home 2024. április 18., Andrea napja
Online előfizetés
Az első számítógépes vírus
Összeállította: Talpai Lóránt
2013.11.27.
LXVIII. évf. 48. szám
Az első számítógépes vírus

30 évesek a számítógépes vírusok — Nemzetközi konferenciát tartottak Wigner Jenő emlékére — Olimpiai fáklya az űrben —

30 évesek a számítógépes vírusok

Harminc esztendeje, 1983. november 10-én látott napvilágot a számítógépes vírusok őse. Fred Cohen, a Dél-kaliforniai Egyetem számítógép-tudományi doktorandusz hallgatója alig nyolc óra alatt írta meg a VD nevű grafikai alkalmazásba rejtett programot, melyet egy számítógép-biztonsági szemináriumon mutatott be tanárának. A professzor, Leonard Adlerman nevezte el vírusnak a kódot, mert az a felhasználók hozzáféréseit felhasználva terjedt szét a számítógépeken, illetve a hálózatba kötött gépek között. Mások szerint viszont a digitális betegség egy évvel korábban jelent meg, „szülőatyja” pedig a 15 éves Richard Skrenta volt. A pittsburghi diák hajlékonylemezen csereberélt barátaival Apple II számítógépre írt játékprogramokat, és az egyiket megtoldotta az általa írt, Elk Clonernek elnevezett apró programmal. Az adathordozókon villámgyorsan terjedő program a játék minden ötvenedik indításakor elsötétítette a képernyőt, és Skrenta egy versikéje jelent meg. Az első igazán fertőző vírus egyébként egy évtizeddel később, 1992-ben jelent meg Michelangelo néven. Több mint tízezer számítógépet tett tönkre.

Nemzetközi konferenciát tartottak Wigner Jenő emlékére

Wigner Jenő születésének 111. és Nobel-díjának 50. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia székházában nemzetközi konferenciát tartottak. A háromnapos budapesti tanácskozást Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg, és Wigner Jenő sokrétű tudományos munkásságát méltatva köszöntőjében rámutatott arra, hogy a fizikus egyike volt azoknak a tudósoknak, akik az 1920-as években újrateremtették a fizika tudományát, bevezetve az immár általánosan elterjedt szimmetriák elméletét a kvantummechanikába. A Wigner111 — Colourful & Deep címmel megtartott szimpóziumot az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont az MTA Atommagkutató Intézettel és az MTA Energiatudományi Kutatóközponttal együttműködve szervezte meg. A nemzetközi konferencia szakmai programja tizenhét plenáris előadásból és további negyvenhat kiselőadásból állt, hét tudományos szekcióban.

Olimpiai fáklya az űrben

Két orosz kozmonauta űrsétát tett a 2014. évi szocsi téli olimpia fáklyájával. Oleg Kotov és Sergej Rjazanskij mintegy 400 kilométeres magasságban lépett ki a világűrbe a Földön két kilogrammot nyomó fáklyával, melyet azonban nem gyújtottak meg. Az űrállomáson biztonsági okokból, kint a kozmoszban pedig az oxigén hiánya miatt nem éghetett. Az űrséta során többször is átadták egymásnak, mintegy az űrben is elvégezve vele a váltófutást. Végét egy különleges kábelhez rögzítették, nehogy véletlenül tovalebegjen a világűrben. Mint ismeretes, az olimpiai fáklya már járt a kozmoszban 1996-ban, az atlantai nyári olimpiai játékok előtt az Atlantis amerikai űrrepülőgépen. A történelem során azonban most vitték ki először a nyílt világűrbe.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..