Max Weber szociológus már a kapitalizmus kezdeti szakaszában olyan következtetésre jutott, hogy a protestáns etika erkölcsi legitimitást ad az egyéni vállalkozói szellemnek. Ez teszi lehetővé az ember számára, hogy a munkájának szentelje ideje nagy részét. Ez az etika segíti a kapitalizmus kibontakozását. Erre világít rá Weber az egyik legolvasottabb és egyúttal legvitatottabb művében, melyben a protestáns etikát véli felfedezni a kapitalizmus szellemében. Azóta sok minden változott, de a vallás és az abból eredő etika gyakran visszaköszön a gazdasági folyamatokból. Weber már annak idején nem egy önálló, saját törvényekkel operáló rendszernek tekintette a gazdaságot, hanem az emberek szociális berögződései irányából vizsgálódott. Mostani perspektívából nézve lehet, hogy túl nagy szerepet tulajdonított a vallásnak, miközben elhanyagolta a kapitalizmust alapjában meghatározó, ösztönös emberi önzést és kapzsiságot, mely a vallástól függetlenül fajunk jellemzője.

Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus kialakulása című munkája a protestantizmus meg a kapitalizmus kapcsolatát feszegeti. Valójában minden vallás, illetve a vallás tagadása is egyfajta gazdasági magatartásra szocializálja az embereket.

Weber tanait sokan annyira leegyszerűsítik, hogy úgy tűnhet, a protestáns etika önmaga felelős a kapitalizmusért. Valójában azonban maga Weber is ennél árnyaltabban fogalmazott. Sehol nem állítja, hogy a kapitalizmus kialakulása a protestantizmusnak köszönhető. Csupán arra utal, hogy a hagyományos kapitalizmus modern, racionális kapitalizmussá való átalakulását a protestantizmus terjedése elősegítette.

A protestantizmus elhozta azt a változást, hogy a középkor kolostorba zárkózó, keresztény aszkézise átalakult, és a hatékony, kemény munka vált a mindenható dicsőítésének elsődleges eszközévé. Ám az olyan összetett, hosszú ideig tartó történelmi folyamatokat, mint amilyen a modern kapitalizmus kialakulása, nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Sőt! Bizonyos nézőpontból mindez úgy tűnhet, a vallás képes volt olyan társadalmi folyamatot előidézni, amely aztán önállósulva a vallás ellen fordult, és valójában visszaszorította azt. Az emberek cselekedeteit viszont sok esetben valóban a hitbeli és az erkölcsi meggyőződésük határozza meg. Weber a protestantizmus és a kapitalizmus közötti ok-okozati összefüggést a XVI. és a XVII. századbeli protestáns szekták korában vizsgálta, amit szintén nem szabad elfelejteni. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy az egyes gazdaságok eltérő teljesítménye esetleg a vallásban vagy az ateizmusban gyökerezik.

Korunkban a vallástól függetlenül is nagy kihívás az emberek erkölcsi nevelése. Megfelelő erkölcsi szemlélet híján lehetetlen klasszikus értelemben vett emberséges társadalmi viszonyokat létrehozni. A nyugati és a keleti kereszténység közeledése tapasztalható, ami jót hozhat. Itt érdemes megemlíteni, hogy Szent István halálakor, 1038-ban még egységben volt a keleti és a nyugati kereszténység. A szétválás, majd a reformáció csak jóval később történt meg. Az is tény viszont, hogy a XX. század gazdasági fellendülése során előbb történt meg az államok elvilágiasodása, és utána következett be a gazdasági fellendülés. Emellett pedig azt is tudjuk, hogy a vallásos emberek jobban megbíznak másokban, kevésbé hajlandóak megszegni a törvényeket. Egy mélyen vallásos üzletember mindenesetre valóban bizalomkeltőbb, mint a szabadelvű társai.