Az ország szétesésével minden megváltozott. A piac beszűkült, az alma már nem Boszniában vagy a tengerparton, hanem Oroszországban talál gazdára, ami még nem is volna baj, ha az átadott áruért a termelő megkapná a pénzét. A kifizetés azonban sajnos gyakran késik, sokszor el is marad, így az eleve szégyenletesen alacsony felvásárlási áron eladott gyümölcsért a termelő még azt sem kapja meg, ami járna neki, amiből a következő évi befektetéseket fizethetné. Így nem csoda, hogy sokan úgy döntenek, nem foglalkoznak többet almatermeléssel, és kiszedik az almafákat. Olyanok is vannak azonban, akik felújítják ültetvényüket. Közéjük tartozik a palicsi Urbán Károly is, aki hat hektáron termel almát. Növelni nem szeretné az almával beültetett terület nagyságát, de a tönkrement, elöregedett fákat szükség szerint pótolja.

— A tavalyi termés jónak mondható, nagyon nehéz azonban eladni a megtermelt gyümölcsöt. Két hűtőházam van, az almát főleg üzleteknek szállítom. Nálunk is be kellene vezetni azt, ami az unióban már működik, miszerint ha én például egy tízhektáros parcellán dolgozom, akkor azt nem szabad növelnem, viszont a felújításához támogatást kapok. Ez nálunk is hamarosan így lesz. Reménykedünk benne, hogy a politika nem szól bele a gazdaságba, mert ellenkező esetben az biztosan tönkremegy. Nézzük meg, milyen volt az ország gazdasága húsz évvel ezelőtt, és milyen most. Csakis gazdasági szakembereknek kellene irányítaniuk, akik törődnének azzal is, hogy a megtermelt, minőségi almát a termelő el tudja adni— mondta Urbán.

Nagyban nem sok almát értékesített. A húsz- vagy éppen a huszonöt dináros felvásárlási árból a termelő nagyon nehezen tud gazdálkodni. A kiadások hatalmasak, a szubvenció elenyésző, ha a termelők egyáltalán megkapják a támogatást. Reménykedik benne, hogy az új kormány megalakulásával — az ígéretek szerint pártonkívüli szakemberekből fog állni — a gyümölcstermelők helyzete is jobbra fordul.

A hajdújárási Lőrincz Gábor három hektáron termelt almát, nemrégiben viszont tizenegy kapa területen kiszedte a fákat.

— Az elmúlt év közepes termést hozott, csak anyukám területét locsoltam, az enyémet ugyanis nem tudtam, és ezért is gondoltam, hogy feladom az almatermelést. A száraz időjáráson kívül, mely tönkretette a fák nagy részét, döntésemben az alacsony felvásárlási ár is közrejátszott. A burgonyát például nagyban, 25-30 dinárért el lehet adni, ehhez képest az alma nagyon alul van értékelve. A vásárlóerő mindenhol jelentősen visszaesett, a népnek nincs pénze. A krumpli kell a sültekhez, a pörkölthöz, az alma viszont csak egy gyümölcs, és könnyebben lemondanak róla. Azon gondolkodok, hogy alma helyett konyhakerti növényeket, zöldséget, sárgarépát ültetek, ezeket ugyanis könnyebben el lehet adni. A fennmaradt részen tüzelőfát termelek, gyümölcsöt nem. Kistermelő vagyok, nincs esélyem a fejlődésre. Sokan alma helyett krumplit ültetnek. Még akkor is kifizetődő lesz, ha az ára alacsonyabb lesz az ideinél, ráadásul nem is kell hússzor permetezni. Előfordul, hogy van egy-két jobb év, de utána mindig bekövetkezik valami, ami keresztülhúzza az almatermelők számítását — vélekedik Lőrincz Gábor.

Az almatermelőkre nehéz napok várnak. Hajdújárás, Királyhalom és Nosza környékén egyre többen döntenek a gyümölcsös felszámolása mellett. Feladják azt, amit elődeik létrehoztak, és amiből éltek. Nem szívesen teszik, de nincs más választásuk, hiszen az almatermelőkhöz való mostoha hozzáállás arra kényszerítette őket, hogy így cselekedjenek.