* A szakmájából adódóan lett az óraszerkezet karbantartója, vagy egészen más történet áll a háttérben?

— Attól függetlenül, hogy fémmel foglalkoztam egész életemben, véletlenül kerültem az óratorony közelébe. Harminc-negyven évvel ezelőtt az óra megállt, és én a Duna-parton találkoztam a szerkezet egykori felelősével, Lapu Istvánnal. Megkérdeztem tőle, miért nem működik az óra. Azt válaszolta, hogy elromlott, és meg kellene javítani. Felmentem vele a várba, megnéztem a szerkezetet, és azt mondtam neki, hogy szeretném megjavítani. Sikerült is, és azután mindennap felmentem felhúzni az órát. Azóta sem kérte vissza tőlem senki a kulcsot. Így egészen 1988-tól én tartom karban az óratornyot. A város ugyanis nem sokat foglalkozik ezzel az értékes, régi hagyatékkal. A mai politikát ez nem érdekli, néha úgy tűnik, mintha egyesek szinte el szeretnék törölni a múlt egy részét. Ha én nem tartottam volna karban évtizedeken keresztül, akkor már régóta nem működne. Csak az újvidéki Rotary Club segített néhány évvel ezelőtt. Támogatta egy olyan elektromos motor felszerelését, amely az óraszerkezet felhúzására való. Ez a gép szabályozza a rendszert, nem engedi, hogy túlfeszüljenek a súlyok. A lényeg, hogy úgy lett felszerelve a motoros szerkezet, hogy a régi dolgok mind-mind megmaradtak. Csupán annyi változott, hogy most már nem kézzel, illetve karral meghajtva üzemel. Amíg nem voltak ezek a bizonyos motorok, addig minden egyes nap háromszor el kellett ide jönni a várba, és felhúzni.

* Ezek szerint a péterváradi óraszerkezet egy valóban értékes és egyedülálló történelmi hagyaték?

— Ilyen fogaskerekek, mint amilyenek a péterváradi óratoronyban vannak, egy szakkönyvben sem láthatóak. Hiszen ezeket 250-300 évvel ezelőtt alkották, és abban az időszakban még semmi sem volt szabványozva. Az egész szerkezeten mindennek pontosan megvan a helye. Ha az egyik csavart lecsavarjuk, nem lehet csak úgy áthelyezni egy hasonló menetbe. Akkoriban még nem voltak menetfúrók, menetvágók és elektromos áram sem, csak tűzhely, üllő, reszelő és egy jó kovácsmester, mégis tökéletesen működik. Azóta is minden délben óraműpontossággal a kisharang négyet, a nagyharang pedig tizenkettőt üt. A hatalmas inga ütemezi az óra szerkezetét, indítja és állítja a fogaskerekeket.

* Melyek voltak a leggyakoribb meghibásodások az óra kapcsán? Sokszor kellett javítani, vagy eléggé időtálló a szerkezet?

— Az idők folyamán többször kellett kisebb-nagyobb javítást végezni. Egyébként abszolút stabilan működik, de néhány évszázad az mégiscsak jelentős idő. Főként a fogaskerekek hibásodnak meg. Előfordult, hogy néhány fog kikopott. Akkor ugyanolyan módon megpróbáltunk új fogaskereket csinálni, mint annak idején. Nem használtunk fúrókat és esztergapadot hozzá, mivel ezeket a fogakat nem lehet mai gépekkel javítani. Specifikus szerszámot kellene alkotni a szerkezet szinte minden darabjához.

* Köztudomású, hogy az óraszerkezet részben fordítottan működik, az órákat a kismutató, míg a perceket a nagymutató jelzi. Ezért nevezik részeges órának is, de miért is van ez így, és miért is lett ez a beceneve?

— Ez napjainkban is vita tárgya. Amikor néhány száz évvel ezelőtt felépítették a tornyot, akkor Újvidék városa a császári udvartól kért szabadalmat, illetve engedélyt. 80 000 aranyforintot adott az udvar az építkezésre, de külön feltétel volt, hogy a polgárok is használhassák, illetve távolról is láthassák az órát. Akkor még messze sem volt ennyire körülépítve a város, nagyrészt a túloldalon is szántóföldek voltak. Az ott vagy éppen a szőlőskertekben dolgozó emberek pedig jobban láthatták, hány óra van, azáltal, hogy a mutatókat megcserélték. Ha a nagymutató 9 és 10 óra között volt, akkor az emberek kíváncsibbak voltak, hogy mit mutat vajon a kismutató, felet vagy háromnegyedet. Mindehhez hozzátartozott még, hogy a látótér régen sokkal nagyobb volt, mert nem volt ennyire szennyezett a levegő. Mivel nem voltak gyárak, autók és gépek, eső után egészen a becsei malomig el lehetett látni, mely légvonalban körülbelül 50 kilométerre van. Szóval az órát még a környező falvakból is láthatták.

* Sokan látogatják a tornyot?

— Természetesen rengeteg ember és turista megfordult itt. A Múzeumok Éjszakáján többször nyitva is volt a torony, szóval belülről is meg lehetett tekinteni. Büszkén mondhatom, hogy a külföldi turisták is tudnak róla. Szóval, ahogyan az Eiffel-toronyról Párizs vagy a Szabadság-szoborról New York jut eszükbe, úgy a péterváradi óratoronyról Újvidék. Az emberek persze a régi anekdoták után is érdeklődnek. Sokan szeretnék tudni, hogy milyen hosszú alagútrendszer húzódik a vár alatt.

* Ha jól tudom, az óratorony gondozása továbbra is az ön családjában maradt.

— Én valójában a mai napig végzem a karbantartást, de most már a fiatalabb lányom is nagy segítségemre van. A vár túloldalán van a műhelyünk, és ott most már együtt dolgozunk. Több óraszerkezetet is mi javítunk, és újat is készítünk. Bajmokon, Újvidéken és Karlócán is megtekinthetőek ezek a szerkezetek. Ezenkívül vasszerkezeteket, vaskerítéseket, erkélyeket és ereszeket is. A lányom pedig speciális csavarszerkezetet is készít. Szóval igen, a családban maradt a mesterség.