home 2024. június 25., Vilmos napja
Online előfizetés
Az év végi hangulat megalapozása
Dudás Viktor
2022.12.28.
LXXVII. évf. 52. szám
Az év végi hangulat megalapozása

Úgy gondoltam, a két jelentős ünnep között megosztom a kedves olvasókkal azt az eseményt, amelyet volt „szerencsém” átélni.

Tehát az úgy történt, hogy el szerettem volna menni a páromért a munkahelyére, hogy ne kelljen hazasétálnia a mínuszokban. Jól emlékeztem, hova parkoltam az autómat, hiszen 10 percen át cirkáltunk, mire találtunk egy szabad helyet a szomszédságunkban. Oda álltam, ahol gyakran szoktak más autók is pihengetni, illetve ki is kellett kerülnöm egyet, mely az autósáv szélénél állt le, tökéletesen akadályozva ezzel a forgalmat. Miután leparkoltam Kék Egeret (igen, ez a neve), ott hagytam éjszakázni a szabad ég alatt, hogy aztán másnap, ugyancsak éjszaka, eljuthassak a páromért. Csakhogy Kék Egér nem volt ott. Tekingettem jobbra-balra, felidézve a korábbi nap parkolásról szóló emlékeit, majd felhívtam a barátnőm, aki megerősítette, igen, oda álltunk a fa alá, az iskola mellett. Bevallom, gyakran szoktam piszkálni, természetesen csak viccből, és először azt hitte, már megint ugratni akarom, de bárcsak ez történt volna.

Két lehetőség jutott gyorsan eszembe: Talán ellopták, mely gondolatot azonnal el is hessegettem, hiszen a kis drágám már tizenöt éves, és én vagyok az a kocsitulajdonos, aki a mosóra költött százasokat is sajnálja csak azért, hogy néhány óráig szépen csilloghasson a jármű a napon, aztán pedig összekoszolódjon ismeretlen körülmények között egy éjszaka alatt. Mivel a lopást kizártam, maradt a pók lehetősége.

Azonnal eszembe jutott egy eset, melyet még annak idején Szabadkán láttam a Magyar Ház előtt, amikor az egyébként megérdemelten elszállításra váró autó tulajdonosa könyörgött az emelő kezelőjének, tegye vissza az útra a szeretett járművét, de a vaskalapos nem engedett. Feltárcsáztam az illetékes közvállalatot, és kiderült, nem is olyan régen érkezett meg hozzájuk Kék Egér, az öreg Punto. Úgy döntöttem, másnap megyek el érte, így volt időm utánanézni, hogy a fizetésem hány százalékát kell majd visszaadnom hazánknak. Nos, mondanom sem kell, hogy tenyérbe, nem pedig párnába temetett arccal tértem nem nyugovóra, hanem nyugtalanságra.

Másnap a kommunális rendőrség újvidéki főhadiszállásán legalább egy jó poénnal küldtek utamra (a postához), azt mondták, legközelebb az út közepére parkoljak, mert a büntetés olcsóbb lesz.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..