Sokan tőlük tanulták (én magam is) az első verbunkot vagy körtáncot, általuk ismerték meg a népviseletek, népdalok stílusjegyeit. Kezeik között örökké tartó barátságok, szerelmek, házasságok is szövődtek. Az óbecsei Szelence néptáncegyüttes februárban veszi át második Martin-plakettjét Budapesten. Ennek kapcsán most Kisimre Árpáddal beszélgettem.

* Az óbecsei Szelence néptánccsoport hamarosan a második Martin-plakettet veheti át Budapesten. Mit kell tudni erről a díjról?

— Ez a Martin György Néptáncszövetség elismerése, Martin-plakettnek hívják, és azok az együttesek kaphatják meg, amelyek háromszor egymás után kiválóan minősülnek a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadán, ahol szakmai zsűri minősíti a műsorukat. Ez hat évet ölel fel, mivel kétévente szervezik meg a bemutató színpadot. Az óbecsei Szelence táncegyüttes most másodszor kapja meg a Martin-plakettet, vagyis tizenkét éve tartja a kiváló színvonalat. Az együttes életében ez fontos elismerés, és bizonyíték is egyúttal, hogy az út, melyet választott magának, jó, tehát a tánccsoport olyan szakmai munkát végez, amellyel példát mutathat bárkinek, és ezen az úton kell továbbhaladnia.

* Nem csak az óbecsei csapatnak, a topolyai Cirkalomnak is egyik művészeti vezetője vagy. Mindkettő jelentkezett a Felszállott a páva vetélkedőbe, a Cirkalom pedig győztesként került ki a végén. Mennyiben növelte ez az együttes hírnevét?

— Mind a két csapat indult a váci válogatón, és mindkettő nagyon jól szerepelt, a két legmagasabb pontszámot kapta. A Cirkalom 116-ot a 120-ból, a becseiek pedig 111-et. De a műsorba csak tizenkét együttes kerülhetett be, és a válogatók tartották magukat ahhoz, hogy egy csapat kerüljön be a Délvidékről, egy Erdélyből stb. Ezért értelemszerűen a Cirkalom jutott tovább, de ez persze a zsűri döntése volt. Ez valóban nagyon jó reklám a tánccsoportnak, ami be is bizonyosodott két évvel később. A médiának hatalmas ereje van. Az ember elérhet elsöprő szakmai sikereket, mint a Cirkalom táncegyüttes, mely már húsz éve, azaz tízszeresen kiválóan minősült, mégsem volt akkora visszhangja, mint a Felszállott a páván elért sikerünknek. Ez annak köszönhető, hogy rengetegen nézték, nemcsak a színházba járó közönség és a szakmai zsűri előtt mutatkoztunk be, hanem a tévében szélesebb közönség előtt is. Reklám szempontjából hatalmas ereje van a televíziós szereplésnek. Mi ugyanazt a munkát vittük oda is, amelyet a minősítőműsorra, mégis most figyeltek fel ránk sokan.

* Ez azt jelenti, hogy folyamatosan érkeznek új felkérések, meghívások?

— Felkéréseink már előtte is voltak. Én inkább azt gondolom, hogy hazai berkekben éreztük meg igazán a nagyobb elismerést. Mi mindenhol hangoztatjuk, hogy a Kárpát-medencei néptáncegyüttesek között a legjobbak vagyunk. Mivel a focihasonlatot értik meg a legkönnyebben az emberek: első ligás csapat vagyunk. Az első ligában versenyzünk a Cirkalommal és a Szelencével is. És ott is az első tízben van a két együttes. Ezt a hazai közönség nem érzékeli addig, amíg nem látja a tévében. A tévének jobban elhiszi, hogy igazat mondunk, és egy határon túli együttes is képes olyan színvonalú műsort összeállítani, amely megállja a helyét bármilyen színpadon, és amely megnyeri a Felszállott a pávát.

Kisimre Szerda Anna és Kisimre Árpád (Sörfőző Kornél felvétele)

* Hová lehet még fejlődni? Milyen célokat tűztök ki magatok elé évről évre? Hiszen mindkét csapat már évek óta egy nagyon magas színvonalat képvisel.

