home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Azzedine Alaïa, „az utolsó couture-tervező”
Salvai Ramona
2018.03.23.
LXXIII. évf. 11. szám
Azzedine Alaïa, „az utolsó couture-tervező”

„Nem a divatról fogok neked tanítani, hanem az életről” — mondta gyakran asszisztenseinek a szakma és a kortárs divattörténet egyik legjelentősebb alakja, Azzedine Alaïa.

Kétség sem fér hozzá, hogy pályájának legnagyobbjai között is az elsők közé tartozik. A szűkebb köröket érintő haute couture-ben és a tágabb tömegeket megszólító prêt-à-porter-ben is maradandót alkotott. A divattörténetben pedig számos invencióért fogunk emlékezni rá: újragondolta a női sziluettet, az anyagok használatát és nem utolsósorban egy nő megítélését önmagáról.

A kreatív alkotóknak, ahogy sok egyéb területen, úgy a divatban is gyakran van egy nagy ötletük, és jó néhány kultikus kulcsdarabot alkotnak meg pályájuk során. Ez tökéletesen igaz Azzedine Alaïára is, aki így beszélt saját magáról: „Évente van egy jó ötletem, azt követem. Mint egy cowboy, próbálom elkapni lasszóval.” Ha azonban végigtekintünk például munkáinak egy katalógusnyi válogatásán, akkor az évi egy jó ötlet nem is tűnik olyan soknak, hiszen az örökség, melyet maga után hagyott divatháza harminchat éves fennállása alatt, jóval több kivételes darabot tartalmaz.

Úgy használt ruhadarabokat és anyagokat, ahogy előtte korábban senki sem. Amikor pedig ezekről az invencióiról kérdezték, csak annyit mondott, hogy kiváló emberekkel dolgozik.

Ami ugyancsak említésre méltó Alaïa alkotásait tekintve, az a dizájn kiemelt fontossága az öltözéktervezésben. Új anyagokat és technológiákat fejlesztett ki. Akkor született, amikor a korai XX. századi modernitás nagy haute couture divatházai virágzottak: Charles Frederick Worth, Jacques Doucet, Paul Poiret, Mariano Fortuny, Madeleine Vionnet, Madame Grès. Karrierjét pedig olyan alakok munkásságának közvetlen megtapasztalásával kezdte, mint Christian Dior vagy Cristóbal Balenciaga. Emellett az ipari formatervezők is legalább olyan hatással voltak rá, mint a couture-tervezők, így Ronan és Erwan Bouroullec, Marc Newson, Martin Szekely, Konstantin Grgic és Jonathan Ive is említésre méltó. Ezek szerint a dizájnhoz való hozzáállása egészen könnyen így magyarázható: az haute couture hagyományos, ősi gyakorlatára alapozva hagyatkozott a dizájn elveire — annak érdekében, hogy valódi emberek számára teremtsen megfelelő életkörülményeket. A legújabb technológiákat emelte be, hogy elérje ezt a célját, méghozzá úgy, hogy gyakorlata mindeközben a kézművességben gyökerezett.

Azzedine Alaïa couture-tervező volt, és dizájner is, haute couture-t is alkotott, és a prêt-à-porter közönségét is megcélozta. Ahhoz pedig nem kell a szakma bennfentesének lennünk, hogy tudjuk, a két terület egészen más szemléletet igényel. Az előbbi egy kifinomultabb ág, és a gazdagabb elitnek szól, az utóbbi pedig egy mainstreamebb vonal, és ipari gyártásra készül. Dizájnjait széles közönség számára is gyártották, de még akkor sem veszítették el sajátos jellegüket, vagyis mindig elsődleges maradt az a szempont, amely szerint ezek a darabok az emberi test igényeihez, az élő ember mozgásához igazodnak. Az haute couture ideológiájával alkotta meg prêt-à-porter ruháit. Olyan darabokat tervezett, amelyeket a boltokban lehetett kapni, ám mégis azt az érzetet keltették, hogy egyediek, viselőjük testére, személyiségére szabták őket.

