Nem állítom azt, hogy híve lennék az elektronikus könyveknek. Számomra A KÖNYV az igazi. A még mindig kézbe vehető, tapintható, ha kell, visszalapozható könyv, vagyis a Gutenberg-galaxis terméke, s ezen már nem változtatnak a még előttem álló évek sem, bármennyi lesz is belőlük.
A könyv illatát semmi sem helyettesítheti, de annak lehetőségét sem, hogy olvasás közben a kezemben tartott ceruzával - uram, bocsáss! - ne húzzam alá a számomra fontos sorokat. Azokat, amelyek az én gondolatvilágommal folytatnak párbeszédet. Bármikor visszalapozhatok, és megkereshetem őket, akár évek múltán is pillanatok alatt meglelhetem, ha úgy érzem, szükségem van rájuk. Márpedig a gondolkodás világában élő emberként sokszor jut eszembe egy-egy számomra fontos üzenetközvetítő, könyvekhez/könyvhöz kötődő gondolat, amelyre egy adott pillanatban szükségem van. Ilyenkor munkába lendül a szürkeállomány, és máris tudom, melyik polcon keressem azt a művet, amely elmélkedésem folytatásában segítségemre lehet. A ceruzával bejelölt sorok között böngészve, általában hamar rábukkanok a keresett gondolatmenetre, mely egyben a fel- és ráismerés örömével is megajándékoz.
Hát ezért és még sok minden másért én már csak a klasszikus olvasási módszernél maradok. De magától értetődően nem zárkózom el az elektronikus könyvektől sem. Ők ennek a kornak a gyermekei, mint voltak egykor a papírra nyomtatott kiadványok. Azt is tudom, hogy mindennek megvan az ideje. Most érkezett el az e-könyvek ideje. Nagyon jó könyv-megjelentetési lehetőség, különösen akkor, ha híján vagyunk a nyomtatásra szánt anyagiaknak. Nemcsak a nagyvilágban, hanem nálunk is egyre kevesebb pénz jut könyvnyomtatásra. Egyre gyakrabban kerül veszélybe pl. egy-egy rég megjelentetett, alapvető szellemi örökséget tartalmazó, nélkülözhetetlen könyv, amely időközben úgy elhasználódott, hogy további igénybevétele a megsemmisülés veszélyével járna. Ilyenkor bizony mint megoldás jól jöhet az elektronikus formában történő reprint kiadás. Esély lehet arra nézve, hogy az elengedhetetlenül fontos műveket átmenekíthessük és biztosítani tudjuk a további felhasználásukat egy-egy tudományos igénnyel készülő munka elkészítésekor.
Figyelembe véve az elmondottakat csak üdvözölni tudjuk a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek azt a törekvését, hogy az új technológia segédletével megóvni igyekszik olyan kiadványokat, amelyek térségünket érintő szellemi örökséget tartalmaznak, forrás- és alapkutatások eredményeit foglalják össze, s ma már igen gyakran elérhetetlenek a kedvezőtlen történelmi folyamatok következtében.
Ezúttal arra az e-bookra szeretném felhívni a figyelmet, amely a dr. Dudás Gyula szerkesztette kétkötetes Bács-Bodrogh Vármegyei Egyetemes Monográfiája címet viseli, s melyet az egykori vármegye közönsége adott ki 1896-ban, a millenniumi ünnepségek fényét emelendő. Ez a korabeli egyedülálló vállalkozás egyébként nélkülözhetetlen forrásmű volt, s ma is az mindazok számára, akik bármilyen Bácskára vonatkozó téma kutatásába és feldolgozásába kezdenének, de azok számára is, akik csak ismerkedni szeretnének ennek a kistérségnek a történetével, művelődés- és népességtörténetével, szabad királyi és mezővárosaival, falvaival, gazdaságtörténetével, folyóival, csatornáinak építésével stb.
Ez a Dudás-féle egyetemes monográfia azon ritka kivételek közé tartozik, amelyek a röghöz kötött, duhaj kedvű Bácskaságról alkotott kedvezőtlen hírnevet felülírják. Mert itt nemcsak ettek, ittak vigadoztak az emberek, hanem szintúgy szellemi alapokat hoztak létre, ha kellett, a mostoha körülmények ellenére is. Egy-egy térség egysíkú megítélése mindig is félreismeréshez vezet/vezetett.