A falu központja télen

Milyen is az élet Vajdaság falvaiban? A városi ember gyakran megfeledkezik a vidékről, és többnyire lenézően beszél a faluról. A falu többnyire alárendelt viszonyban áll a várossal szemben, mindennemű érdemi vitából kimarad, még ha saját sorsáról döntenek is.
Pedig mindennapi élelmünket is legtöbbször, fáradságos munkával, a falusi ember készíti elő. A város a falu nélkül nem létezhet. A kenyér, ami nap nap után az asztalunkra kerül, több hónapi munka eredménye.
Falvaink mégis, lassan-lassan, tönkremennek.
Életet lehelni a faluba
A minap Nemesmiliticsen jártunk. A települést 3156 lélek lakja, ebből 1450 vallja magát magyarnak, a többi lakos bunyevác, horvát és szerb.
A túlnyomó többség mezőgazdaságból él, a kisvállalkozások száma is jelentős, s van néhány kereskedő, kocsmáros és építkezési vállalkozó. Két éve még a vadászegyesület mellett labdarúgóklub is működött Nemesmiliticsen, pénzszűke miatt azonban tavaly márciusban meghatározatlan időre felfüggesztették a tevékenységét.
Tarr Andrással, a nemesmiliticsi helyi közösség tanácsának elnökével beszélgettünk a falu gondjairól, az önkormányzat eddigi eredményeiről, vagyis általában arról, milyen is az élet ma Nyugat-Bácskában:
- Óriási a munkanélküliség. A 3156 lakosból a kistermelőket nem számítva kb. 400 embernek van bejelentett munkahelye. A környéken minden mezőgazdasági üzem tönkrement. Az emberek vagy magánvállalkozásba kezdtek, vagy utaznak, sok az ingázó, akik legtöbbször Szabadkán vagy Zomborban találtak munkát. A faluban minden a mezőgazdaság körül forgott, miután azonban megszűnt a mezőgazdasági kombinát, sokan az utcára kerültek.
Az idősebbek megmaradtak a mezőgazdaságnál, a fiatalok viszont folyamatosan elvándorolnak a faluból.
Elöregszik a falu... Azt hiszem, ez nem egy egyedi eset, tulajdonképpen egész Vajdaságról elmondható. Kihalóban vannak a falvaink...
Úgy gondolom, hogy ez az ország önerejéből nem tud talpra állni, egyetlen esélyünk a külföldi tőke beáramlása, ehhez azonban egyfajta biztonságot kell teremtenünk, egyeztetni kellene a hazai előírásokat, törvényeket az európai joggyakorlattal.
Mivel az idén lejár a négyéves mandátumunk, nem tervezünk semmi olyasmit, amit nem tudunk még az idén befejezni.
A helyi közösség a három év alatt több programot is sikerre vitt. Próbáltunk életet lehelni a faluba, úgy érzem, mindent megtettünk, amit meg lehetett tenni. Sikeresen együttműködtünk az Amerikai Fejlesztési Alappal. Ezzel az alapítvánnyal karöltve utcákat aszfaltoztunk ki, csaknem két és fél millió dináros költséggel, sikerült a piacot felújítani, amely most fedett csarnokos, a közvilágításon javítottunk, villanyrendőröket állítottunk fel a központban. A művelődési otthon restaurálására 27 ezer dollárt sikerült pályázatok útján kapni. Ezenkívül a közterületek tisztaságára is gondot fordítottunk, kistraktorokat, kaszálógépeket, szemétkosarakat vettünk, valamint fákat ültettünk.
A falu nagyobb gondjai közé tartozik a vízvezeték-hálózat problémájának a megoldása. A vízvezetékek elavultak, hiszen több mint ötvenévesek, sem egészségügyileg nem megfelelőek, sem a kívánt nyomást nem lehet elérni, az egész rendszert le kellene cserélni. Erre egyelőre nem tudtunk pénzt előteremteni.
Noha Nemesmilitics a legnehezebb időket átvészelte, mindenki elégedetlen a helyzetével. Mint Vajdaság minden részére, így ide is telepítettek menekülteket. Az ínséges időkben aki csak tehette, elment, a magyar lakosság jelentős része elhagyta a falut, így a nemzeti összetétel nagyon megváltozott.
