A rendhagyó történelemóra résztvevői

,,Aki nem ismeri a múltat, hajlandó azt megismételni” -
olvashatjuk egy helyen az Auschwitz Múzeumban. 60 évvel ezelőtt, január 27- én szabadították fel a szovjet csapatok a náci birodalom leghírhedtebb haláltáborát, Auschwitzet. A világ ekkor szerzett tudomást a módszeres emberirtásról. A foglyok számára a táborba való belépés pillanatától kezdetét vette az emberi lét megszüntetésének jól megszervezett folyamata. A kapunál egy gúnyos felirat várta az érkezőket: ”Arbeit macht frei” - A munka szabaddá tesz. A foglyoknak az egyedüli út a szabadság felé a krematóriumok kéményén keresztül vezetett. Ezért az emberiség történetének ezt a sötét korszakát holokausztnak (füstáldozat) nevezzük.
A tábor felszabadításának évfordulóján a holokauszt áldozataira emlékeztünk a csantavéri Néphősök Általános Iskolában. A hetedikes és nyolcadikos diákok először Roberto Benigni Az élet szép című nagy sikerű filmjét nézték meg. A gyerekek feszülten figyelték, hogyan próbálja a főhős megvédeni családját a fasiszta világ embertelenségétől, majd a koncentrációs tábor brutalitásától.
Pénteken iskolánk vendége volt Igumánovity (lánykori nevén Lőwy) Borbála, akit 1944-ben családjával és sok falunkbélivel Auschwitzbe deportáltak. Azon kevesek közé tartozik, akik túlélték a tábor borzalmait. Bora néni hihetetlenül pontosan emlékszik vissza mindenre. Elmondta a gyerekeknek, hogy amit hallanak, az nem mese, hanem igaz történet. A gyerekek kezükbe vehették a sárga csillagot, amely nélkül a zsidóknak nem volt szabad utcára lépniük. Tudták, hogy el fogják őket vinni, csak azt nem, hogy milyen sors vár rájuk. Kisöccsüket, a 12 éves Tibort szerette volna a család megmenteni, de a faluban nem akadt olyan ember, aki elbújtatta volna. Auschwitzbe érve az élet és halál ura, doktor Mengele döntött a foglyok sorsáról. Egy kézmozdulattal küldte balra, a gázkamrába Bora néni szüleit és kisöccsét, míg ő az életet jelentő jobb oldalra mehetett. Fiatal volt és munkaképes, hamarosan egy cérnagyárba került, ahol nyolc hónapig dolgozott. Innen elvitték lövészárkot ásni, de mindennap vissza kellett gyalogolniuk a táborba. Állandóan éhesek voltak, fáztak, betegségek tizedelték őket. Nem volt szabad gyengének látszaniuk, mert akkor menthetetlenül a gázkamra várt rájuk. Bora néni 23 évével és 29 kilójával a végsőkig kitartott. Egy napon eltűntek az őrök, közeledtek a felszabadító szovjet csapatok. Itthon az újrakezdés nehézségeivel nézett szembe, hamarosan családot alapított.
A megemlékezés végén a holokauszt áldozatainak tiszteletére mécsest gyújtottunk. A gyerekek szimbolikusan egy életfával köszönték meg Bora néninek a rendhagyó történelemórát.