Az oromhegyesi templom

Oromhegyest, illetve szép honi nevén Trešnjevacot zömmel magyarok lakják, ott jártunkkor mégis sikerült az egyetlen magyarul nem beszélő asszonyba belebotlanunk. A községháza után érdeklődtünk. A hölgy legalább olyan furcsán és meglepődve nézett ránk, mint ahogy mi rá, de egy kis idő után szerencsére sikerült megértetnünk magunkat. A keresett épület a falu központjában, a katolikus templommal szemben található.
A helyi közösség irodájában Koncz Lázár tanácselnökkel, Kurunczi Vera tanárnővel, Velez Ferenc földművessel és Erdélyi István fafaragóval beszélgettünk el. - A falu lélekszáma körülbelül ezerkilencszázhatvanra tehető, legalább kilencvenöt százalékuk magyarnak vallja magát - mondta Koncz Lázár tanácselnök.
- A községre sajnos az jellemző, hogy itt is, mint Vajdaság más falvaiban elöregszik a lakosság, a fiatalok a nagyobb városokba költöznek. Aki csak teheti, igyekszik valahol máshol keresni a boldogulását. Természetesen ez nem tömeges jelenség, mégis probléma, hiszen zömmel azok hagyják el a falut, akik iskolázottak.
Kurunczi Vera nyugdíjas tanárnő hozzátette, hogy egyetlen általános iskolája van a községnek, kétszáznyolcvan diákkal.
- A Kiss Endre Általános Iskola 1968-ban épült, csak magyar tagozatai vannak, mivel a faluban elenyésző a más nemzetiségűek száma, nem is volt igény szerb tagozat beindítására. A szerb ajkú gyerekek Magyarkanizsára járnak iskolába. Az általános iskola végeztével az oromhegyesi diákoknak körülbelül nyolcvan százaléka tovább tanul. A diákoz többsége Zentán, mert ott nagyobb a választási lehetőség, mint Magyarkanizsán. Mivel a faluban becsukták az egyetlen discót a fiatalok szórakozni is Zentára járnak.
A saját lábukon próbálnak megállni
A település az állattenyésztéséről ismert - magyarázta Koncz Lázár. - A falu a XIX. században a szabadságharc után lett újra betelepítve. A telepesek pásztorok, állattenyésztők voltak, az első írásos emlékek azonban a XII. századig nyúlnak vissza. A megboldogult Szekeres László 1972. évi ásatásai nyomán bebizonyosodott, hogy Oromhegyes mostani helyén, vagyis a dombokon kolostor, illetve egy halastó állt. A halastó helye, a kiszáradt tómeder jelenleg szemétteleppé vált.
A falu lakosságának a nagyobbik része pillanatnyilag földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A településen elméletileg egyetlen kisiparos sincs, gyakorlatilag azonban többen is vannak, akik otthon, mellékfoglalkozásként űznek ilyen szakmát. Oromhegyesen két mezőgazdasági szövetkezet működött, az egyiket a közelmúltban magánosították, jelenleg a Kooperáció Mezőgazdasági Szövetkezet létezik még, amely azonban nagyon kevés gazdát tud foglalkoztatni.
- A földművesek többsége a saját lábán próbál megállni, mert szövetkezetünk pillanatnyilag a nullával egyenlő - mondta Koncz Lázár.
Ami az infrastruktúrát illeti, a többi szomszédos településekhez viszonyítva a falu aránylag jó helyzetben van. Az utóbbi években számos beruházásra került sor Oromhegyesen. Körülbelül tizenöt éve a helyi járulékból aszfaltozták le az utak egy részét. A gázhálózat teljesen kiépült, a telefonhálózat is a kilencvenes évek elején, s a kábeltévé-hálózat is számos utcában, illetve falurészben megvan. Egyedül a csatornahálózat hiányzik. Remélhetőleg a közeljövőben ez a kérdés is meg lesz oldva. Pályázatok útján próbálják beszerezni a szükséges anyagiakat a beruházás elkezdéséhez.
Velez Ferenc húsz hold földön gazdálkodik, tököt termeszt:
- A gazdáknak az időjárási viszontagságokon kívül számos egyéb problémával kell szembenézniük. A legnagyobb gondot abban látom, hogy az üzemanyag rohamosan drágul, a parasztok többsége nem tudja tartani az iramot. Nagy az adó és kevés a haszon. Lassan ott tartunk, hogy akinek 30 holdja van, már az sem tud megélni.
Faluház épül
Beszélgetőtársaink elmondják, hogy már a kilencvenes évek első felében fontosnak tartották a művelődési otthon felépítését. A pénztelenség miatt azonban évekre félretették ezt az elképzelést. Talán az idei esztendőben lesz lehetőség a megvalósítására. Civakodások és viták előzték meg a művelődési ház felépítését, de úgy látszik, sikerült dűlőre jutniuk ez ügyben is. Magyarkanizsa község támogatásával mintegy harmincöt-milliós beruházásra készülnek, s ha minden jól halad, akkor az épület jövőre már állni fog. Nagy szükség is van rá, mert a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek számos szakosztálya van. Koncz Lázár elmondja, hogy a modern tánc szakosztály jól működik, szívfájdalma azonban, hogy a népi tánc szakosztályt nem tudják megszervezni. Ennek oka az, hogy helyben nem rendelkeznek megfelelő szakemberrel, arra viszont már nincs pénzük, hogy vidékről hívjanak meg előadót. - Erre az évre tízezer dinárt kaptunk a községtől művelődésre. Döntsék el, hogy ez mire elegendő - mondja házigazdánk. A népi hagyományokat a helyi vegyes kórus révén ápolják, melyhez citerával zenei aláfestést is biztosítanak. A vegyes kórus évek óta részt vesz a különböző vajdasági rendezvényeken. A kézimunka-szakosztály is a művelődési egyesület keretében működik. A falu vezetői most azon törik a fejüket, hogy pályázatok útján szereznek pénzt. - Haladni kell a korral, most már mindenütt csak pályázatok révén lehet pénzhez jutni. Ehhez kell nekünk is alkalmazkodnunk, ezt kell megtanulnunk - zárja a beszélgetésünket a tanácselnök.