Ezen a napon született 1877-ben Budapesten Medgyaszay István (eredetileg: Benkó István) posztumusz Ybl Miklós-díjjal kitüntetett magyar építész, szakíró.
1908-ban több szabadalma volt: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton-technológiájú építészettel. 1911-ben Egyiptomban és Szudánban tanulmányozta a Nílus menti ókori kulturális emlékeket, 1932-ben pedig indiai tanulmányútra ment. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel (népies stílus), de hatott rá a Távol-Kelet építészete, és előfutára volt az organikus építészetnek is. „Nekünk magyaroknak csak az ázsiai kultúrák formakincséből lehet modern értelemben vett művészetünket fejleszteni” — őrzi ars poeticáját a Komáromban állított emléktáblája. 1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolták pártonkívülisége miatt. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Noha az építészet Bartókjának is nevezett alkotónk több elképzelése sohasem valósulhatott meg, illetve elpusztult az idők forgatagában, egypár, nevéhez kapcsolódó architektaprojektumot ma is megcsodálhatunk. Ilyen építészeti gyöngyszemnek számítanak Budapesten a II. kerületben keresendő, Kiss János altábornagy u. 55—59. alatt található, Medgyaszay István által tervezett, 1927 és 1929 között épült Városi Házak* is (Nagy Sándor és Márton Ferenc falképeivel).
*Azért nevezik így őket, mert 1929-re a főváros építtette fel hivatalnokok, köztisztviselők számára, a lakásépítő program utolsó elemeként. (külső hivatkozás: talita.hu)
Medgyaszay István 1959. április 29-én hunyt el Budapesten.
Fotóink 2023. január 4-én készültek.
Fényképezte: Martinek Imre
