Előrebocsátom: mindössze egy, a közelmúltban Versecen, a helyi Városi Múzeumban nyílt tárlatról van szó… A huszonnyolc pannóból álló kiállítás szerzői Miodrag Mladenović és Jovan Bešlin voltak, a klasszikus, illetve drónfotók „elkövetői” Mák Zoltán és Miodrag Mladenović, a projektum (szak)véleményezését pedig ft. Palatinus Alen plébániai kormányzó, Versec város és filiái katolikusainak fiatal plébánosa vállalta magára.

Maga a tárlat szövege — egymást alkalmasint kiegészítve — szerb/horvát, német és magyar nyelven igyekszik szólni az érdeklődőkhöz. Bárhonnan is érkezzenek e tájra. Az Érdsomlyó alatti urbánus közösségbe, melyet hajdani lakosai meggyőződéssel elegy büszkeséggel neveztek a megvalósult remények városának (németül: Stadt der verwirklichten Hoffnungen).

Istennek hála, minderről napjainkra is maradtak markáns építészeti lenyomatok. Ilyen a többi közt a helyi Szent Gellért-plébániatemplom is. Az a bizonyos „kéttornyú”, melynek első, a jelenleginél sokkal puritánabb külcsíni változata 1860 és 1863 között épült. Neogótikus stílusban. Majd jött a századforduló, s a meglévő stílust ugyan alapjaiban megőrző átépítési/felújítási munkálatok befejeztével az újabb magasságokba (63 m) szökő ikertornyok és kísérőik a korábbiaknál sokkal merészebb díszítőelemekkel gazdagodtak. Olykor átlagban több tíz kilós ornamentumokkal. Soraikban európai és „sima” sárkánnyal, a vörösen izzó szemű fekete kutyával, a baziliszkusszal, valamint a fiolák törzséből előbukkanó, férfi- és női arcvonásokat egyaránt magukon viselő mascarónokkal. A démonok világából kiemelt kreatúrák ők, melyek mesteri megformálása még véletlenül sem (volt) tekinthető a véletlen művének. Sokkalta inkább lettek e figurák (és maradtak is!) a Teremtő által reánk, az emberre bízott választási lehetőségek ábrázolásai. A Gonosz által hirdetett megoldások és utak valamelyike melletti esetleges elköteleződésünk materializálódott jelképei.

Valódi karnyújtásnyira ezek az elemek akkor sem kerülhetnének közel(ebb), ha a templomtornyokat egybekapcsoló tetőtéri folyosóról próbálnánk feljutni köreikbe. (Ez idáig három alkalommal volt szerencsém megtenni e lépést!) Legfeljebb ők, pontosabban a szörnyecskék kisebb-nagyobb elemi részecskéi ereszkednek le közénk. Mint teszik ezt egyre gyakrabban az utóbbi időkben. Kiszámíthatatlan közvetlenséggel ugyan, de sérülést szerencsére mégsem okozván törékeny földi halandókban.

S megformáztattak — ugyancsak a Mindenható Isten megtartó és gondviselő kegyelméből — a Jók időkön feletti intelmeinek személyes képviselői is. Nemcsak a Megváltó Krisztus, de Szent István, Szent Gellért, Szent László, Árpád-házi Szent Erzsébet, I. Orbán pápa és Szent József is. Egész alakos szobor formájában. A bejáratok árkádjai fölött kőangyalok őrködnek, a főbejárat fölötti dombormű motívuma pedig azt a jelenetet őrzi, midőn első apostoli királyunk az országot és a Szent Koronát a gyermek Jézust karjaiban tartó Szűzanyának ajánlja fel. Odafönn bár, ellenben szabad szemmel is követhető magasságban.

Főtisztelendő Palatinus Alen atya elmondása szerint e tárlatnak nemcsak teológiai és kultúrtörténeti, de a mielőbbi és átfogó értékmentésre felszólító, bátorító és sürgető üzenete is van. Kiváltképp most, a küszöbön álló toronyjavító munkálatok megkezdése/folytatása idején. Lévén e templom nemcsak szakrális objektum, de egyúttal páratlan és felbecsülhetetlen értékű épített örökség is, melynek megőrzése mindnyájunk számára imperativus. Ami pedig azokat a fránya anyagiakat illeti… Nos, goromba számítások szerint a verseci plébániatemplom teljes körű felújításának összege néhány milliós tételre becsültetett. Euróban. Ez az összeg szinte elképzelhetetlenül nagy, s előteremtéséhez minden pályázati lehetőséget meg kell ragadni. Időt és energiát még véletlenül sem sajnálva. Lépésről lépésre. Állhatatosan.

A többi meg… olyan, mint Az ember tragédiája. „…ember: küzdj és bízva bízzál!” — jegyzé le annak idején Madách. És ha már az irodalomnál tartunk, Gárdonyi is megírá az Egri csillagokban, hogy egyetlen (vég)vár ereje sem csupán a falakban rejlik, vagy a védők létszámában. Sokkal inkább ez utóbbiak lelkületében, bátorságában, tenni akarásában.

Versecen, legalábbis a legutóbbi (2010. évi) népszámlálás idején, mintegy háromezren vallották magukat katolikusnak. Azóta sajnos nemcsak az esztendők suhantak tova, de a hívők lélekszáma is megfogyatkozott. Ki külföldre, ki a cinterembe költözött közülük. Akik viszont maradtak, azok továbbra is teszik, mit tenniük kell. Bizakodva. 

A tárlat dátumilag folyó év április 10-ével bezárólag látogatható. Hétköznaponként 10 és 17, szombaton 10 és 15, vasárnap pedig 10 és 14 óra között.