Dr. Farkas Emil orvoskollégái társaságában Visegrádon

A Magyar Sebésztársaság sebészeti endoszkópos szekciója dr. Farkas Emilt, a Zentai Közkórház sebész-főorvosát, a Magyar Egészségügyi Társaság délvidéki tagozatának az elnökét kérte fel, hogy az idei, XIV. kongresszusán megtartsa a hagyományos Veres János-emlékelőadást, és átvegye az emlékérmet, amit az endoszkópos (laparoszkópos) sebészeti beavatkozások terén kifejtett munkásságával érdemelt ki. Dr. Farkas Emillel az elismerésről, a szerb és a magyar sebészek szakmai kapcsolatairól, illetve egészségügyünk jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.
* A Magyar Sebésztársaság sebészeti endoszkópos szekciójának felkérésére október 20-án Visegrádon tartotta meg a dr. Veres János-emlékelőadást. Milyen érzéssel töltötte el ez a felkérés, illetve az, hogy munkássága elismeréseként átvehette az emlékérmet?
- Természetesen nagyon megörültem a felkérésnek és meg is hatódtam. Nem számítottam rá, mert úgy vélem, hogy vannak nálam erre sokkal érdemesebb orvoskollégáim, akik inkább megérdemelték volna ezt az elismerést. Én úgy érzem, hogy ezzel a felkéréssel és az emlékéremmel nem kizárólag az én munkámat ismeri el a Magyar Sebésztársaság szekciója, hanem minden délvidéki orvoskollégám tevékenységét is, akik a legnehezebb, háborús időkben is itt maradtak, és lelkiismeretesen végezték a munkájukat.
* Mi volt az előadás témája, illetve lényege?
- A téma, mint máskor is, dr. Veres János orvos-kutató munkásságának, tevékenysége egy adott szakaszának a bemutatása. A prezentációmnak ebben a részében dr. Veres János kapuvári tevékenységét igyekeztem bemutatni, beleszőve mindazt, amivel az őt ábrázoló szobor felállítása járt. A szoborállítást ugyanis én kezdeményeztem, mintegy emléket állítva ezzel dr. Veres János kiváló orvos példátlan, ma már az egész világon elismert munkásságának. Az előadásom második részében rávilágítottam a szerb és a magyar sebészorvosok szakmai kapcsolatának főbb jellemzőire.
* A Magyar Egészségügyi Társaság délvidéki tagozatának elnökeként és a Zentai Közkórház sebészfőorvosaként hogyan látja ezeket a határon átnyúló szakmai kapcsolatokat?
- Az elnöki, illetve a sebészi tevékenységem nem választható külön egymástól, hiszen a határon átnyúló szakmai kapcsolatok révén e két tevékenység fedi egymást. A MET összetartja a Kárpát-medencei egészségügyi dolgozókat, és ezek a kapcsolatok mindinkább kiteljesednek. Fontos állomása ennek a szerbiai sebészekkel együtt a laparoszkópos beavatkozások terén kifejtett tevékenységünk, de hasonlóképpen nagyon fontos minden olyan kezdeményezés, ami a határokon átnyúló szakmai kapcsolatokat erősíti. Legyen szó továbbképzésekről, szakmai konferenciákról, munkajellegű látogatásokról stb.
* Szerbiában - az Ön kezdeményezésére - elsőként a Zentai Közkórházban kezdték alkalmazni azt az endoszkópos sebészeti eljárást, amelynek az alapeszköze a dr. Veres János által megalkotott ún. Veres-tű. Miért jelentős ez az eszköz?
- A Veres-tű valójában a laparoszkópos beavatkozások alapja. Ez voltaképpen egy tű a tűben, benne egy rugóval, ami úgy tud áthatolni a hasfalon, hogy közben nem sérti meg a hasüregben elhelyezkedő szerveket. Ezt a tűt dr. Veres János 1932-ben a tüdő lecsapolása végett fejlesztette ki, nem gondolván arra, hogy ezzel megteremti a laparoszkópia alapját. Ma már a világon mindenütt ezzel a Veres-tűvel veszi kezdetét minden ilyen sebészeti beavatkozás. Én magam 1990-ben láttam először, hogy is működik ez az eszköz, a Zentai Közkórházban pedig - a móri sebészek segítségével - 1995-ben alkalmaztuk először. Azóta több mint 15 ezer laparoszkópos beavatkozást végeztünk már, és 75 szerbiai, illetve a volt Jugoszlávia egykori tagállamaiból érkezett sebészkollégát készítettünk fel ezekre az operációkra.
* Mely műtétekhez javasolt az endoszkópos eljárás, és fizetnie kell-e a betegnek érte?
- Szinte mindenféle hasi műtét elvégezhető laparoszkópiával, csak a megfelelő szakmai és műszaki felkészültség szükséges hozzá. A betegbiztosító azonban csak az epeműtétek egy bizonyos százalékának kiadásait téríti meg, minden egyéb laparoszkópos beavatkozást a betegnek kell megfizetnie. És noha maga a beavatkozás biztonságosabb a hagyományos műtéteknél, és sokkal gyorsabb a beteg felépülése is, az állam nem tartja fontosnak az ezzel a műszerrel történő beavatkozások finanszírozását.
* Jelen pillanatban hogyan látja a szerbiai egészségügy helyzetét?
- Szerbia egészségügye olyan adósságokat görget maga előtt, amelyek rendezésére talán már soha nem kerül sor. Egy ideig még be lehetett ,,foltozni'' a kátyúkat az útján, de ma már olyan alapvető problémákkal kell megküzdenünk, mint az ágynemű, a gyógyszerek és egyéb kellékek hiánya. Közkórházaink működtetésére nincs pénz, ugyanakkor az irántunk, egészségügyi dolgozók iránt támasztott elvárások ugyanolyanok, mint azokban az államokban, ahol egy-egy betegre több ezer eurós betegbiztosítás jut. Ez az összeg nálunk alig néhány száz euró, pedig jól tudjuk, hogy az adófizető polgárok ennél sokkal többet juttatnak jövedelmükből a betegbiztosítónak.
* Mindezek tudatában mégis felvetődik a kérdés, hogy a Zentai Közkórház minek köszönheti a népszerűségét.
- Kórházunkat az itt dolgozók embersége teszi népszerűvé, az, hogy egyre inkább a sajátjuknak érzik az intézményt, éppen ezért betegközpontúak. Igyekszünk odafigyelni a páciensek biztonságára, a szakszerű ellátásra, a higiéniára és a közvetlen, emberi kapcsolatok kiépítésére nemcsak a betegekkel, hanem a hozzátartozóikkal is. Egy egészségügyi dolgozónak empatikusnak és segítőkésznek, szakmailag felkészültnek kell lennie. Ha mindez megvan, a betegeink is elégedettek lesznek. Számunkra pedig ez a legfontosabb.