Mitől erős az USA?

Ha a térképre tekintünk, akkor látjuk, hogy az USA egy nagyhatalmi területen fekszik. Elsősorban a folyóhálózata olyan, hogy az országban sokféle árut lehet így szállítani, majd hajókkal külföldre is. A közutak és a vasút is jól kiegészítik egymást, noha ezeket nem tartják elég jó állapotban. A másik régebben fontos, de ma is jelentős tény, hogy az országban van elég energiahordozó, szén is, kőolaj is. Az viszont más kérdés, hogy miért vásárol az USA a világpiacról. Mert eddig is, és hamarosan ezután is olcsóbb lesz, mint a hazait kitermelni. A közeli kanadai állam, Alberta nagy volumenben szállít energiahordozókat, mintha egy USA-béli tagállam volna. Ezenkívül az USA a történelem döntő szakaszaiban elég sok nagy és alkalmas céggel, illetve népességgel bírt, hogy jó minőségű fegyverrel lássa el magát, így a fontos pillanatokban a jelentős helyeken a legjobbkor tudott belépni a háborúkba — ez elsősorban az I. világégésre igaz.

A II. világháború után, a XX. század második felében megkérdőjelezhetetlen volt a dominanciája. A könnyű- és a nehéziparban, valamint a fegyvergyártásban a Szovjetunió körülbelül 1990-ig volt paritásban vele. Aztán a Szovjetunió feladta. Az amerikai eredetű magántőke még inkább szétterjedt a világban, és szinte minden iparágat kiszerveztek az USA-ból. Például az albertai gázból Mexikóban lett termék. De más országokat is találtak, ahol a dolgozóknak az amerikai munkabérnek az egytizedét fizethették. Ezek a külföldön előállított termékek az USA-ban és a világpiacon találtak vevőre, majd a hasznot a gyártók valamelyik adóparadicsomba mentették ki. A kormány a rendkívül fejlett katonai ipart tartotta benn az országban, és az ehhez szükséges informatikát. De ez, úgy tűnik, kevés.

Illusztrációk: Pixabay

A belső törés

Az USA helyzetét figyelve jól látszik, hogy a demokraták nem vetettek gátat a külföldön termelő, az USA-ban és a világpiacon eladó tőkének, így a lehető legkevesebbet adóztak az USA-ban. Az is látványos, hogy bőven volt pénzük kampányra, sőt, és ezt a Republikánus Párt állítja (vagyis nem kell készpénznek venni), a csalások megfizetésére is. A republikánusok inkább a patriotizmusra fókuszálnak.

Az USA-ban tehát verbális háború folyik, olyan mélyütésekkel, mint a szerbiai belpolitikában, és olyan hangnemben, mint ami Magyarországon megszokott, noha a kongresszusba való betörés mindennek a teteje volt (a republikánusok szerint a demokraták provokálták ki). Jelenleg tehát az USA-ban izzik a parázs, és ezt az ukrajnai háború, valamint Nancy Pelosi házelnök tajvani látogatása tovább szítja. Mintha az volna a cél, hogy egyéb helyi háborút provokáljanak ki, miután az oroszok bután „bekapták a csalit”, és már majd fél éve háborúznak Ukrajnában. A kínaiak is alaposan túlreagálják Pelosi látogatását, de módszeresen, kitartóan és lassan fogják tönkretenni Tajvant, illetve óvatosan fognak ártani az USA-nak is.

A demokrácia korlátai

Megfigyeltem, hogy minél nagyobb a tétje egy választásnak, annál valószínűbb, hogy szoros eredmény születik, továbbá bizonyára lesznek, akik majd vitatják az eredményt. A demokrácia valóban ott működik jól, ahol kevés ember szavaz, például a svájci kantonokban. A másik eset, amikor nincs nagy tétje annak, hogy ki fog győzni, hiszen úgyis mindenki tudja előre, vagy nem élet-halál kérdése a voksolás. Az USA-ban azonban ma egyik tényező sem áll fenn. Vannak stabil és ingadozó államok. A választások általában az ingadozó államokban dőlnek el, hiszen jelenleg elképzelhetetlen, hogy Kaliforniában a republikánusok győzzenek. Másrészt pedig Texasban viszonylag gyakori, hogy ők nyernek.

A republikánusok háttérszervezete, a Conservative Political Action Conference (Konzervatív Politikai Akció Konferencia, röviden: CPAC) hívta meg Orbán Viktor magyar miniszterelnököt beszédet mondani, mely augusztus 5-én hangzott el. Lényegében azt mondta, amit mondani is szokott. Ki kell állni a hagyományok, az értékek mellett, és nem szabad a kételyekkel foglalkozni, hanem csak a győzelemre koncentrálni. Ez utóbbit a demokraták is tudják, heves kampány várható novemberig, a félidős választások akár az USA jövőjéről is dönthetnek.

A nyugat jövője (The West and the Rest)

Egyetlen fa sem nő az égig, még az óriás mamutfenyő sem. És ha egyszer elkorhad, bizony nagyot reccsen, ezt minden nagyhatalomnak tudnia kell. A fajok evolúciója sok tanulságot rejt magában. A szemünk láttára hal ki a jegesmedve, mert nyáron egyre kevesebb a jég az Északi-sark körüli vizekben, márpedig ez a faj arra specializálta magát, hogy a jégtáblákon vadásszon.

A világ viszont változik.

Élt egyszer egy faj, a Megaloceros Giganteus, melynek elképesztően nagy agancsai voltak, a legnagyobb ismert szélesség 3,65 métert tett ki, mert szaporodáskor ez számított — igaz, óriási teher is volt, 40 kiló. Ez az állat nem élhetett máshol, csak sík vidéken, az erdők elterjedése korlátozta a mozgását, és gondolom, egy ekkora teherrel a fején a ragadozók elől sem tudott gyorsan menekülni.

Nos, a Nyugat elképesztően jó minőségű és drága fegyvereket halmozott fel (ez volna ugyebár a nagy agancs), ami a társadalom más részeit háttérbe szorítja: túl sok munka oda-vissza ingázással, a születendő gyermekek hiánya, elhízottság a gyorséttermek kínálata miatt, etnikai konfliktusok stb. Ma már az USA nem egyedül vívja proxyháborúját Ukrajnában, az európai, az angolszász világ és Japán, valamint Dél-Korea is segíti, lehet, hogy nem is teljesen önkéntesen.

Hogy mi lesz ennek a fegyverekre, űreszközökre és informatikára alapozott rendszernek a vége, nem tudom, csak azt tudom, hogy vége lesz. Ezen kellene gondolkodni az USA-ban.