Az élő fa és az emberiség ökológiai kapcsolata;
A fa és a légkör minőségének kölcsönhatása;
A fa és a globális felmelegedés kölcsönhatása;
A fa és a talajvíz minőségének kölcsönhatása;
A fa és a biológiai sokszínűség kölcsönhatása;
Az élő fa ajándékai az ember kertjében és udvarán;
Ültessünk sok fát, ligetet és erdőt a Földön!

A politechnikai iskola Rügyező hagyaték csapata a felkínált témák közül az Életfa témakört választotta. A fa egész életünk szerves része: belőle készül a bölcsőnk, a világ működésére rávilágító játékaink, étkezőfelületünk, tanulószékünk, álomhozó helyünk, gyümölcse étkünket és szomjunkat oltja, muzsikát csalogathatunk elő belőle, kedvelt irodalmi alkotásaink állandó ihletője (Petőfi például a koltói mézeshetek idején a legszebb szerelmes versét Júliához egy hatalmas kőrisfa alatt írta, illetve Jókai kertjének a legterebélyesebb fája alatt mindig terített asztal várta a vendégeket). A fa nemcsak ihletője alkotásainknak, hanem szereplője is. Világokat köt össze, láthatóakat a láthatatlannal, külsőt a belsővel: „Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, az alvilági lejárati nagy kapuban volt egy nagy cserfa, annak hetvenhét gyökere, hetvenhét ága, a hetvenhét gyökerén állott hetvenhét sárkány, a hetvenhét ágán hetvenhét holló” (A barna tehén fia). Hatalmasságukkal és szinte időtlenségükkel — gondoljunk csak a Csontváry által megfestett, Libanonban ma is élő 6000 éves cédrusokra — a világuniverzum, azaz a makrokozmosz rendjét és tudását közvetíti a mikrokozmosznak.
Címtablónk, melyet Berényi Bernadett készített, ezt a tudást adja tovább: az ember nemcsak része a Mindenségnek, hanem Egésze is. Az ember nemcsak része a nagy univerzumnak, hanem kicsiben az egésze is. A nagy univerzumot nevezhetjük makrokozmosznak, az embert, a kicsi mindenséget mikrokozmosznak. Az ember mint kicsi univerzum a nagynak minden lényeges vonását tartalmazza, hasonlóságok, megegyezések bőven vannak köztük: a szivárvány hét színét például mind az égi jelenségben, mind az emberi testet körülvevő színtartományban megtalálhatjuk; Földünk 70%-a víz, éppúgy mint testünké, a dióbél mintázata megegyezik az emberi agy mintázatával, a bab formája a vese formájával, a Földnek, a fának és az embernek is van szíve...
A többi hat interaktív művészi tabló egyenként önmagában is tartalmazza ábrázolásában a teljességet. A tablók interaktivitása abban rejlik, hogy a rajzfelület szimmetrikusan megosztott, illetve lapozható, ily módon egyazon fán kétfajta állapot figyelhető meg. A fa jobb oldala az Egész-séges, teljes értékű környezeti és emberi kapcsolatot ábrázolja, a bal oldala pedig a felbomlott egyensúlyrendet. A fa gyökérzete (az élővilágával együtt) ugyanúgy ki van dolgozva, mint a koronarész. A fa lelkülete és szellemisége külön figyelmet érdemel. Kocsis Szignetta a fa és a biológiai sokszínűség kölcsönhatását vizsgálta, Kovács Zolna a fa és a légkör minőségéét, László Blanka a fa és a talajvíz minőségének egymásra való hatását ábrázolta, Jenei Enikő pedig az élő fa ajándékainak a témáját dolgozta fel. Apró kiegészítőt is tartalmaznak a tablók: Szignettáé Vajdaság őshonos fáinak erezetmintáját szemlélteti, Blankáé pedig felnagyított szeretetrezgést tükröző vízkristályt. A fa Egységes Egésze, a teljes életet átölelő és nemesítő léte vált az Életfát bemutató tablóképek szervezőelemévé. Az Életfák tanítását közvetítik az embernek: legyünk tudatában annak, hogy rendelkezünk a teljességgel! Ha csak rész-mivoltunkat használjuk ki a tájékozódásban, akkor csak részinformációkat tudunk egymásra halmozni. Ezeket rendezzük egymás mellé, illetve alá-fölé, és belőlük próbálunk az egészre vonatkozóan valamit kikövetkeztetni. Ilyen módon sosem juthatunk el a teljességig, hanem minden információnk, tudásunk csak részleges marad. Lehetőségünk van a teljességet megismeréséhez, ám ahhoz nem elég csak a rész-mivoltunkat igénybe venni. A fa lelkülete így a személyes sorsunkat is hordozza.
Franciskovity Annamária A fa és a globális felmelegedés kölcsönhatása című tablóját az ovisokkal készítette el. Kreatív világalkotásra szólította fel a gyermekeket: a világ virágaként éltethetjük a világ virágát, avagy hamarosan túlélők se lehetünk. Bolygónk minden érkezőt bizalommal és barátként vár: az öntapadós életkellékeinkkel (választható járművek: kerékpár — benzinüzemű autó; környezetbarát háztarás — felhőkarcoló...) tehetjük virágzóvá vagy pedig sivárrá. Rajtunk múlik! Vígh Írisznek az Ültessünk sok fát, ligetet és erdőt a Földön! c. munkája a magyar nyelv teremtő erejét jelképezi: nő — növény: élet adás — élelem adás. A fák koronájának formája megegyezik a hölgyek bő szoknyájának és a virágok kelyhének formájával. Ügyesen érzékelteti az ember és a természet analogikus párhuzamait, szerves együttlétét — együtt-éltét.