Božidar Đelić (DP) kormányalelnök Luxemburgban aláírta az EU-val a stabilizációs és társulási egyezményt - Koštunica (SZDP) és Nikolić (SZRP) is ezt üzeni: a május 11-ei választások után övék lesz a többség a parlamentben, s az a parlament nem fogja ratifikálni a megállapodást - Szerbiában Júdásnak nem csókja van, hanem pecsétje, Tadić és Đelić pedig ,,népáruló - Halálos fenyegetés Szerbia elnökének, a DP elnökeének, Boris Tadićnak - Vasárnap szavazunk...
,,Szerbia számára az idei év legjelentősebb napja április 29-e. Az a nap, amelyen Szerbia és az EU képviselői aláírták a stabilizációs és társulási egyezményt - nyilatkozta a hír hallatán Goran Svilanović egykori külügyminiszter. Azért idézzük éppen a külpolitikában jártas diplomatát, mert számára is meglepetés volt a megállapodás aláírása. Hollandia ugyanis kitartóan ellenezte az egyezmény aláírását mindaddig, míg Belgrád ki nem adja a háborús bűnök elkövetésével vádolt Mladićot és Karadžićot. Hollandia hajthatatlanul kitartott álláspontja mellett, s a múlt hétfőn (lapzártakor) úgy látszott, hogy a választások előtt semmiképpen sem kerülhet sor a történelmi aláírásra. Még meg sem száradt a festék az újságpapíron, amikor megtört a jég: az EU-tagállamok meggyőzték Hollandiát, s kedden megtörtént az ünnepélyes aláírás. Tehát: 2008. április 29-én Luxemburgban Božidar Đelić szerbiai kormányalelnök, az Európai Unió nevében pedig Dimitrij Rupel szlovén külügyminiszter kézjegyével látta el a stabilizációs és társulási egyezményt (STE). A két éve tartó hosszú huzavona után végre elérkezett ez a pillanat is: a Szerbia számára európai jövőt nyitó eseményen ezért ott volt Luxemburgban az államelnök Boris Tadić. Szerbia elnöke a ceremónián s az azt követő sajtótájékoztatón is mosolyogva nyilatkozott az örömteli eseményről. Optimizmussal tekintett az STE ügyében következő lépésre is: a stabilizációs és társulási egyezményt a szerbiai parlamentnek kell ratifikálnia. A választási kampány finisében természetesen nem is tehetett másként: hisz az európai irányultságú demokratikus erők május 11-ei győzelmében. Pásztor István, a Magyar Koalíció listavezetője ezzel kapcsolatban a következőket nyilatkozta napilapunknak: ,,Örülök az aláírásnak. Azt remélem, hogy ez erősíteni fogja az európai irányultságú erőket, s győzelemhez fogja segíteni azokat a politikai erőket, amelyek ezen a csapásvonalon kívánnak előrehaladni. Ha azonban a választásokon nem ezek az erők jutnak hatalomra, akkor ez az aláírás tovább bonyolíthatja a helyzetet, ami például abban nyilvánulhat meg, hogy a parlament nem fogja ratifikálni az egyezményt.
,,A parlament nem fogja ratifikálni az egyezményt! - dörgi egybehangzóan az SZDP elnöke, Vojislav Koštunica és Tomistav Nikolić, a radikálisok elnökhelyettese. Szerintünk Luxemburgban árulás történt: Szerbia érdekeinek elárulása, mert aki ellátta kézjegyével a megállapodást és tapsolt hozzá, az valójában elismerte az ősi föld, Kosovo függetlenségét. Koštunica oktatási minisztere, Zoran Lončar szerint Luxemburgban Júdás pecsétje került a megállapodásra - a miniszter nyilván azért nem avatkozott be egyáltalán a saját munkájába, mert nem ért hozzá, s általános műveltsége is meglehetősen hézagos. Júdás csókjáról meg a róla elnevezett pénzről ugyanis hallottunk már, pecsétről azonban soha. Baklövésével, sajnos, élcelődni sincs időnk. S kedvünk se nagyon. Hiszen a szerbiai politikai színtéren vészjósló eseményeknek vagyunk tanúi. A választási kampány finisében valaki plakátot készített abból a fényképből, amely Đelićet és Tadićot ábrázolja az EU-val kötött stabilizációs és társulási megállapodás aláírásakor. A plakáton hatalmas piros betűkkel ott a bélyegző: DRŽAVNI NEPRIJATELJI, azaz: a ,,nép árulói. A plakát mellett (azonos méretben) Puniša Radić radikális népképviselő portréját is kiragasztották, aki 1928-ban a parlamentben megölt két horvát képviselőt, egyet pedig halálosan megsebesített. Az üzenet világos: akad majd ma is egy Radić, aki majd végez a két népárulóval. Az ügyészség nyomozásba kezdett. A plakátnyomtatást és -ragasztást a Familija srpskih navijača szervezet vállalta magára. Annak elnöke pedig, arra az újságírói kérdésre, hogy ,,fölhívás-e ez a lincselésre?', ezt válaszolta: ,,Tadić és Đelić önmagát lincselte meg, amiért az Isten nem adta meg nekik a patriotizmus érzését”.
Szerbia elnöke, Boris Tadić, a DP listavezetője egyébként a luxemburgi megállapodás-aláírást követően Amerikából, Chicagóból fenyegető levelet kapott, amelyben ez áll: ,,Felelnie kell az ország elárulásáért, s mint a szerb nép árulója, számolhat azzal, hogy megkapja azt, amit megérdemel: golyót a homlokába. Chicagói bélyegzővel ellátott fenyegető levelet eddig számtalan szerbiai politikus kapott (annak idején Kasza József, a VMSZ elnöke is) a múltban, napjainkban pedig: Oliver Dudić, a szerbiai parlament elnöke, Rasim Ljajić, a hágai nemzetközi bírósággal együttműködő testület elnöke, a belgrádi háborús bűnök elkövetésével foglalkozó ügyészségen dolgozók és mások. A fenyegetést azonban nem szabad fél vállról venni abban az országban, amelyben világos nappal, a kormányépület udvarában lelőtték Szerbia miniszterelnökét, Zoran Đinđićet.
Egyébként: vasárnap választunk. Május 11-én három szinten - parlamenti, tartományi és helyhatósági választások - várnak a szavazatunkra. Menjünk el, és szavazzunk úgy, mintha 2000. október 6-a volna. Valójában erről szól a történet. Szavazataink erejével azt a két embert kellene legyőznünk, akik - hol egymásba kapaszkodva, hol egymással tülekedve, akár együtt, akár külön-külön - ebben a Jugoszláviából Szerbiává zsugorodott országban II. Slobodan Milošević szeretnének lenni.