Mindenki a saját útját járja, a saját érdekeit próbálja érvényesíteni, alig törődnek a közérdekkel és egymással is. Vannak ugyan nemzeti színezetű kilengések a faluban, de nem jellemzőek.
Nagy baj, hogy nincs beleszólásunk a községi költségvetés meghatározásába. Vagyis teljesen másokra vagyunk utalva. Kevés pénz kerül vissza a városból a faluba, amit mi készhez kapunk, az nagyon kevés beruházásra, újításra.
Stefkó Tamás magánvállalkozó a nemesmiliticsi vállalkozók helyzetéről beszélt.
- A Due Tom - Sport vállalat, amelyet már 10 éve vezetek, mezőgazdasági termékekkel kereskedik. A falu környékén több, az én vállalkozásomhoz hasonló cég működik, pontosabban nyolc vállalatról tudok, amelyek kereskedelemmel foglalkoznak. Az aránylag nagy konkurencia miatt nehéz talpon maradni, felvenni a versenyt más cégekkel ebben a térségben.
Az ország mezőgazdasága közismerten nagyon rossz helyzetben van, nincs elegendő pénz fellendítésére, s noha a munkaeszközök elavulóban vannak, a kereskedők nagyon kevés árut tudnak csak forgalmazni. Nagyok az áringadozások, így sajnos nem engedhetjük meg magunknak, hogy hosszabb távra tervezzünk. Az árubeszerzéssel is gond van, nem merünk egyszerre nagyobb mennyiségű terméket tartani magunknál, néha egy-egy portékáért naponta ötször-hatszor kell a beszerzési helyre mennünk csak azért, hogy ne termeljünk veszteséget. Azt veszem észre, hogy az állam ahelyett, hogy segítené a mezőgazdaság fellendülését, pont az ellenkezőjét teszi. A hozzáadottérték-adó bevezetésével az termékek átlag 10-18 százalékkel lettek drágábbak, ezzel megint jócskán keresztbe tettek a gazdáknak.
Mindezen nehézség ellenére két évvel ezelőtt sikerült a vállalkozást kiterjeszteni, s cégem a csantavéri Farm Commerc takarmánygyár fő forgalmazójává nőtte ki magát. Már Zomborban is vannak raktárhelyiségeink, jelenleg mint kiskereskedés működünk, és szeretnénk a vállalkozást nagykereskedelmi szintre emelni.
Bízom benne, hogy a kínált termékek minősége továbbra is biztosítani fogja cégünk fennmaradását - tudtuk meg Stefkó Tamástól.
Őrzik magyarságukat
A fiatalok elvándorlása mély nyomokat hagyott művelődési téren is. Rengeteg tehetséges táncos, népdalénekes keresett boldogulást a határon túl, de a legnagyobb gond az amatőr színjátszó csoportnál van.
- Valaha működött egy nagyon tehetséges színjátszó-csoportunk, de sajnos annak a korosztálynak a háromnegyed része ma már Budapesten él. Mondtam is nekik, hogy készítsenek el egy darabot, s jöjjenek el hozzánk vendégszerepelni. Vendégszerepelni a saját szülőfalujukban... - mondja keserűen Stefkó Géza, az 1985-ben alakult helybeli Németh László Művelődési Egyesület elnöke, aki immár negyedik éve tölti be ezt a cseppet sem irigylésre méltó funkciót.
A Művelődési Egyesület nyolcvan aktív tagot számlál, mostanában élénkül a tevékenysége, hiszen a helyi általános iskola segítségével egyre több fiatal bekapcsolódik a falu művelődési életébe. A citerások, néptáncosok, népdalénekesek, felnőtt és gyermekszínészek mellett egy klasszikus táncokkal foglalkozó - óvodásokból álló - csoport is bontogatja szárnyait, sőt még egy női énekkar megalakítását is tervezgeti az egyesület vezetősége.
- Az általános iskolával megvalósított kitűnő együttműködésnek köszönhetően szépszámú alsós tanuló jár el táncpróbára. Abban a korban kell velük megszerettetni a táncot, mert később, hatodikos-hetedikes korban már nagyon nehéz bevonni őket ebbe a tevékenységbe. Nagy segítségünkre vannak az általános iskola alsó osztályaiban tanító pedagógusok, akik közül Szabó Mártának, Litvai Rippl Katalinnak, Krizsán Valériának és Pribilla Ágnesnek köszönhetünk legtöbbet. A gyerekek számára vonzóbbá szerettük volna tenni a művelődési életet, így kirándulásokat is szervezünk a részükre cserében az egyesületben kifejtett tevékenységért.
