A radiológiáról sokunknak az ártalmas röntgensugarak jutnak eszébe, emiatt pedig ódzkodunk ettől a vizsgálattól, holott nagyon fontos szerepe van a betegségek idejében való felismerésében. Térségünkre fokozottan jellemző, hogy az emberek nem járnak rendszeresen szűrésre, csak akkor fordulunk orvoshoz, ha már nagyon zavaróak a panaszok. A szabadkai dr. Fodor Für Orsolya több évig általános orvosként dolgozott, 2011 óta pedig radiológusként vizsgálja a pácienseket a Szabadkai Közkórházban és magánrendelőkben. A doktornővel arról beszélgettünk, hogy mit is takar pontosan az ő munkája, és milyen panaszokkal érdemes felkeresni a radiológust.
* Milyen vizsgálatokat végez a radiológus?
 Dr. Fodor Für Orsolya |
— A radiológia az orvostudomány képalkotó ága, mely során a fizikai jelenségek, mint a röntgensugárzás, ultrahang, mágneses rezonancia felhasználásával látható kép jön létre az élő szervezet belsejéről. A radiológus szakorvos feladata, hogy az így létrejött képek elemzésével, értelmezésével diagnosztizálja a betegségeket és a sérüléseket. Mindemellett javaslatot tesz kiegészítő vizsgálatokra, ezáltal segítve más szakorvos munkáját. A négy alapvizsgálat közé sorolható a röntgendiagnosztika, az ultrahangos diagnosztika, valamint a CT (komputertomográfia) és az MR (mágneses rezonancia). Az RTG, vagyis a röntgenvizsgálat során leggyakrabban a mell, a tüdő, a csontok, valamint az emésztőszervrendszeri betegségeket diagnosztizáljuk. Ezt a fajta vizsgálatot csak indokolt esetben és megfelelő időközönként alkalmazzuk, mivel a beteg ionizáló sugárzásnak van kitéve, mely károsíthatja az egészségét. Az ultrahangos eljárással a belső hasi és a nyaki szerveket, valamint az emlőt és a nyirokcsomókat vizsgáljuk. A CT-vizsgálat a röntgenes vizsgálatnak az a fajtája, amely során a feltérképezett, úgynevezett szeletekre bontott testrészről 2D-s képek készülnek, melyeket a számítógép 3D-s képpé alakít. A CT-vizsgálatnak fontos szerepe van a sérüléseknél, mert maga a folyamat rövid ideig tart, ezáltal pedig gyorsan betekintést kapunk a beteg sérüléseibe és állapotába. Az MR-vizsgálat mágneses mezőt és rádiófrekvenciás hullámokat használ a részletes képek készítéséhez.
* Milyen panaszokkal érdemes felkeresni a radiológust?
— A radiológiára a legkülönbözőbb panaszokkal érkeznek a betegek. Szinte minden szervet és szervrendszert érintő problémával fordulnak hozzánk. Ettől olyan érdekes, izgalmas és kihívásokkal teli a mi hivatásunk. A páciensek különböző típusú hasi, kismedencei panasszal jelentkeznek, gerinceredetű fájdalmakkal, a nyak és a bőr bármely területén tapintható elváltozással, pajzsmirigy-megnagyobbodással és a mellben jelentkező fájdalommal. Fontos komolyan venni az idegrendszeri panaszokat is. Idesoroljuk a testrészek különböző típusú bénulását, zsibbadását szédülés, fejfájás, kettős látás és izomgyengeség esetén. A hirtelen vagy fokozatosan fellépő súlyveszteséget és fáradékonyságot is ki kell vizsgálni.
* A köztudatban az él, hogy a nőgyógyász végez mellvizsgálatot, holott a radiológus. Beszéljünk egy kicsit a kétféle mellvizsgálatról.
— A radiológusnak elsődleges szerepe az emlőt veszélyeztető betegségek diagnosztizálása. Ebben segítségünkre van a két alapvizsgálat, a mammográfia és az ultrahang. A mammográfia szintén a röntgensugaras vizsgálatok közé sorolható, melynek során kétirányú felvétellel részletgazdag 2D-képet kapunk az emlőszövetről. Ilyenkor a szervezet sugárterhelése csekély, mivel úgynevezett lágy röntgensugarakat használunk, melyek nem hatolnak mélyre az élő szervezetbe. A mammográfia elsődleges célja a korai emlőrák felismerése, a jó- és rosszindulatú daganatok elkülönítése.
Ilyen géppel végzik el a mammográfiai vizsgálatot
* Kinek és mikor javasolt a mammográfia?
— Minden negyven évnél idősebb, tünetmentes nőnek mint szűrővizsgálat. Fiatalabb életkorban (30—35 év) akkor javasolt, ha a beteg családjában — édesanyánál, testvérnél — már volt emlőrák. Abban az esetben is érdemes jelentkezni a vizsgálatra, ha szokatlan tüneteket észlelünk. Gyanúra adhat okot a tapintható csomó a mellben, a bőr megvastagodása, vagyis az úgynevezett narancsbőr megjelenése, a bőr gyulladása, mely bőrpírrel és melegséggel jár, a mellbimbó véres váladékozása, a hónalji nyirokcsomók megnagyobbodása, melyek tapinthatóvá válnak. Ezek az emlő rosszindulatú daganatainak a leggyakoribb jelei. Célszerű két-három évente ellenőrző vizsgálatot végezni, a beteg tüneteitől függően.
* Mit kell tudni a mell ultrahangos vizsgálatáról? Mikor ajánlott?
— Az ultrahangos vizsgálat nem invazív, fájdalommentes, ezért korlátlan számban megismételhető. Az ultrahangos eljárás segítségével részletes képet kapunk a mellszövetről és a leggyakrabban jelentkező elváltozásokról, mint például a jó- és a rosszindulatú daganatokról, a gyulladásos folyamatokról, a cisztás elváltozásokról, a sérüléskor jelentkező vérömlenyről és a környező nyirokcsomók állapotáról. Nagyon fontos lenne, hogy a tizennyolc év feletti nők rendszeresen részt vegyenek a szűréseken. Az ultrahangos vizsgálatnak kiemelt szerepe van a sűrű, mirigyes emlőszerkezetnél, mely a húsz és negyven év közötti nőkre jellemző. Bármilyen észlelt elváltozás esetén jelentkezni kell a vizsgálatra. Ilyen például a tapintható csomó, a mellbimbó-elváltozás, a mellváladékozás, a mellméret vagy a bőrszín megváltozása. Itt is igaz, hogy rendszeres időközönként ajánlott a vizsgálat azoknál a személyeknél, akiknél a családban már előfordult emlőrák.
A pajzsmirigy betegségeit is fel lehet tárni ultrahanggal