— Mindig vannak újabb célok, és ez nagyon fontos egy együttes életében. Hogy legyen miért dolgozni, és mibe energiát fektetni. Művészeti vezetőként az az első számú szempont, hogy a folyamatos utánpótlásról gondoskodjunk, a gyerekek pedig egy olyan szakmai felkészültséget kapjanak, hogy mire felnőnek a felnőttegyütteshez, már olyan technikai színvonallal lépjenek be, illetve olyan előadók és táncosok legyenek, akik már tökéletesen tudnak igazodni a felnőtt-táncegyütteshez. Mindig lehet jobban csinálni, még technikásabban, még jobb előadóként bemutatni a koreográfiát. A fiatalokat az motiválja, ha új táncanyagot tanulnak, új koreográfussal dolgozhatnak. De ez minket is motivál, és a tánccsoport műsorát is színesebbé teszi. Ahány alkotó, annyiféle gondolkodás. Fontos a sokszínűség. Nem szabad kalitkába zárni egy csapatot. Ezek a fiatalok már sok mindennel foglalkoznak, önállóan készítenek alkalmi műsorokat, melyekben nemcsak táncolnak, hanem rockoperákból énekelnek részleteket, verseket zenésítenek meg, szavalnak, ezzel pedig előadóként olyan tapasztalatot szereznek, amelyet a későbbiekben akár tánc közben is tudnak kamatoztatni.

* Gondot okoz-e a próbák, fellépések szempontjából, hogy a középiskolás táncosok egyetemre fognak járni, vagy külföldre költöznek?

— Én annak örülök, hogy a táncosok nagy része gyerekkorától együtt táncol, s olyan baráti kapcsolat alakult ki köztük az évek során, hogy hiányolják egymás társaságát, ezért nem is esik nehezükre hazajárni a próbákra az egyetemi éveik idején sem. Persze ez attól függ, hogy mennyire messzire költöztek. Aki Szabadkán, Szegeden vagy Újvidéken van, minden hétvégén hazajár, a Budapesten tanulók már ritkábban. Nekünk, vezetőknek meg kell oldanunk logisztikailag a próbákat és a műsorokat, hogy ne érezzük a hiányt. Topolyán mindennap próbálunk délutántól késő estig, attól függően, hogy milyen korosztályú csoportnak tartjuk a próbát, az óbecseiekkel pedig csak hétvégén tudunk próbálni, szombaton és vasárnap. A fiatalok szeretik ezt a műfajt, élvezik, amivel foglalkoznak, ezért amikor a kortársaik délutáni pihenőjüket töltik, ők szeretettel jönnek táncpróbákra szombaton és vasárnap is.

* Az óbecsei Szelence néhány évvel ezelőtt egy saját zenekarral is gazdagodott, hiszen akkor kezdődött meg a Fokos zenekar pályafutása. Két zenekari tag korábban táncolt, most már csak zenél. Tehát a tánccsoport ezzel nyert is és veszített is.

— Jó időben került sor erre a cserére, felnőtt egy fiatal generáció, és csatlakozott a felnőttegyütteshez. Amikor a zenészek úgyszólván kiléptek a tánccsoportból, a fiatalok pótolták a keletkezett űrt. Az együttesvezetők számára azonban ez az űr soha nem pótolható. Mi óvodáskoruktól neveljük ezeket a fiatalokat, és örülünk, hogy ennyire sokoldalúak, hiszen éppen arra buzdítjuk őket, hogy szavaljanak, zenéljenek, táncoljanak. De amikor eljön a pillanat, hogy választaniuk kell, az számunkra mindig nagyon rossz, hiszen egy kinevelt, felnőtt táncosnak, egy jó előadónak a hiányát nagyon megérzi az együttes vezetője. És azt a színvonalat fiatalokkal nem lehet azonnal pótolni. Ehhez kell néhány év. Óbecsén ilyesmire két évvel ezelőtt került sor, az akkor csatlakozott fiatalok azóta tökéletesen felnőttek a feladathoz. Tehát jó időben jó helyen volt a váltás. És nagyon fontos, hogy a táncegyüttesnek most saját zenekara van, mely mindig kapható egy kis muzsikálásra.

Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net