Egyre erőszakosabb társadalomban élünk, de úgy jártunk, mint a béka, mely alatt lassan forralták fel a vizet, észre sem vettük, hogyan jutottunk idáig. A tolakodás, lökdösődés, szitkozódás a mindennapjaink része, a gyerekek is ezt látják, így egyáltalán nem véletlen, hogy a bántalmazás egyre fiatalabb korban jön elő. Ahogy Halász Judit énekli a Vannak még rossz gyerekek című dalában: „és az is lehet, hogy azért rosszak, mert a felnőttektől tanulják, / hát ne várjátok, hogy jók legyenek, míg a felnőttektől azt látják, / hogy önzők, irigyek, verekedősek, és kevés bennük a szeretet.” 

A legújabb esetek

Az iskolai erőszak egyre gyakrabban jelenik meg a hírekben. Ennek egyik oka, hogy a közösségi média, illetve a mobiltelefon mára mindenki számára elérhetővé vált, így minden eseményt azonnal meg lehet osztani, sőt élőben is közvetíteni, ahogyan azt az utóbbi napokban láthattuk.

Szabadkán egy nyolcadikos fiú volt az áldozat, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy el kellett távolítani a lépét. Ezzel egy időben Trsteniken középiskolások zaklattak egy tanárnőt, kirántották alóla a széket, és kinevették a halálra rémült nőt. Az első esetben a fiúra támadó diákok azt állították, TikTok-kihívást teljesítettek. Az iskola vezetősége értesítette a rendőrséget és a szociális szolgálatot, a gyerekek pedig a legszigorúbb figyelmeztetést kapták, ám a sérült fiú édesapja szerint ez nem elég, ezért feljelentést tesz az iskola, az elkövetők és azok szülei ellen. A trsteniki esetben két támadó fiút kirúgtak az iskolából, a harmadikat pedig kiíratták a szülei, és a rendőrség is vizsgálatot indított az ügyben. Az egyik fiút azóta kórházba kellett szállítani, mert a hírek szerint a rá nehezedő nyomás miatt öngyilkosságot kísérelt meg.

Branko Ružić oktatási miniszter az ügyekkel kapcsolatban kijelentette, a büntetések mértékét minden esetben meghatározták, de nem a büntetés lenne a lényeg, hanem a megelőzés, és ennek a rendszerét kellene megerősíteni. Az iskolai erőszak miatt szervezett tüntetéseket és sztrájkokat a tárcavezető nem tartja megfelelő megoldásnak.

Egyelőre nem tudni, hogy az idén hány erőszakos cselekmény történt az iskolákban, az oktatási minisztériumnak tavaly 570 olyan esetet jelentettek, amelyben fizikai bántalmazás is előfordult. Ez főként a kortárserőszakra vonatkozik, a tanárokat érő támadásokat még ennél is ritkábban jelentik.

Kép a tanárnőt bántalmazó videóból

A média felelőssége

Nagy Varjas Árpád két évtizede tanár. Mint mondja, kortárserőszak mindig létezett. Vannak fizikai, de ugyanígy pszichikai és verbális támadások is, mára pedig már a digitális erőszak is megjelent. Az ügyek nem mindig kerülnek nyilvánosságra, és bizonyos hullámzás is tapasztalható, tehát vannak időszakok, amikor több ilyen eset történik, míg máskor nyugodtabb a helyzet — magyarázta. A szabadkai Vegyészeti-Technológiai Iskola testnevelő tanára, az iskolaszék elnöke azt is elmondta, bizonyosan sokkal több bántalmazás történik, mint amennyi a tanárok vagy a szakszolgálat elé kerül.

Véleménye szerint az egyre erőszakosabb cselekedetekért sok más mellett a média is felelős, mindazok a műsorok, amelyeket a fiatalok néznek, és negatív hatással vannak rájuk, rossz példát mutatnak, nem megfelelő példaképeket állítanak eléjük.

— Olyan emberek szerepelnek a tévében, akik erőszakos cselekményeket hajtanak végre, és ezt bárki láthatja. Ez egyáltalán nem segíti elő a megelőzést — emelte ki. A testnevelő tanár elmondta, a kortársak, diáktársak sok esetben nem tudnak hatni az erőszakos diákra, nem tudják megállítani vagy meggyőzni arról, hogy viselkedése nem helyes. Véleménye szerint a családnak kellene ezzel foglalkoznia, az otthoni nevelésnek kellene olyannak lennie, hogy eltántorítsa a gyerekeket az erőszakos viselkedéstől.

— Azt kellene tudatosítani bennük, hogy vannak következmények. Egyrészt osztályfőnöki, igazgatói, tantestületi megrovást kaphat a támadó, és ki is rúghatják az iskolából, de arról is tudnia kell, hogy léteznek javítóintézetek, és kiskorúak börtöne is van — részletezte Nagy Varjas Árpád, majd hozzátette, ezek a megrovások azonban nem tartják vissza az erőszakos diákokat a további lépésektől. Mint mondta, a támadók egyáltalán nem gondolnak bele abba, hogy milyen következménye lehet tettüknek az áldozatra nézve, beütheti a fejét, eltörhet valamije vagy megsérülhet egy belső szerve, ahogyan a szabadkai esetben is történt.

