Csodálatos élmény a meséket úgy olvasni, hogy rólam szólnak, minden szereplőjük én vagyok. Valódi tapasztalati élmény végiggondolni, hogy saját királyságomban hol látom magam. Máris beindul a teremtő képzeletünk, és a bal agyféltekés, racionális gondolkozásról átkapcsolunk a jobb agyféltekés képalkotási folyamatra. A teremtő képzelet a saját középpontunk felé kalauzol bennünket, saját érzéseim, élményeim által élem meg önmagam. S ily módon a népmesék a nevelésben, az oktatásban, a gyógyításban és az élet minden területén az önmagunkon való segíteni tudás képességét adják át, ebben erősítenek. A lehetőségek kódjai nyílnak meg.

A mesék kódjai viselkedésmintákat tartalmaznak, melyeket mesélés közben előhívunk, érthetővé és élhetővé válnak, és tudatosulnak a mesélést követő tevékenységeinkben. Az ősi bölcsességen át nyíló út és világkép gyógyít, azt az érzést kelti, hogy létezik a világ megtapasztalásának és megélésének egy olyan módja, amelyben minden a helyén van. Nincsenek ellentmondások a tapasztalás, a tudás és a gyakorlati megvalósítás között. Életünk megértésén és megváltoztatásán van a hangsúly, mert az embert bekapcsolja a teljességbe, az univerzális rendbe. Életre keltjük azt az erőt, amelyhez az élet éléséhez szükségünk van: viselkedésminták, céltudat, az elinduláshoz való bátorság, az úton járás leleménye, erények, erősségek.

Ez a varázslat kelt életre, amikor Boldizsár Ildikó mesélt a Hattyú Óvodában a falu aprajának és nagyjának. A mesemondás a maga természetességében élénk beszélgetésre adott alapot: egyéni élményképem a világ tapasztalásából versenyeztethető-e a másik mesemondó szintén saját élményképével? Tehetünk-e különbséget az átszellemülések között, hiszen ez volt a jelen lévő szülők és pedagógusok részére a legértékesebb élmény. A szülők részéről Jovánka, a művelődési egyesület képviseletében pedig Vásárhelyi Teréz elmélyülten beszélt az átszellemülés élményéről. Mindannyiunk számára érezhető volt, hogy a gyerekek olyannyira beleélték magukat a mesébe, hogy részeseivé váltak a történetnek, szívvel-lélekkel benne voltak.

Kopasz Éva óvónő a házigazdai szerepkörben így köszönte meg dr. Máté Emesének, az Óvó- és Edzőképző Főiskola filológusának a szervezést, dr. Boldizsár Ildikónak a mesélés varázsát, illetve Ludas közösségének és a főiskola hallgatóinak a teljes létszámú jelenlétet:

— Nagyon örülünk, hogy megtapasztalhattuk a mesék ilyen megközelítését és átadását. A mai felgyorsult világunkban a gyerekek sok mindent készen kapnak (képes meséskönyvet, rajzfilmet, videojátékot stb.), ami megakadályozza őket az önálló gondolatok alkotásában. Most viszont megerősítést nyertünk abban, hogy kezünkben van egy olyan csoda, amellyel megnyitható a gyermeki képzelőerő.