jóisten tudja, hányféle színben pompáztak. Mellettük jácintok, nárciszok, liliomok, a pavilonokban szemet gyönyörködtető orchideák, a területet átszelő csatornán pedig kis hajók szállítják a kíváncsi utasokat, akik egy kört tehetnek a szomszédos tulipánmezőn is, majd az egész kertre méltóságteljesen „rátelepülő” szélmalom előtt kiszállnak. A japánok egymás szavába vágva szinte csiripelnek, mint a verebek, a nyugati turista leül a padra, és rendezi fényképezőgépét, megigazítja a hátizsákját. Azután elindul a megszámlálhatatlan önkiszolgáló éttermek egyike felé, hogy elfogyassza délutáni kávéját. Vagy a sörét. Igazi édenkert.

Amszterdam

Gyakran halljuk, hogy a biciklisek városa. Kétségkívül ez is ráillik, hiszen az emberek nagy többsége biciklivel közlekedik a holland fővárosban. A példás rendben kijelölt kerékpárutakon tekernek (gyakran eszeveszett tempóban) fiatalok és idősek, férfiak és nők, a gyerekek hátul az ülésen, a bevásárlókosár elöl a járművön, s a parkolással sincs gondjuk: a város sok pontján olyan fedett, esetenként emeletes biciklitárolókat építettek, ahol több száz bringa is elfér — kényelmesen. De nemcsak a kerékpárokról szól ez a város. Éppen most nyílt meg (10 évig tartott a felújítása) a lenyűgöző Rijks-Museum, amelyben megcsodálhatjuk Rembrandt Éjjeli őrjárat című világhírű művét, meg még vagy ötvenet, s rajta kívül több németalföldi festő alkotását is. Az érdeklődők tömege óriási: az utcán csaknem kilométeres sor kígyózik bejutásra várva. (A mi szerencsénk azon múlott, hogy nyomban a nyitás után érkeztünk, és akkor még „csak” az épületen belül volt sor…) De a Van Gogh Múzeum és a Madame Tussaud Múzeumában látható hírességek viaszfigurái is hasonló érdeklődést keltenek.

Sétahajózás

A rengeteg műemléképületen kívül kétségkívül a legnagyobb élmény a várost keresztül-kasul szelő csatornákon való sétahajózás, melynek része a világ egyik legnagyobb kikötőjének a meglátogatása is. A hajómonstrumok látványa lenyűgöző, különösképpen az alföldi ember számára, aki a hullámzó búzatengerhez szokott, és nem a kikötők habosan csapdosó hullámaihoz.
De „elviseli” a szokatlan szituációt, már csak azért is, mert a házakról, a járművekről egy mosolygós arcú ember integet felé: ő Vilmos Sándor, a közelmúltban beiktatott holland király…