Robert C. Castel tizenhét évesen vándorolt ki családjával Aradról Izraelbe, és azóta is a biztonságpolitika egyik meghatározó elemzője. Korábban a Herzl Institute-University of Haifa és az Izraeli Demokrácia Intézet kutatója volt, a Magyar Nemzet és a Neokohn.hu főmunkatársa, és jelenleg több magyar médium, az Ultrahang podcast, a Tűzvonalban, az Össztűz, a Hír FM és a Ma7 állandó szakértője. Kutatási területe a katonai innováció és az aszimmetrikus hadviselés, így nemcsak a háborúk lefolyását, hanem azok hosszú távú hatásait is elemzi.

Varga Diósi Viola, az intézmény vajdasági programokért felelős igazgatója, Brasnyó Zoltán és Robert C. Castel

Castel A világrendszerváltás első háborúi — Ukrajna, Gáza, Libanon, Jemen című előadásában az orosz—ukrán háború okait, következményeit és lehetséges végkimenetelét elemezte. A szakértő Brasnyó Zoltánnak, a Pannon Rádió főszerkesztőjének a kérdéseire válaszolva kiemelte, hogy a háború nem csupán két ország ügye, hanem egy nagyobb globális átrendeződés része, mely a gazdasági és politikai hatalmi viszonyokat is formálja.

A világ, melyben felnőttünk, alapjaiban rendült meg — állítja a szakértő. Véleménye szerint a Szovjetunió összeomlásával létrejött egypólusú világ mára a múlté, helyét egy többpólusú világrend vette át, melyben a régi normák és intézmények relevanciája megkérdőjeleződhet.

— Felnőttünk egy kétpólusú világban, melyet a keleti és a nyugati tömb szembenállása jellemzett. Ennek vége lett, és az egypólusú világban töltöttük el életünk nagy részét. Most azonban azt látjuk, hogy ez a rendszer kitermelt normákat, intézményeket — még az Európai Uniót és a NATO-t is erre a világrendre alapították és bővítették ki. De amikor maga a világ változik meg, felvetődik a kérdés: vajon ezek az intézmények továbbra is relevánsak maradnak? — tette fel a kérdést Castel. Szerinte a NATO és az Európai Unió jelenlegi szerepét sem lehet vak hittel kezelni. — Sokan azzal érvelnek, hogy nem kell aggódni, hiszen a NATO a világtörténelem legnagyobb katonai szövetsége, és az Európai Unió stabilitást biztosít. Én erre azt mondom: rendben, de ezek a régi világ intézményei. Lehet, hogy az új világban is működni fognak, de most az éberség az, amire igazán szükségünk van — hangsúlyozta.

A végítélet órája vészesen előreugrott — figyelmeztetett. A közel-keleti hétfrontos konfliktussal, az orosz—ukrán háborúval a világ egyre közelebb sodródik egy kataklizmikus háborúhoz. Castel szerint a történelem tanulságai intő példaként szolgálnak: az I. és a II. világháború is regionális konfliktusokból indult ki, melyeket nem sikerült helyi szinten tartani.

— Senki sem akart világháborút. A szemben álló felek azt hitték, hogy gyorsan, hatékonyan elérhetik céljaikat anélkül, hogy a konfliktus globálissá szélesedne. Mégis, ezek a kisebb háborúk végül összefolytak, és világméretű pusztításhoz vezettek — hangsúlyozta. A szakértő szerint a jelenlegi nemzetközi helyzet aggasztóan hasonlít a múltbéli eseményekhez, és egyre több jel utal arra, hogy a regionális háborúk könnyen kontrollálhatatlanná válhatnak.

Az orosz—ukrán részleges tűzszünet kérdését értékelve hangsúlyozta: egyelőre csupán szándéknyilatkozatokról beszélhetünk, nem valódi tűzszünetről.

