Bajmoki származású, jelenleg Magyarországon élő és dolgozó belgyógyász szakorvos, kardiológusjelölt a fiatal, kétgyermekes édesanya, dr. Milkovits Anita. Azt már a beszélgetésünk elején megállapítottuk, hogy sem az egészségügyi ellátás minősége, sem az emberek egészségtudatossága nem különbözik egymástól Szerbiában és Magyarországon — itt is, ott is volna bőven javítanivaló. És abban is megegyeztünk, hogy ez csak kicsi, de határozott lépésekkel lehetséges.
* Egészségügy. Amikor az orvosi hivatást választottad, úgy érzed, tudtad, mire vállalkozol?
— Mindig szerettem az embereknek segíteni. Nem volt kérdés számomra, hogy melyik pályát válasszam, hiszen tudtam, hogy ennél a hivatásnál minden cselekedetben, szóban vagy mosolyban jelen kell hogy legyen a segíteni akarás. Természetesen az élet akadályokat gördít az ember elé. A felfogásodon múlik, hogyan ugrod meg a feladatokat. Soha nem tudhatjuk teljességgel azt, hogy mire vállalkozunk, de mindig mindenből a legjobbat kell tudni kihozni.
* Egy mosoly, egy-két szép szó rengeteget tud segíteni, ezt szerintem mindenki tudja, aki volt már beteg. De azt is tudjuk, hogy az orvosnak sem mindig könnyű megőriznie a türelmét és a hidegvérét. Neked sikerül? Mi a titkod?
— A kulcs a bizalom. A betegek bizalmát elnyerni is nehéz, de megtartani az igazi kihívás. Viszont ha ez megvan, akkor az együttműködéssel általában nincs probléma. Sok türelem kell ehhez a hivatáshoz, de a betegek gyógyulása az, ami erőt ad a további küzdelemhez.
Dr. Milkovits Anita
* Mi a véleményed a „Google-doktorokról”, vagyis azokról a páciensekről, akik már kész diagnózissal érkeznek a rendelésre?
— Ilyen esetben megkérem őket, hogy kezdjük elölről. Ez mindig beválik.
* Laikusként nem tudom elképzelni, mekkora felelősség lehet megállapítani egy-egy betegséget. Például mik azok a jelek, amelyeket a frontvonulások okoznak, és honnan tudod, ha valakinél nagyobb a baj?
— Hát ezért csodálatos a munkám! Minden beteg, aki segítséget kér, nem véletlenül teszi. A panaszokat komolyan kell venni, és ki kell zárni vagy meg kell erősíteni a betegség gyanúját. Sokszor a legkisebb jelek utalnak a legnagyobb bajra.
* Melyek azok a jelek, amelyeket nem szabad elhanyagolni, félvállról venni?
— Több évig sürgősségi osztályon dolgoztam, osztályvezető helyettes voltam. Mindenféle beteggel, tünettel találkoztam. Minden orvosnak el kellene töltenie néhány évet a sürgősségin, úgy érzem. Nagyon sok pluszt adott nekem. Amit semmiképp nem szabad elbagatellizálni, az a mellkasi fájdalom, a fulladás, a hasi fájdalom, a kiugró értéket mutató vérnyomás, a gyógyszerre nem szűnő fejfájás, a tudatzavar. Széles a paletta. De talán ezek a legfontosabbak.
* Mennyire egészségtudatosak az emberek a tapasztalataid szerint?
— Az egészséges életre nevelés a kora gyermekkorban járhat legnagyobb sikerrel, hiszen az iskolások a legfogékonyabbak az újfajta életszemlélet elsajátítására, illetve a felnőttkorban való megtartására. Én úgy látom, hogy egyre inkább egeszségtudatosak a fiatalok. A felnőttekkel már más a helyzet: őket nagyon nehéz rávenni az életmódváltásra, a változtatásra. Sokszor maga az egészségkárosodás az, ami fordulópontot hoz az életükben, ilyenkor jön a drasztikus változás, viszont van, akinél sajnos akkor sem.
