home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Az ukrán háború első évének hallgatag győztese
Dr. Mészáros Zoltán
2023.04.24.
LXXVIII. évf. 16. szám
Az ukrán háború első évének hallgatag győztese

Napvilágot láttak az ukrajnai háború első évének elemzései. Mindegyik megegyezik abban, hogy a háború még sokáig tart majd.

Ukrajnában óriási a rombolás és az emberveszteség, Oroszország néhány megalázó vereséget szenvedett el, nem tudni, mennyi embert vesztett, de vélhetően sokat. Közben Kína megtartotta a beszélő viszonyát mindkét féllel, és saját arcát sem vesztette el. Április elején elzarándokolt Pekingbe Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen európai parlamenti elnök is.

 

A számok

Talán a holland kereskedők mondták először az Angliával folytatott, XVIII. századi háborúk idején, hogy akár győz az országuk, akár veszít, ők nyerni fognak, azaz nyereségük lesz. Azóta a közgazdászok szerelembe estek a haszon számolásával, és mindent pénzben akarnak kifejezni, de ez olyan, mintha az almát az elefánttal akarnánk összehasonlítani.

Kína GDP-je 2022-ben a becslések szerint a második legnagyobb volt a Földön, 18 és 19 billió dollár között, míg az USA-é volt a legnagyobb, 26 billió dollárt tett ki. Tehát első pillantásra bőséges előnye volt az USA-nak, de ezekbe a becslésekbe nem számítják be azt, hogy az USA két és fél évnyi GDP-vel el van adósodva, és nem törleszt, hanem növeli a tartozást. Kína is jócskán el van adósodva, de nem annyira, „csak” az össztermék durván 80 százalékával. Ezenkívül a rubelben és a jüanban lebonyolított árucseréjét nem igazán lehet beilleszteni a dolláralapú elszámolásba. Oroszország GDP-je az utolsó békeévben kb. 1,78 billió dollár volt, és a gazdasága 2022-ben 2,2, illetve 3,9 százalékkal esett vissza, az EU adatai (mindenki a saját lovát dicséri) alapján. Ez a 2,2 vagy 3,9 százalék visszaesés lett volna a szankciók eredménye. Viszont a szénhidrogének eladása helyre billentette a pénzügyi mérleget, sőt, Oroszország GDP-arányos eladósodottsága csupán 17% körül van. És még ezt sem lehet könnyen elszámolni, hiszen a rubel és a jüan nincs értelmezhető viszonyban a dollárral. Egyszóval az ember alaposan fel kell hogy legyen vértezve ahhoz, hogy a nemzetgazdaságok teljesítményét és tendenciáját reálisan értelmezze. Ám az alaposan felvértezett emberek is másként elemzik a helyzetet. Úgy látják, hogy Oroszországban nem csökkent az életszínvonal, hogy Kína csupán 3%-nyit nőtt, noha 2021-ben ez még 8,1% volt, az USA pedig 2021-ben 5,9%-ot nőtt, míg 2022-ben 2,1-et.

Tehát a háborúban mindenki vesztett. Ha ezt a sok számot elfelejtjük, egyszerű a képlet, gazdaságilag mindenki veszít, és ezt a szerbiai átlagpolgár is érzékeli, ha megfigyeli az árakat a boltokban és a piacokon, azaz még a piaci kofák is tudták, hány százalékkal kell emelniük ahhoz, hogy a pénzüknél legyenek. Nem ördöngösség ez.

A háború viszont a világ legrosszabb üzlete, pénzbe kerül a lövedék és az is, amit eltalál, az emberi életekről nem is beszélve, melyeket manapság úgy szórnak, mintha konfettik volnának. Ezzel szemben a fegyvereladás az egyik legjobb üzlet. Ukrajnának, ha egyszer béke lesz, mindenét oda kell majd adnia a hitelezőinek, és lehet, hogy még úgy is adós marad.

 

Miben mérhető a nyereség?

Hszi Csin-ping, Kína jelenlegi elnöke és a Kommunista Párt vezetője immár harmadik ciklusát kezdte meg, ami Kínában szokatlan, noha ezt előre lehetett tudni. Hszi ezért a legstabilabb politikus a világon. Az elmúlt két évtizedben a kínai termékek a bóvlik világából elérkeztek a meggondolandóan vásárolható termékek közé. Az okostelefonoknál nincs is nagyon min gondolkodni, hiszen feleannyiba kerülnek, mint az amerikai vetélytársaik. Hszi Csin-ping minden fontos lépcsőfokot bejárt, már apja politikus volt, ő pedig eminens egyetemista. Politikus lett belőle, és tartományi vezető, a párton belül is felfelé haladt. Elnökként érezhető mértékben csökkentette a korrupciót, a hadsereget pedig erősítette.