Minden szaktudásával, felkészültségével, szakértelmével Alaïa értette az életet és a változásait is. Tervei hivatkoztak mindenféle kultúrára, melyet azonban nem egyfajta egzotikumként vagy különlegességként, valami távoliként kezelt. Kommunikálta a francia kultúrát, a spanyol festészetet, a tunéziaiak nemzeti hagyományait és a maszáj népét, mellyel utazása során találkozott, a japán alkotóművészet anyagait, Óceánia kagylóruháit és Adriant, a ’40-es évekbeli nagy, hollywoodi dizájnert, akit lelkesen követett. Nemzetközi tervező volt, észak-afrikai és francia gyökerekkel, és ő maga is nemzetköziként tekintett magára, noha a francián kívül más nyelven nem beszélt, helytelenül ugyanis nem akart. A legfontosabb nyelven, a test nyelvén azonban kiválóan értett. Kevesen tudták olyan tökéletesen interpretálni, mint ő. Tudta, hogy egy karcsú derék lélegzetelállító, és hogy egy hangsúlyos ruha teljesen megváltoztathatja viselője megítélését. Tudta, hogy a ruhák valójában otthont adnak a testünknek — és igazából a lényünknek is.

Munkássága során ahelyett, hogy trendeket követett volna, idővel a szabásvonalait és formáit egyeztette össze. A női test és mozgásának apró, nüansznyi változásai váltak a tevékenysége és törekvése tárgyává. Elérte, hogy a nők erősnek érezzék magukat a ’80-as években, majd könnyednek — a ruháikban, a testükben, a világban. A ’80-as évek szupermodellje az ő találmánya, a ’90-es években pedig anyagkísérletei debütáltak. Töretlen szenvedélye annak érdekében, hogy a modern élethez igazodjon, valójában minden mai tervezőre hatott.

A nőkhöz való hozzáállása példátlannak számított. Amikor arról kérdezték, milyen az Alaïa-nő, nem tudott egy sematikus rendszerről beszélni, sokkal inkább volt egy módszere a tervezéshez és a gondolkodáshoz. Ötvenéves pályafutása során Greta Garbótól Lady Gagáig rengeteg meghatározó, világhírű nőt öltöztetett. Metódusa során nem egyetlen nőhöz igazodott, hanem mindegyikhez, aki valaha viselte és viselni fogja ruháit. Minden nőben a legmélyebben rejlő, sajátos nőiességet, személyiséget kereste, és ezt igyekezett is kifejezni. Erre pedig az összes rendelkezésére álló eszközt felhasználta.

Közeli barátja, Leïla Menchari szerint munkája megértésének kulcsa annak ismerete, hogy tervezései során Alaïa a szenttel és az érzékivel lépett kapcsolatba — vagyis valami felsőbbrendűvel, de mégis nagyon emberivel. Valamivel, ami mindannyiunkban közös.

Híres volt bőkezűségéről és nagyvonalúságáról, valamint arról, hogy támogatta barátait, akiket divatházában is vendégül látott. Hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések, olvasások, karriertanácsok, kedves, támogató gesztusok, kiállítások, melyek fiatal, feltörekvő művészekre hívták fel a figyelmet — tervezői munkássága mellett emberként is sokakra volt hatással.

Alaïa az életre tanított. Mint vallotta, ahhoz, hogy megértsük a divatot, előbb azt kell megértenünk, hogy az élet az elsődleges, egy ruhadarab pedig az élet szerves része, és sok mindent lehetővé tehet vagy bonyolíthat. Egy olyan időszakban, amelyben annyira keresik a szabadságot, ő kikövezte az ahhoz vezető utat. Csendben, tapintatosan tette. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy csak kemény munkával vagyunk képesek hallatni a hangunkat, illetve hatással lenni másokra. Alaïa a couture és az élet nagy mestere. Létezhetnek könnyebb utak is ahhoz, hogy valamit megvalósítsunk, de csak egyetlen helyes út van, ez pedig az, ha követjük a saját indíttatásainkat, és tisztelünk mindenki mást. Ezt az utat járta be ő is.

Könnyű azt mondani, hogy nem lesz még egy Azzedine Alaïa. És ez igaz is. Mindazonáltal az, hogy valóban ő-e „az utolsó couture-tervező”, ahogyan sokan beszéltek róla, már nem annyira egyértelmű. Lehet, hogy belőle nincs még egy, nem lesz, illetve nem is kell hogy legyen, viszont az öröksége és a filozófiája velünk marad.


(Forrás: Anothermag.com)

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..