* Fel tudsz sorolni néhány tipikus, berögződött rossz szokást, mely jelen van a pácienseidnél?
— Nem, mert nekik nincs ilyen! (Nevet.) A viccet félretéve: van, aki keveset mozog, egy picivel többet eszik, vagy vannak káros szenvedélyei.
* Az utóbbi periódusban az időjárás kiszámíthatatlanná vált. Ez még a makkegészséges szervezetet is megviseli, hát még a krónikus betegekét. Milyen tanácsot tudsz adni azoknak, akik a fronthatások miatt szenvednek?
— Néhány ember esetében a meleg- és/vagy a hidegfront erőteljesebb szubjektív, sőt olykor objektív panaszokat is okozhat. A melegfront vérnyomáscsökkenéshez, pulzusszám-emelkedéshez, esetleg a depressziós tünetek, illetve a migrén gyakoribb előfordulásához vezethet. Hidegfront esetén ízületi fájdalmakkal, reumás panaszokkal, asztmás rohamokkal, hasi, illetve mellkasi fájdalmakkal érkeznek a betegek. A fronthatások enyhítése érdekében a legfontosabb feladat a megelőzés. Ilyenkor ismét előtérbe kerül az egészséges életmód: a stresszmentes élet, a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag táplálkozás, a könnyen emészthető ételek fogyasztása, a megfelelő mértékű folyadékbevitel, a rendszeres testmozgás.
* Szerinted mi a legnagyobb gond, kihívás ma az egészségügyben? Mert nekem valahogy úgy tűnik, hogy sem a páciensek, sem a dolgozók nem elégedettek.
— Igen, igazad van. Talán a legnagyobb baj a humán erőforrás, a várólisták hossza, a betegek és a hozzátartozók tájékoztatása. A COVID okozta helyzet a gondozás minőségén is rontott. Idő kell, hogy helyreálljon a rend.
* Nincs elég egészségügyi dolgozó, vagy inkább az a gond, hogy aki van, az is inkább külföldre vándorol?
— A válasz talán is-is. De én azért arra is látok példát, egyre többet, hogy az orvosok visszajönnek külföldről. Sehol sem tökéletes. Azt kell mondanom, és így is gondolom, hogy meg kell találnunk önmagunkat, és soha nem érhetjük be kevesebbel, mint a maximummal.
* Akkor beszéljünk még egy kicsit arról, hogy milyen terveid vannak a jövőben. Van-e olyan ága az orvostudománynak, amelybe szeretnéd jobban beleásni magad?
— Jelenleg belgyógyász szakorvos vagyok, kardiológusszakorvos-jelölt. Az idén szakvizsgázom kardiológiából. Ez az álmom. Páciensközpontú kardiológus szeretnék lenni, akiben megbíznak a betegek, és akire számíthatnak. Minél jobban működik az orvos és a beteg közötti információáramlás, annál inkább remélhetjük, hogy a beteg valóban mindent megtesz majd a gyógyulásért.
* Ez nem egyszerű, nagy fába vágtad a fejszéd. Köztudomásúan sok szív- és érrendszeri betegséggel küzdő páciens él Magyarországon és Szerbiában egyaránt. Mi ennek az oka?
— A genetika mellett nagy szerepet tölt be ebben az egészségtelen életmód, mint már említettem. Sokat tudnánk javítani a megelőzéssel, melyben a hétköznapi szokásainknak központi szerep jut. Fenn kell tartani egy egészséges egyensúlyt. Annyi kalóriát vigyünk be, amennyit a szervezetünk felhasznál. Korlátozzuk a zsír arányát az elfogyasztott kalóriák legfeljebb 30%-ára, részesítsük előnyben a telítetlen zsírsavakat, fogyasszunk sok gyümölcsöt és zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát, sótlan magvakat. A cukrokat a teljes kalóriabevitel 10%-a alá csökkentsük. A napi fehérjemennyiséget korlátozzuk 1 g/ttkg-ra. Már ezekkel a kis lépésekkel is sokat tehetünk szívünk és szervezetünk egészségének a megőrzéséért.