Ezzel szemben a vele tárgyaló EP vezetője egy bukott és plagizáló honvédelmi miniszter, Ursula von der Leyen, Emmanuel Macron elnök országában pedig lázadás folyik, azaz otthon sem tud rendet tartani. Európában még a jámbor lelkű németek is lázadoznak. Az európai vezetők Hszi elnök mellett súlytalanok. Oroszországnak van súlya a kb. 6000 nukleáris töltet és a kifogyhatatlan energiakincs miatt. Hszi ezért hajlandó egyenlő partnerként kezelni Oroszországot, noha nem egyenlőek, és ezt mindkét vezető tudja. Ezenkívül a kis szereplőkkel a kínaiak tisztelettel és méltányosan bánnak, már olyan cégeket is felvásárolnak, ahol a nyereség 1-2%, olyan vasutakat és közutakat építenek, amelyeknek az ára szinte soha nem térül meg. De ez csupán a nyugati merkantilista, monetáris szemüveg által elvakított elme képe. Kína sokkal inkább fiziokrata módon viselkedik, tehát a hasznot nemcsak a megtérülésben számolja, hanem abban is, hogy amit létrehoz, az van, létezik, lehet használni. A selyemút kérdése sem egy befektetés, egy visszatérüléses üzlet része, hanem egy működő rendszer, mely csak azért értékes, mert van, és lehet használni. Ha majd elér Közép-Ázsián át egészen a Balkánig és Közép-Európáig, akkor nem fognak fanfárok szólni, és nem mutatnak ki többtrilliós hasznot, hanem az árukereskedelem és az emberek mozgása lesz folyamatos. Kína ezt csinálja Afrikában is. A monetarista szellemű tőke eljön, elvisz, és számolja a hasznot. A kínai politika pedig ott van, és folyamatosan működik. Sőt, így egy hálózat alakul ki, mely önmagában értékesebb, mint a hálózat elemei külön-külön. A kínai növekedést bemutató számok „csak” a lényeget nem érintik.

Kína a rá jellemző szerény módján a világpolitikában is elkezdett szereplővé válni. Először csak a Dél-kínai-tengerre összpontosított, szirteket és szigeteket foglalt el, mondván: nagyobb országnak több jár a tengerből is. Ez a „szerénység” a környező államok szempontjából kivédhetetlen volt, mert azt, amit a kínai hatalom meg akart szerezni, meg is szerezte. Emellett Kína az ENSZ-ben is néha egészen sajátosan, mondhatni, karakteresen viselkedik.

Kínának két nagy dilemmája és egy nagy feladata van. Az egyik dilemma a népességhez kapcsolódik, mely majd egyre gyorsabban csökken, így már ki is hátráltak az egygyerekes modellből, de úgy tűnik, ezt túl későn kezdték, amit ők is tudnak, és meg lennék lepődve, ha nem lenne valamilyen B tervük a népességcsökkenés megakadályozására, csak nem kötik mások orrára. Kína második gondja az, hogy Indiával nem jók a kapcsolatai, pedig a két ország kiegészíthetné egymást. India befelé figyel, de mindent jól lát, és nem „hagyja veszni” az olcsó kőolajat. Kína nagy feladata pedig az, hogy egy, az egész országot viszonylag hasonló sűrűségű infrastruktúrával kösse össze. Kína történetében ugyanis megfigyelhető egy lüktetés a szétesés és az egyesülés között. Ennek a tünete Tajvan is. Kína megmutatta, hogy néhány óra alatt mit csinálhatna Tajvannal, de nem teszi. Egyrészt nem akar háborúzni, mert rossz üzlet, másrészt meg a kínai meg a tajvani gazdaság szépen össze van nőve, a Tajpej és Peking, valamint a Tajpej és Sanghaj közötti légi járatok talán a legsűrűbbek a világon.

 

Kína a középen

Kína régi neve Középső Birodalom volt, mert a saját helyzetükből kiindulva nézték a világot, önmagukat pedig központként értékelték. Ma Kína viszonyulási pont, csak Hszi elnök meri megtenni, hogy elmegy Moszkvába három napot tárgyalni, miközben az ukrán elnök és az EU is tőle akar „valamit”.

Az USA túl sok kalandba bocsátkozott, a Közel-Keletet szétrobbantotta, és a középkori inkvizítorokat idéző módon hirdeti a „saját igazságát”. Biden elnöknek már nincs két éve a választásokig, az EU vezetői is cserélődni fognak. Minden inog, minden mozog, Hszi elnök posztja szilárd. Oroszország és az USA egy kegyetlen pókerjátszmába mentek bele, melynek folyamatosan emelik a tétjét, miközben nem tudható, kinek milyen lapok vannak a kezében, csak azt lehet tudni, hogy nagyjából azonos mennyiségű atomtöltetük van. Az USA Oroszországot gyengíti, miközben maga is gyengül, és az európai szövetségesek is. Kínával kapcsolatban egy dologban lehetünk biztosak: az energiaárakon sokat spórol. Európa szekunder játékos, a nagy energiaigényes termékeket gyártó cégek abból választhatnak, hogy az USA-ba vagy Kínába menjenek-e. Közben sok állam nem akar szóba állni Oroszországgal, mások meg az USA-tól óvakodnak. Kína bárkivel szóba áll, és gesztusaira mindenki odafigyel.

A súlytalan európai vezetőket is a protokoll, illetve az illemszabályok alapján fogadták, és nem mutattak semmit abból, amit úgyis mindkét fél tud. Kína óriás, az EU törpe. Kína egyre inkább a világpolitika középpontja felé mozdul el, és ez az igazi nyereség, a valódi győzelem.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..