Amióta a Vosztok-1 Jurij Gagarinnal 1961. április 12-én megkerülte a Földet, több mint 400 ember járt a világűrben, és az űrhajózással kapcsolatos hírek ma már nem számítanak szenzációsaknak. Ám az első űrutazás emlékére ezt a napot az űrhajózás napjává jelölték ki.
Igazából már a kezdetektől érdekelte az embereket, hogy mi van odafönn. A babiloni torony is ,,égig érő"-nek indult... Aztán hosszú évezredek után Newton volt az, aki kiszámította, hogy bizonyos körülmények között föld körüli pályára lehet állítani tárgyakat. A huszadik század lett aztán az űrhajózás százada. Az orosz K. Ciolkovszkij és az amerikai R. Goddart rakták le 1910-ben a rakétatechnika elméleti és gyakorlati alapjait. Az igazi áttörést Werner von Braun munkája hozta, és megszületett a vegyi hajtóanyagú, többfokozatú rakétahajtómű. Ez az eszköz már képes volt elérni az első kozmikus sebességet (7,9 km/s ), és Föld körüli pályára juttatni műholdakat és űrhajókat.
A kezdet...
Kezdetben az űrhajózás igazából a hidegháború egyik ,,fegyvere" volt. 1957 októberében repült a szovjet Szputnyik-1, de már 1958 januárjában az amerikai Explorer-1 is. 1957-től 1961 áprilisáig több mint 50 sikeres és sikertelen űrrakéta-kísérlet történt. Végül is, ahogy már mondtuk, 1961 április 12-én a Szovjetunió nyerte a verseny első szakaszát. A Vosztok-1 megkerülte egyszer a Földet, egészen 302 km-nyire távolodott el tőle, és 108 percig tartott az utazás. Jellemző, hogy már május 5-én az első amerikai is eljut az űrbe, igaz, csak 15 percre. 1962. február 20-án a Mercuri-Atlas-6 rakéta John Glennel a fedélzetén majdnem 5 órát tölt az űrben, és háromszor kerüli meg a Földet.
Az ún. Szputnyik-schock (az a tény, hogy elsőnek az oroszok juttattak - és hozták is vissza - élő embert az űrbe, nem pedig az amerikaiak) eredményezte az Apollo-program meghirdetését 1961 májusában (egy hónappal Gagarin útja után!). Az Apollo-program alapgondolata egyszerű: ,,Ha már nem mi jutottunk elsőnek az űrbe, a Hold azért a miénk". Sikerült is. Az Apollo-11 1969. július 20-án embert juttatott a Holdra. Ezután az amerikaiak még öt alkalommal jutottak el a Holdra.
A folytatás...
Ez idő tájt már az űrverseny lefutottnak látszott. A NASA (amerikai légügyi és űrhajózási szervezet) nagy technológiai fölényre tett szert, és itt meg kell még valamit említeni:
Az ,,emberes" űrutazásokon kívül megszámlálhatatlan mesterséges holdat, közismert elnevezéssel szatellitet jutattak Föld körüli pályára. Nemcsak katonai célokat szolgálnak, hanem kommunikációs eszközök is, de meteorológiai és geológiai, valamint egyéb célokra is felhasználják. Ezek teszik lehetővé a műholdas tv-rendszerek, a telefonok és a globális helymeghatározó rendszerek (GPS) működtetését is. Ide tartoznak az űrtávcsövek is.
Időközben a Vénuszra és a Marsra is érkeztek űrszondák. Keringő egységek és leszálló modulok is. A Vénuszt a szovjetek ,,hódították" meg elsőként a Venera-7 leszállóegységével 1970 decemberében, és küldtek mérési adatokat és képeket is a ,,Föld nővéré"-nek a felszínéről.
Hamar felmerült az ,,űr benépesítésé"-nek gondolata is. Ez egyelőre csak űrállomásokat jelentett. 1973 májusában az amerikai Skylab-1 (űrlaboratórium) kezdte a sort. Több mint 6 évig működött többszöri legénységváltással. Összesen 34 981-szer kerülte meg a Földet, és a fedélzetén kezdődött meg a tényleges világűri tudományos-kutató munka. Négy Skaylab-project valósult meg összesen. Az utolsó nagy pánikot keltett, mert ,,majdnem a fejünkre esett".
Időközben enyhült a hidegháború, és megvalósult az Apollo-Szojuz közös amerikai-szovjet űrvállalkozás is 1975-ben.
Új fejezet nyílt az űrhajózásban, amikor többször használatos eszközöket fejlesztettek ki. Addig a hordozórakéta, ami a hasznos terhet: űrhajót vagy űrszondát kijutatta a Föld körüli térbe, csak egyszeri használatra készült. Nagyobb része elégett a Föld légkörében, a többi eleme pedig ,,űrszemétté" vált. A Spaceshuttle (űrsikló) jelentette a megoldást. Az első működő űrsikló a Columbia nevet kapta, és 1981. április 12-én indult első útjára. Nyilvánvalóan nem véletlenül napra pontosan 20 évvel az első űrutazás után! A spaceshuttle alapelve egyszerű. Segédrakétákkal kilövik, mint egy klasszikus rakétát, visszatéréskor pedig úgy száll le, mint egy repülőgép. Ez teszi lehetővé a többszöri felhasználását és az űrbe szállítandó hasznos teher fajlagos költségének csökkentését. A Columbia tragikus balesetéig 37 szer repült.
És a jövő?
Az űrsiklók tették lehetővé, hogy nagyobb és összetettebb űrállomásokat rakjanak össze az űrben. 1998-ban kezdődött a nemzetközi űrállomás, az ISS építése és 2000-ben kezdett el működni. A program fő hordozója az ESA (európai űrkutatási ügynökség), nem pedig a NASA. Az ISS ma is bővül, és állandóan van rajta személyzet.
A fejlődés nem áll meg, noha a 90-es években megtorpanni látszott. Külső szemlélőnek nehéz belátni az igazi okokat. Az űrkutatással kapcsolatos jóslatok egyike sem vált be. Nincsenek emberlakta Hold-bázisok, és még a Marsra sem jutott el ember, noha húsz évvel ezelőtt már sokan biztosra vették, hogy ez eddigre bekövetkezik.
Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy a teflonon kívül más sok hasznos eredményt is hozott az űrhajózás. E cikk terjedelme nem teszi lehetővé még csak a felsorolását sem a kutatások eredményeinek.
44 év nem hosszú idő, és szabadon állíthatjuk, hogy az űrhajózás az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományos és ipari terület - de talán a legköltségesebb is. Ez talán magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért nem teljesedett be minden álmunk, és a sci-fi miért nem vált mindig valósággá.
Negyven évvel ezelőtt a különböző politikai rendszerek rivalizálása volt az űrrakéták fő ,,üzemanyaga". Reméljük, hogy ez már a múlté, és az űrhajózásnak - a maga módján -, sőt az egész emberiségnek is a javát szolgálhatja.