Nyuszi és Pajtásai

Mottó: ,,és a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.”
(Mát. 18, 5)
Nem egy, de negyvenhetük előtt nyitotta meg kapuját a torontálvásárhelyi Református Keresztyény Egyházközség gyülekezeti otthona. Az óvodások tarka évzáró műsora tette gazdagabbá a Szent Iván havának is nevezett hónapot, töltötte meg zsúfolásig a falakon egyre feljebb kapaszkodó salétrommal is ,,kitapétázott” termet. Nincs mit szépíteni, az idén ínségből fakadt szükség miatt (a kultúrotthon épületén még folynak a munkálatok - a szerző megj.) követte meg a Kolibri nevet viselő iskoláskor előtti intézmény (egy esztendővel ezelőtt még merőben más hangnemben ,,tárgyaló”) vezetősége az egyházközséget. De hát az Úr útjai kifürkészhetetlenek: ezen a ,,próbatétel”-en nemcsak a házigazda vizsgázott jelesre... A kicsiny vendégek tizenhat remekbeszabott műsorszámot hoztak, s bármennyire igyekeztek is felkészültnek lenni, az érzékenyebb aprócskák mégiscsak elpityeredtek. Igaz, ez az idősebbekkel is megesett.
Kora reggel talpon vagyok, kiskertembe kiszaladok... - verselte gombóccal a torkában egy ballagó ovis, majd egy modern tánc dallamára perdült-fordult a parányi színpadon tizenegy sárga pólós napközis. Kebelükön hatalmas, piros papírszív, lábukban pedig akkora igyekezet, amelyet csak kiöltött nyelvvel lehetett egyensúlyban tartani. Melitta óvó néni tizenhat fős (tizenkét kislány és négy kisfiúcska) magyar, valamint Erika és Žuža óvónők (tizenöt, illetve tizenhat fős) szerb ajkú csoportja közkedvelt ritmusokra és népi dallamokra ropta a táncot. A legbátrabbak nyúlfarknyi verseket mondtak, a leendő elsősök pedig nemcsak azt játszották el, hogy mit is kérnek szülinapra, és mik lesznek, ha egyszer nagyon nagyok lesznek, hanem azt is, hogy a tanító néninek sem lesz könnyű dolga velük. Ha ugyanis örülnek, akkor tapsolnak, sikongnak, dobognak, és ezt angolul is el tudják már dalolni, Horváth Andrea tanárnő jóvoltából.
Vége van az ünnepségnek, nincsen más, csak búcsúszó... - s köszönet mindenkinek. Az aprócskák számára pedig megkezdődhetett a kötőfék nélküli gyermekkoruk utolsó nagy vakációja.