home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A tyúk vagy a tojás?
Dudás Viktor
2020.08.06.
LXXV. évf. 31. szám
A tyúk vagy a tojás?

Gyermekkoromban, jól emlékszem, nagymamám úgy ügyelt a tojásokra, melyek békésen pihentek az asztalos tatám által precízen elkészített keltetőben, mint a saját szeme és az én szemem fényére együttvéve. Esténként lámpa mellett átvilágítottuk a tojásokban fejlődő, apró teremtményeket, akárcsak egy sci-fiben. Majd végül az imádott rajzfilmjeimre ügyet sem vetve órákon át figyeltem az apró jószágokat, amint utat törnek maguknak a nagyvilágba. Felejthetetlen emlékek egy természeti csodáról és egy nagyszerű emberről, aki ma már sajnos nincs közöttünk.

A téma tehát igen közel áll hozzám. Egy királyhalmi, huszonkét éves fiú, Szalma Balázs, aki egyébként egy nagyszerű gazda, betekintést nyújtott a tojáskeltetés rejtelmeibe. Tudni kell róla, arra törekszik, hogy állatai természetes úton fejlődjenek hízó-, illetve tenyészállattá, hogy ezáltal hústermékei a régen általános, manapság már egyre ritkább természetes ízt kölcsönözzék.

— A keltetés tavasszal történik. Ilyenkor összegyűjtöm a tojásokat. Ha már van elég, a keltetőbe helyezem őket. A tyúktojás általában három hétig van odabent a számára ideális hőmérsékletet nyújtó közegben. Mivel nemcsak csirkékkel foglalkozom, hanem egyéb baromfifélékkel is, tudni kell, hogy nem mindegyik faj utódjai kelnek ki azonos időben. A hazai kacsa, a gyöngyös és a pulyka például négy hétre. A tojásokat naponta meg kell forgatni. A gépem nem automatikusan végzi el ezt a műveletet, hanem manuálisan, kézzel kell átforgatni a tojásokat. A forgatáskor vízzel meg kell őket spriccelni, ez elmaradhatatlan. Egy hét után szoktam átvilágítani őket, hogy kiderüljön, melyikben van kis állat, melyikben nincs. Ha úgy találom, hogy a tojásban nem fejlődik semmi, akkor azt kiszortírozom, és egy másikat rakok be a helyére. A folytonos figyelem meghálálja magát, eddig ugyanis egészen szép kelési arányokkal számolhattam. Ha kikelnek a csibék és más, akkor még pihés jószágok, egy részüket értékesítem, a másik részük pedig a saját állományomat gazdagítja majd.

* Most, hogy így mondod, eszembe jutott, hogy a nagymamám keltetéskor a szájába vett egy kortynyi vizet, és azzal fújta le a tojásokat.

— Igen, régen valóban ezt a módszert alkalmazták, én azonban ezt egy kézi spriccelővel végzem el. Mint már említettem, ez egy kulcsfontosságú pont, ennek köszönhetően nem szárad ki ugyanis az embrió. Fontos még elmondani, hogy az utolsó három napban nem forgatom meg a tojásokat, hogy a kis állat el tudjon helyezkedni a tojáshéjon való áttöréshez, melyet ugye a csőrével végez el, mint egy kis szabadulóművész. A keléshez egy kevéske segítséget azért adok, mégpedig úgy, hogy ecetes vízzel permetezem le a héjat, mely ettől egy picit puhábbá válik, azaz sokkal könnyebben lehet majd kibújni.

* Miután világra jöttek a kiscsibék, -pulykák, -kacsák és -gyöngyösök, még igencsak védtelenek, mondhatni, törékenyek. Mire kell ügyelni leginkább, hogy egészségesek maradjanak?

— Arra nagyon kell figyelni, hogy ne túl hamar, de ne is túl későn legyenek kivéve a keltetőből. Miután kibújtak, legalább 20 óráig bent szoktam őket hagyni, hogy egy kicsit megerősödjenek a meleg hatására. Azután kerülnek ki a már jól megszokott közegből a dobozba, ahol a kis társaik már várják őket. Az első napon kamillateával itatom őket, melybe mézet keverek, hogy ellenállóbb legyen a szervezetük. Ezzel a hagyományos módszerrel próbálom elkerülni a különféle antibiotikumok és az egyéb gyógyszeralapú immunerősítők használatát. Az első két napban tiszta kukoricadarát adok nekik, melynek segítségével kitisztul a bélrendszerük. Ezután 3-4, de legfeljebb 5 hétig indítótápot fogyasztanak, utána pedig folyamatosan, 1-2 hét leforgása alatt teljesen áttérnek a kukoricadarás keverékemre. Ez kukoricát, napraforgót és tritikálét tartalmaz. Ahogy cseperednek, fokozatosan szoktatom őket ki az udvarba. Nekünk van egy tavacskánk, melyet egy szabadon bejárható terület vesz körbe. Nem is kell mondanom, hogy az állatok mennyire szeretik ezt a szabadságot, hiszen kedvükre szaladgálhatnak, kapirgálhatnak, csemegézhetnek, hempereghetnek a homokban, vagy pedig a kacsák fürdőzhetnek a tóban. Valóban jól érzik magukat. Mindig is ez volt a vágyam, hogy ilyen körülmények között nevelhessem fel az állataimat.

* Megtámadhatja-e őket valamilyen parazita?

— Igen, a tyúktetű meg tud rajtuk telepedni. Ez egy igen veszélyes, apró termetű élősködő. A jószág eleinte csak nyugtalan, vakaródzik, aztán lecsökken a tojáshozam és a testtömeg-gyarapodás, az általános legyengülés egyéb kórokozóknak is utat nyit, nagyon nagy fertőzés esetén pedig el is pusztulhat az állat. Megelőzésként gyakran szoktam meszelni az ólakat, illetve ha kiscsibékről van szó, akkor már egy eleve kimeszelt helyiségbe helyezem őket, vagy az anyjukkal, vagy nélküle. Továbbá mészporral és hamuval is beszórom az aljukat, hogy abban egy kicsit meghempereghessenek. Fő a megelőzés!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..