Elsősorban az anyagiaktól függ, mondta beszélgetőtársam, hogy mely rendezvényeken lépnek fel a kultúrát szerető és ápoló nemesmiliticsi műkedvelők. Az egyesületet főként a helyi közösség tanácsa támogatja, valamint nagyon sokat segítenek a zombori törvényhozásban részt vevő magyar képviselők, név szerint Horváth Ódry Márta, Ölvegyi Ákos és Kiss Tibor is. Nem szabad megfeledkezni az Illyés Közalapítványról, valamint a Határon Túli Magyarok Hivataláról sem: ők egy mikrobuszt ajándékoztak az egyesületnek.
A művelődésen kívül nem sok lehetőségük van a nemesmiliticsi fiataloknak a tartalmas, kultúrált szórakozásra. Kivétel az Info-klub, ahol hat Pentium 4-es számítógép áll az érdeklődők rendelkezésére.
- Az Info-klub szolgáltatásai közül a fénymásolás és a különböző számítógépes játékok a legnépszerűbbek, ez utóbbiak persze főleg a gyerekek körében. Régebben szerveztünk számítógépes tanfolyamokat is, de már nincs érdeklődés irántuk, mivel akit érdekelt, az már elsajátította a Word, az Excel és az Internet alapjait - mondja Alex Vidakoviæ, az Info-klub és az ADF helyi csoportjának koordinátora, aki örökmozgó hírében áll, mindenhol ott van, ahol tenni lehet valamit Nemesmiliticsért. - Terveink között szerepel a templom körül egy park kialakítása. Nemesmiliticsből, belátható időn belül, egy turisztikai központot szeretnénk teremteni.
Kevés a magyar diák
A magyarság csökkenése talán az iskolában érezhető a legjobban. A Testvériség-Egység Általános Iskolának pillanatnyilag 284 tanulója van, amiből mindössze 84 (!!!) a magyar ajkú.
- Évről évre csökken a magyar nyelven tanuló diákok száma. A harmadik osztályban, azaz az én osztályomban vannak legtöbben: tizenhatan. Ez a létszám annak is köszönhető, hogy a szomszédos Csonoplyán nincs magyar tagozat és az ottani magyar ajkú gyerekek hozzánk járnak iskolába. Osztályomba három csonoplyai jár - tudom meg Szabó Mártától, a fiatal tanítónőtől, aki immár második alkalommal szervezett anyanyelvi és történelemtábort is, ezzel segítve a magyarság fennmaradását és múltjának megismerését ebben az igencsak ,,elbalkánosított' közösségben.
- Mindkét megmérettetésen a Zombor községhez tartozó tíz magyar tannyelvű iskola tanulói vettek részt. Célunk az volt, hogy a község magyar anyanyelvű tanulói találkozzanak, barátkozzanak és versenyezzenek egymással, s mindez még tanulással, új ismeretek szerzésével is párosuljon. Tavaly először rendeztük meg a nyugat-bácskai körzeteket felölelő népdal-, néptánc- és népzene-találkozót, aminek sikerén felbuzdulva az idén - a történelemvetélkedő és az anyanyelvi tábor mellett - újra terveink között szerepel e találkozó megszervezése is - vázolta az idei terveket a tanító néni.
Hazafelé jövet, a telecskai dombok között zötykölődve, azon gondolkodtam, hogy mennyire nehéz is Nyugat-Bácskában magyarnak maradni. Persze, máshol sem könnyű. A szórványban azonban kiváltképpen. Mégsem adják fel a harcot, küzdenek az egyre növekvő asszimilálódás ellen, őrzik és ápolják kultúránkat, hagyományainkat, szokásainkat. Mindehhez óriási akaratra és erőre van szükség. Nemesmiliticsi nemzettársaink rendületlenül terveznek, dolgoznak, szebbé, otthonosabbá szeretnék tenni piciny kis falujukat, s bíznak egy szebb, biztonságosabb jövő eljövetelében. S abban, hogy a tömbmagyarság egy kicsit nagyobb figyelmet szentel nekik. A hallottak és a látottak alapján, nyugodt szívvel kijelenthetjük: igazán megérdemlik!