Bicskei Gabriella 2013-ban debütált szépíróként a Puha kert című prózakötetével, és az idén jelent meg a Lordanya képpel címet viselő regénye az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. A Bencsik Orsolya által szerkesztett, hússzínű védőborítóval díszített kötet belül is a húsban turkál, bekúszik a festészet bőre és a családi viszonyok felszíne alá.
A két részből álló regény akár detektívregényként is olvasható, bár én inkább művészregénynek éreztem, a festészetet és az alkotásba való menekülést állítja ugyanis középpontba. Mandel Júlia és bátyja, Barnabás egy 1913-ból vagy 1914-ből való festmény tulajdonosai, melyet talán Tihanyi Lajos festett. Nem tudni, hogy eredeti alkotásról van-e szó, és az is kérdés, hogy Pirkler András galerista megvásárolja-e, vagy sem, de a kép utáni hajsza adja meg a regény lüktető ritmusát. A peremvidéki élet zűrzavarát a regényben a levelezések lassítják le az olvasó számára. A műben a leveleknek köszönhetően megelevenedik a két barát, Tihanyi Lajos avantgárd és Pechán József verbászi festőművész alakja is, de még izgalmasabb az az intimitás, amely a szereplők és a festmények között születik meg. Az intimitás az, ami az egész regényt aktívan pulzálja, az olvasót egyre jobban magába szippantja a Mandel testvérpár különös viszonya és az anya hiánya, amely több szereplő életében is ürességet és kérdéseket szül, s emiatt mintha magukat is, az identitásukat is keresnék. A könyv címe Júlia gondolatmenetéből ered, aki más életet szeretne magának:
Bicskei Gabriella: Lordanya képpel
„Sokat gondolkodom azon, miért születik az ember éppen oda, ahova, miért nem születtem skótnak Skóciába, valahova egészen északra, egy skót lord szeretnék lenni, a kutyámmal kandalló mellett ülni, szivarozni, whiskyt nyalogatni, a könyvtárszobámban egy nagy ablak előtt olvasgatni, hogy közben a szemem a felföldi zord tájon nyugtassam, az ottani időjáráson, könnyű életet szeretnék, kinn szeles lenne az idő, friss levegőt hozna a magasabban fekvő hegyekből a szél, szemerkélő esőt…”
Az elvágyódás indirekt módon többször visszaköszön a regényben, valaki a munkába menekül a valóság elől, más az alkotásba, és mindenki szívesebben merül el a festmények nyújtotta látványban, mint a saját életében.
A kötet illusztrációit Sagmeister Peity Laura készítette, és nem is lehetett volna szerencsésebb a választás. A festő alkotásai remekül illenek a regényhez, megtestesítik a hangulatát, a munkák alatt pedig a szöveg egy-egy sora jelenik meg, ezáltal is összekapcsolódik a leírt világ a lefestettel.
Alá- és fölérendelt viszonyok sokasága jelenik meg Bicskei regényében, egymást manipuláló emberek, fékezhetetlen ösztönök, melyeket olykor a művészet hajt előre:
„…a művem is azt akarja, hogy ne legyek, csak annyira legyek, amennyire megfelelek a műnek, annyira, amennyire van kezem, tudjam mozgatni, mert csak így születhet meg, így lehet születőben, aszerint legyek, amit festek, amit megkövetel tőlem a képem.”
„…néha igézően vonagló testmozgással próbálta uralma alatt tartani az időjárást is…”
