home 2024. május 08., Mihály napja
Online előfizetés
Advent második szombatja
Káich Katalin
2012.12.05.
LXVII. évf. 49. szám
Advent második szombatja

Adventi utazásaim úti célja elsősorban Ausztria volt, tekintettel arra, hogy általában három-négy napos autóbuszútra korlátozódott az ünnepre való ráhangolódás. Ezek a társasutazások nem voltak telezsúfolva programmal.

A Nürnberget, esetleg Prágát is érintő karácsony előtti körutakat a tömegturizmus ismérvei alapján tervezik, s a nagy rohanás nemcsak idegbajt okoz, hanem éppen a lényegtől fosztja meg az utazót. A látnivalókban bővelkedő útvonalak éppen abban akadályozzák meg az embert, hogy a mindennapok muszáj-körforgásának szorításából kiszabadulhasson.
Az ünnepre való felkészülés csak akkor lesz maradéktalanul áldással teli, ha megszabadítjuk érzelmi és lelkivilágunkat a taposómalomba való kényszerülés vigasztalanságától: ha lehetőséget adunk magunknak arra, hogy az apró örömökre koncentráljunk, és felfedezzük magunk körül, s főként a másik emberben, a felhőtlen derű forrását.
Ebben a feje tetejére állított és eldurvult világban majdhogynem szégyellnie kell magát annak, aki a jó szolgálatát felvállalja. Aki nem a mocsokban turkál, aki nem a szennyben kéjeleg, hanem megkísérli kivonni magát a farkasüvöltésből, az eldologiasodott világ értelmetlenségéből, s nem akar mindenáron megbotránkoztatni, demagógként azt állítva, hogy nem tehet mást, mert ilyen a világ. Hogy milyen a világ, arról csakis mi tehetünk, s jó lenne már egyszer tudatosítani, hogy a világ magától nem fog megváltozni.
A világ tükörképe mindannak, ami mi, emberek vagyunk. Borzalmas? Hát tegyünk róla, hogy ne legyen az! Jó alkalom erre az adventi elcsendesedés és várakozás. Elérkezett a külvilág bugyraiból való kiszabadulásnak és a befelé fordulásnak az ideje. Adventi utazásaim ebben segítettek engem. Abban, hogy megtaláljam önmagamban, és olykor a körülmények ellenére is felszínre kényszerítsem a bennem lakozó kedvességet, együttérzést, jókedvet, egyszóval az életörömöt. Nagy bajban van az, aki nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a bensőjében rejtőzködő életörömnek szabad utat engedjen.
Mindig újra és újra rácsodálkozom a három folyó találkozásánál felépült Passaura. A Duna, az Inn meg az Ilz partján elterülő város már a rómaiak idejében is erőd volt, napjainkban pedig a bajor vidék Velencéjének is nevezik.
Regensburg szintén azok közé a városok közé tartozik, amelyeket számtalanszor bejárhattam, s amelyek mindig megajándékoztak valami addig ismeretlennel. Az ásatásoknak hála abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy láthatjuk a második század utolsó harmadában, a filozófus császár, Marcus Aurelius idején épített erőd maradványait is. A középkorban szabad királyi város státusszal rendelkező Regensburgot Johann Wolfgang von Goethének is módjában állt közelebbről megismerni, a római kort idéző építményt azonban nem láthatta. Megállapítására viszont, miszerint Regensburg fekvése lenyűgöző, előszeretettel hivatkoznak. Nagy Károly székhelyét 788-ban ide helyezte át, a középkor egyik legforgalmasabb kereskedelmi csomópontja is a város volt, és a XI. századtól kezdve itt épültek fel az első kőházak.
Legtöbbször Bécs volt az adventi utazásaim fő célpontja, a salzkammerguti tóvilág azonban felejthetetlen és lebilincselő látvány. Nemcsak azért emlékszem szívesen a Bad Ischlre, mert ott volt Ferenc József nyári rezidenciája, hanem azért is, mert magyarországi turistacsoportunknak kellemes élményt szerzett. A császári villa egyik felében a Habsburg-leszármazott, Markus Salvator él a családjával, a villa másik fele azonban látogatható. Valójában a császár életében is megnyíltak már a kapui az érdeklődők előtt, amikor az uralkodó nem tartózkodott ott. Csoportunkat Markus Salvator fogadta, minthogy az egykori birodalom területéről érkeztünk. A számos helyiség közül annak a császári dolgozószobának az emléke maradt meg bennem legmaradandóbban, amelyben Ferenc József az első világháború kezdetét jelentő dokumentumot írta alá.
A fürdőváros nevezettessége a Traun folyó partján álló emeletes épület, amely egykoron a neves operettszerző, Lehár Ferenc otthona volt. Ma emlékmúzeum. 
S ha már Ischlben jár az ember, nem mehet el úgy innen, hogy a főutcán lévő Zauner cukrászdában meg ne kóstolja a csokoládémázzal bevont, lekvárral töltött lapos, korong alakú süteményt, az islert, miközben összeállíthat egy karácsonyváró nyalánkságokból álló édességcsomagot is. Így lesz teljes és tökéletes a császárfürdő nyújtotta élmény.
Ennyi elég is ahhoz, hogy az ember jókedvre derüljön!
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..