Minden iskolának van egy erőszak-megelőzési stratégiája, melynek keretében előadásokat, beszélgetéseket tartanak a diákoknak, hogy segítsenek nekik felismerni a bántalmazást. A tanárok, a pszichológusok és a pedagógusok nem tehetnek mást, mint tájékoztatnak, nyomatékosítanak, példákat hoznak fel.

A tanár szerint az sem jó dolog, hogy a közösségi médiába felkerült zaklatások elkövetői a többi diák szemében bizonyos szempontból „hőssé” válnak, és mások is megpróbálják utánozni őket. 

Kérdésemre, hogy Amerikában sok példát látunk arra, hogy a korábban bántalmazott gyerekek iskolai lövöldözésbe kezdenek, és ez várható-e Szerbiában is, hiszen itt is könnyen elérhetőek a fegyverek, Nagy Varjas Árpád bizonytalan választ adott. Mint mondta, még nem tartunk ott, de fel kell rá készülnünk. Ne lepődjünk majd meg, ha megtörténik — szögezte le.

A bántalmazás tanult viselkedés

Az agresszió megjelenése a személyiségfejlődés egy állomása, ám nem minden agresszió vezet bántalmazáshoz — hangsúlyozta Ricz Dencs Tünde. A bántalmazás kezd társadalmi jelenséggé válni, okai között pedig a frusztráció, a negatív érzelmek, a harag és a düh túláradása szerepel — magyarázta a mentálhigiénés szakember, majd arra is kitért, hogy azért éppen az iskola a színtere ezeknek a bántalmazásoknak, mert a fiatalok ott töltik a legtöbb idejüket, viszont magát a közösséget nem ők választották, ezekben a mesterséges közegekben pedig mindenféle érzelmi hatás éri őket.

— A bántalmazás hátterében a legtöbb esetben valamiféle tanult családi dinamika áll. A bántalmazó viselkedés alapjában egy tanult viselkedés. Mintakövetők vagyunk, tehát azt fogom tenni, amit családi körben vagy valamiféle audiovizuális eszközön látok — hallottuk Ricz Dencs Tündétől, aki Nagy Varjas Árpádhoz hasonlóan ugyancsak hangsúlyozta, hogy a fiatalok rengeteget ülnek a számítógép és a mobiltelefon előtt, és sokszor kontroll nélkül néznek mindenfélét. A mentálhigiénés szakember egy óvodások körében végzett kutatásról is beszélt, melynek eredménye azt a feltevést támasztotta alá, hogy „minél több agresszív tartalommal találkozik egy gyerek a mindennapok során, annál inkább az agresszív viselkedés felé tolódik el. Mind a bántalmazók, mind a bántalmazottak önbizalomhiánnyal küzdenek, az agresszió csak látszólagos önbizalmat ad, mely az alacsony önértékelés kompenzálására alakult ki.”

A helyzet megoldására a szakember szerint hosszú időre lenne szükség, és nagyon széles körű társadalmi konszenzus kellene hozzá, mert „el kellene kezdeni nagyon komolyan dolgozni a gyerekek kommunikációján, viselkedésén, és nem a büntetésen, hanem az asszertivitáson, az érzelmek kifejezésén kellene hogy legyen a hangsúly”. Nem akkor oldunk meg egy helyzetet, ha eltávolítjuk a bántalmazót, hanem ha foglalkozunk vele, és ehhez felkészült szakemberek kellenek.

A mentálhigiénés szakembernek is feltettem az iskolai lövöldözésekre vonatkozó kérdésemet, aki szerint ha pesszimistán gondolkodunk, akkor ennek lehetősége már itt „kopogtat”.

— Azt gondolom, hogy ez csak idő kérdése, és nyilván nem lesz olyan gyakoriságú, mint az amerikai társadalomban, nem is vagyunk annyian, de nem is az a kérdés, hogy hozzájutnak-e majd fegyverhez, hanem hogy hol fog ez megállni — részletezte.

A Balkán egy alapjában agresszív közeg, ezért is lenne fontos olyan modelleket teljes egészében és nem csak részleteiben átvenni, amelyek más országokban már működtek, és ezért kellene sokkal jobban foglalkozni az ügyekkel, például a szülőkben is tudatosítani, hogy ez súlyos gond, és nem lehet elbagatellizálni azzal, hogy „minket is vertek, mi is verekedtünk”. Azt pedig semmiképp sem szabad elfelejteni, hogy „az, aki bántalmazva nőtt fel, hajlamosabb arra, hogy maga is bántalmazó legyen” — emelte ki Ricz Dencs Tünde.