— Ilyen nyilatkozatokat láttunk már korábban is — például amikor mindkét fél vállalta, hogy harminc napig nem támadja a másik energialétesítményeit, de ettől még a háború nem állt meg — mondta. A tűzszünet nem csupán egy bejelentés kérdése, hanem egy összetett folyamat, melyben számos részletet tisztázni kell: Mi történik, ha valamelyik fél megszegi a megállapodást? Ki dönt arról, hogy valóban történt-e jogsértés? Mikor lehet visszatámadni, és mikor, illetve kinek kell jelenteni azt, ha a másik fél megszegte a tűzszünetet? — sorolta a kérdéseket. Kiemelte, a friss hírek szerint megállapodás született arról, hogy a felek nem támadják egymás kereskedelmi hajóit, és a Fekete-tengeren sem lesznek harci cselekmények. Megítélése szerint ez fontos előrelépés, de hogy a leánykérésből valóban házasság lesz-e, az még kérdéses.

Az Egyesült Államok szerepével kapcsolatban rámutatott, hogy Donald Trump elnöksége alatt paradigmaváltás történt. Trump előtt a Nyugat hozzáállása az orosz—ukrán háborúhoz inkább ideológiai alapú volt: az oroszokat eretneknek tekintették, míg a Nyugat a liberalizmus és a demokrácia védelmezőjeként lépett fel.

— Ez tulajdonképpen egy ideológiai háború volt, amelyben nem lehet kompromisszumot kötni — fogalmazott. — Trump ezzel szemben pragmatikusabb megközelítést hozott, és az ideológiai szembenállás helyett a konfliktus mögött álló érdekeket kezdte vizsgálni. Ha érdekekről beszélünk, akkor már lehet alkudozni, vitatkozni, és megegyezésre jutni — mondta Castel, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok prioritásai egyértelműek. — Ukrajna az USA számára nem kulcsfontosságú, még ha az Európai Uniónak az is lehet. Az, hogy hol húzódik Európa és Oroszország határa, számukra másodlagos kérdés — állította. Véleménye szerint a hidegháború idején ez még másképp volt, de ma az Egyesült Államok a valóban stratégiai jelentőségű ügyekre összpontosít. És Ukrajna ásványkincsei nem tartoznak ide, hiszen ilyesmit máshonnan is be tudnak szerezni, például Kongóból. Az USA számára a valódi tét Kína.

A csaknem kétórás előadás során a szakértő számos érdekfeszítő témát érintett. Összegezte az atomhatalmak atomfegyvereinek számát, kiemelve az Egyesült Államok és Oroszország erőviszonyait, melyekhez képest az európai országok atomarzenálja eltörpül. Kitért az Európai Unió által erőltetett öncélú változásokra, melyeket haladásként állítanak be. Ezek lényege szerinte az, hogy mindent egyenlővé tegyenek, lebontsák a kerítéseket, megszüntessék a meglévő struktúrákat, etnikumokat, nemzeteket. Úgy véli, hogy minden forradalom destrukcióval kezdődik, és ha ezt a folyamatot jobban megvizsgáljuk, az még a Teremtés könyvének is ellentmond.

— A teremtés során világos határok születtek: nappal és éjszaka, ég és föld, férfi és nő között. Most pedig ezeket a határokat próbálják lebontani — fogalmazott. Véleménye szerint ez a filozófiai irányzat lényegi jellemzője.

Az előadás során a szakértő arra is kitért, hogy a jelenlegi konfliktusok hogyan alakíthatják át a világrendet, és felvetette, hogy a jövőben akár egy új világháború vagy atomháború veszélye is fennállhat. Szerinte a háború utáni világ nem a régi keretek között fog működni: a globális hatalmi verseny egyre inkább a gazdaság és a politika területén is zajlik, miközben az új geopolitikai viszonyok további konfliktusokat generálhatnak. A szakértő szerint a hidegháború lezárása után megkezdődött globális átrendeződés új világrendet hozhat, ahol a gazdasági és a politikai befolyás megszerzése kiemelt szerepet kap. A jelenlegi konfliktusok nem csupán területekért folynak, hanem a jövő globális hatalmi rendszerének alakításáért is. Castel a globális hatalmi versenyt is elemezte, mely nemcsak katonai, hanem gazdasági és politikai síkon is zajlik.