— A marosszékiekkel a 2015-ben történt megismerkedésünk óta testvéri kapcsolat alakult ki, tavaly Horgoson és Magyarkanizsán töltöttek három napot, az idén pedig mi utaztunk Marosvásárhelyre. Három erdélyi/székelyföldi utat terveztünk erre az évre, az első a parajdi volt. A sóbányában öt ország százötven íjásza versengett egymással. Jó volt találkozni ismerősökkel szerte a Kárpát-medencéből, a világbajnokságon megismert sárrétudvariakkal és a többiekkel. Megbeszéltük, ki hol tart, az országos íjászszövetségek mit tesznek a sportág fejlesztéséért, önzetlenül megosztottuk egymással tapasztalatainkat a versenyek szervezése és a nemzetközi szövetséggel kapcsolatos témák terén. Íjászatban rengeteg kategória létezik, viszont kevés az íjász, és vannak olyan kategóriák, ahol bizony nem sok a versenyző. A vadászíjak és a hagyományőrző íjak a legnépszerűbbek, jómagam utóbbival foglalkozom. 2017-ben Magyarországon elvégeztem az edzőképzőt, majd több sportpszichológiai képzést. Több szemléletet is figyelembe veszek, a különböző módszerrel dolgozó és tapasztalattal bíró edzőkkel tartom a kapcsolatot — mondta Táborosi Viktor íjászoktató.

A Parajdon részt vett vajdasági csapat egy része (balról jobbra): Sárvári Zoltán (Óbecse), Horváth Tibor (Nagykikinda), Táborosi Viktor (Horgos) a horgosi Apollon Íjászkör lobogójával

A parajdi sóbányában nem szokványos feltételek közepette zajlott a verseny. Az íjászokat reggel autóbusz vitte le a hegy gyomrába, ahol a csarnok is található. Lent a mélyben elképesztő látvány fogadta őket, hiszen üdülőközpont, park, játszótér, akadálypályák, büfék, asztalitenisz-asztalok, kápolna és templom fogadta őket, kétszáz lépcsővel feljebb pedig étterem várta vendégeit. A vajdasági különítményből a bajmoki Plahi Attila győzött saját kategóriájában, a többiek pedig érmet ugyan nem szereztek, de helytálltak az erős mezőnyben.

Vajdaságban az íjászok száma mintegy háromszáz-négyszáz körüli. Viktor célja a létszám növelése és képzések szervezése.

Verseny utáni csoportkép a parajdi sóbányában (balról jobbra): Jánosi Elvira (Bajmok), Plahi Attila (Bajmok), Sárvári Zoltán (Óbecse), Táborosi Viktor (Horgos), Horváth Tibor (Nagykikinda), Kelecsényi Béla Dániel (Fót), Hanik Melinda (Dunakeszi) 

— Tíz éve különféle képzéseket, nyílt napokat, tanfolyamokat szervezek, amire a környékben lévő csapatokat is buzdítom. Fejlesztési és edzéstervet dolgoztam ki, tananyagot készítettem, hosszú távon ugyanis íjásziskolát szeretnék nyitni. Háromlépcsős modellt dolgoztam ki, meghatároztam a vizsgaanyagokat, tizenötfajta edzéstervet írtam, melyet a csapatok rendelkezésére bocsátok. Tanításom alapfilozófiája a saját magunkkal való küzdés. Csak akkor fejlődsz folyamatosan, ha legyőzöd saját magad. Versenyzőimet mindig saját magukhoz mérem, hiszen saját magunk legyőzésével még a vesztes helyzet is pozitívan élhető meg. Néhány társammal a sportág népszerűsítését és bemutatását tűztük ki célul. A versenyszerű és a szabadidős íjászatot elvinnénk több településre, ahol az érdeklődők megtekinthetnék, akár felügyelettel ki is próbálhatnák. Az íjászat a családok számára kiváló szabadidős tevékenység, hiszen a gyerekek és a felnőttek is űzhetik, és az sem mellékes, hogy ezalatt kint, a természetben tartózkodnak. Próbáljuk a csapatok közötti gátakat ledönteni, mivel korábban a más-más együttesekhez tartozó íjászok nem minden esetben barátkoztak egymással. Kevesen vagyunk, ezért ahol tudjuk, segítsük egymást! Sokáig csak gyerekeket képeztünk, de rájöttünk, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a felnőttképzésre. Az alulról történő építkezésben hiszek, és először egy stabil bázist kell létrehoznunk — avatott be a szakmába Viktor.
Verseny a hegy gyomrában 
 

2017-ben hívta életre az öt évig futó örömíjász-versenysorozatot, azaz a bácskai régiós bajnokságot, mely akkoriban hét település ugyanennyi íjászcsapatát ölelte fel. Néhány év szünet után a sorozat ősszel újraindul, egyelőre három csapattal és különféle szabályzatmódosításokkal. A szervezők ezzel is az íjászat népszerűsítését szeretnék elősegíteni.

Kis Nagy Zoltán, a gyulafehérvári Európa-bajnokság szervezője és Táborosi Viktor

Magyarországon harminc évbe telt, hogy a hagyományőrző íjászat elterjedjen, ma már szinte nemzeti sportnak nevezhetjük, Romániában a magyar mintát másolva mindez tizenöt év alatt történt meg.

— Fontos kialakítani a bázist, melyből táplálkozni lehet. Még nem született döntés arról, hogy monitorrendszer segítségével válogatjuk-e ki a versenyzőket, vagy iskolarendszerrel építjük fel őket. Elsősorban nem versenyzők kinevelése, hanem a bázis kialakítása a célom, ahonnan mindenki elindulhatna a számára leginkább megfelelő szakág felé. Az építkezést alulról, az alapoktól kell kezdeni, klubokat kell létrehozni, edzőket képezni, akár úgy is, hogy a magyarországi és a romániai modellt másoljuk. A legtöbb országban a sportági szakszövetségek a régi modell szerint dolgoznak, és nem hajlandóak szélesíteni a látókörüket. Egy országban egy szakági szövetségnek kellene lennie. Romániában 2018-tól a történelmi íjászatra helyezik a hangsúlyt, és megalapították az íjászat ezen ágazatával foglalkozó szövetséget. A történelmi íjászatot új sportágként kezelik, és egyre több lehetőség nyílik meg előtte. Azóta öt év telt el, és máris Európa-bajnokságot rendezhetnek.

A versenynaptár rendkívül gazdag, mintegy negyven megméretést tartogat az íjászok számára. Az Európa-bajnokságot augusztusban Gyulafehérváron rendezik, melynek vára a péterváradi tökéletes mása. Viktor Vajdaságból nagy létszámú csapatot szeretne elvinni a viadalra. Ő maga szintén íjat ragadna, viszont már nem edz versenyszerűen, így nem hiszi, hogy az élvonalban végez.

Július utolsó hetében Horgoson nyári íjásztábort tartanak, melyen tiszteletét teszi a Nomád Világjátékok kétszeres bajnoka, a magyarországi Koczka László is. Emellett több rövidebb tábor is esedékes, de íjászképzések is várhatóak Horgoson és a környező településeken egyaránt.