Ahhoz, hogy a mű film- és divattörténetileg is klasszikussá vált, a legendás rendező zsenialitása mellett több tényező is hozzájárult. Például maga Annie Hall, azaz az őt alakító Diane Keaton megjelenése, a stílusa és az, ahogyan a filmvásznon megszületve egy meg nem fogalmazott vágyképet teljesített be. Elénk állított nőképével nyomot hagyott az öltözködéskultúránkon.

A sztori a főszereplő Alvy karakterét alakító Woody Allen és Annie Hall komikus, szeszélyes, ám nagyon is valószerű kapcsolatáról szól. A főhősnő szerepe pedig pontosan olyan tökéletesen illeszkedik Diane Keaton egyéniségéhez, ahogyan a ruhák, melyekben láthatjuk. Nem is csoda, hiszen ezt a karaktert konkrétan a színésznőre írták, neki szánták. Keaton nemcsak a legjobb színésznőnek járó Oscarral büszkélkedhet, de azzal is, hogy egy korszak ikonikus lookját népszerűsítette, és hogy az androgün stílusjegyek egyik első képviselőjeként tartjuk számon. Woody Allen filmjével pedig megszületett, majd nagyon hamar egészen széles körben el is terjedt az úgynevezett Annie Hall look. Így csakhamar a ’70-es évek női példaképévé vált. Ő képviselte azt a nőt, aki önálló identitást épít egy politikailag zavaros időszakban. Emiatt pedig nem csak ruhadarabokról, jól összeválogatott szettekről, egy jól sikerült film főhősének öltözködési stílusáról vagy egy kedvelt trendről beszélünk, amikor szóba kerül Annie Hall. Sokkal inkább egy nőképre gondolunk, mely annak a kornak a társadalmi kontextusában létezett, és aktuálpolitikai, illetve kulturális lenyomatokat is magán viselt.

Alább négy pontban foglaljuk össze, hogy miben látjuk Annie Hall egyediségét és fontosságát!

1. Ralph Lauren x Annie Hall

A film készülésével egyidejűleg kezdte el divattervezői pályáját Ralph Lauren, aki dizájnerként részt vett a karakter stílusának megalkotásában. Például olyan apró részletnek tűnő, de annál jelentősebb ruhadarabot tulajdoníthatunk neki, mint a mintás nyakkendő, mely a filmben Hall nagyi ajándékaként tartozott Annie ruhatárához. Azt persze mondanunk sem kell, hogy nemcsak a filmes csapat profitált az együttműködésből, hanem a divattervező is. Eladásai mutatói a film megjelenése után drasztikusan megemelkedtek. A tervező egyébként tavaly a The Fashion Awards keretében külön kitüntetésben részesült kiemelkedő munkájáért. A 2016. évi őszi/téli kollekciójában pedig az Annie karakterében megjelenő modern nő képe előtt tisztelegve több olyan összeállítást is felvonultatott, amely a híres lookra emlékeztet. A tweed, a barnás árnyalatok, a férfias szabásvonalú, kötött pulóverek és természetesen a legikonikusabb magas derekú nadrág + nyakkendő kombináció, melynek megalkotásához 1977-ben ő is hozzájárult.

2. Ösztönös szabadelvűség

Annie Hallt eredetileg nem szánták divatikonnak. Azt leszámítva, hogy Ralph Lauren és a jelmeztervező Ruth Morley besegített, Annie ruhatárának nagy része Diane Keatontől származik. Lényegében a filmben is a saját ruháit, stílusát viselte. A stábból többen is viccet csináltak belőle, megkérdőjelezték a döntéseit, ám Woody Allen felismerte benne az egyediséget, és hagyta kibontakozni a színésznőt, mondván: „Zseni! Csak hagyjuk békén, hadd viselje, amit szeretne.” Ezzel pedig valójában teret adott Keatonnak arra, hogy akaratán kívül is, de hozzájáruljon az androgün stílus hétköznapi öltözködési kultúrába való beszivárogtatásához. A nyakkendők, ingek, magas derekú és széles szárú nadrágok lettek az alapdarabok.

Egyébként jó néhány olyan emlékezetes pillanat van a divattörténetben, amely a férfi- és a női viselet közti átjárhatóságot kereste. Katharine Hepburnt például arról kérdezték egyszer, hogy egyáltalán visel-e szoknyát (ez abban a korban egészen máshogy hangzott, mint manapság). Emellett fontos momentum például YSL Le Smokingjának ’60-as évekbeli megalkotása is. A férfias szabásvonalaknak és stílusjegyeknek a kortárs női divatban való erős jelenléte tehát jól megalapozott jelenség. Annie, vagyis pontosabban Diane Keaton rendületlen kitartása a saját, ösztönös ruhaválasztásai mellett pedig kiemelten fontos előzmény.

3. A szemüveg mint az intellektuális felsőbbrendűség szimbóluma

New York és az öntudatos, intellektuális, nagyvárosi miliő hangsúlyozására a film feltűnően sok tudományos és kulturális utalást tartalmaz. Alvy első feleségét, Carolt például így jellemzik: „New York-i zsidó, baloldali, liberális értelmiségi, Central Park West, Brandeis University, szocialista nyári táborok és az apa a Ben Shahn-rajzokkal.” Egy szexuális együttlétet kafkai élményként írnak le, s ugyancsak érdekes jelenet például az is, amelyben Alvy és Annie egy mozi jegypénztárában várakozva kénytelenek eltűrni egy nagyképűsködő médiatanár tűnődését Marshall McLuhanről. Mintha a filmben mindenki valamiféle rövidlátástól szenvedne — akár átvitt értelemben is. Így tehát a vastag keretes szemüvegek jelenléte egy intellektuális atmoszféra erősítését segíti, amire Annie jellegzetes szemüvegei is utalnak.

4. A kiegészítők

Amellett, hogy a különféle ruhadarabok rétegezése nagyon erősen jelen levő stílusjegy — gondoljunk például a szoknya + oversized tweed zakó vagy a kockás ing + garbó kombinációra, valamint az arányok állandó variálására —, minden szetthez legalább egy kiegészítő is tartozik. Filckalapok, bizsuk, hanyagul a vállra terített vagy éppen tökéletesen megkötött sálak és egy táska, mely az Alvytól kapott, halállal foglalkozó könyvek valamelyikét tartalmazza — ezek egészítették ki, finomították az egyébként is jól megkreált megjelenést. Különösen figyelemre méltó részlet az Annie kabátja hajtókájába tűzött szegfű, melyet a Seems Like Old Times előadásakor viselt. Ezzel az aprósággal (is) a klasszikus férfistílusjegyet értelmezte újra.