Mottó: „Énekelni örömmel, szeretettel és meggyőződéssel kell. Életünk minden egyes napján!” (igehirdetési részlet)

Új szívvel zengtek újra a régi egyházi énekek, zsoltárok és dicséretek Magyarittabén a Bánsági Református Egyházmegye idei kórustalálkozóján.

A jubileumi, tizedik esztendőben a házigazdák énekkarán kívül a nagybecskereki és a hertelendyfalvi kórus, illetve a torontálvásárhelyi Dalárda, továbbá a Bácskai Református Egyházmegyéből érkező bácskossuthfalvi gyülekezet énekkara is bemutatkozott a találkozón.

Köszöntőt a rendezvény eszmei atyja, nt. Marton Károly magyarittabéi lelkész, bánsági esperes mondott, gondolatait ezúttal a XXV. zsoltár első verséhez kapcsolta. A kezdő áhítat igeszakaszát (1Thessz. 2,3-6) ft. Halász Béla püspök úr tolmácsolta. Kitért az énekeknek, illetve a közös éneklésnek a gyülekezetépítő szerepére is, valamint áldást kért az összejövetelre és résztvevőire, akik kezdettől fogva rendületlenül hűek az ősi felhíváshoz: „Énekeljetek új éneket az Úrnak...”  A 134. dicséret elhangzása után a találkozó lényegét Marton esperes úr méltatta, kiemelve annak kohéziós erejét, mely a rohanó életvitel ellenére is összetart időst és fiatalt: találkozásra és egymás örömében meg bánatában való példamutató, keresztyén emberhez méltó osztozásra sarkallja őket.

Elsőként a tizennyolc tagú hertelendyfalvi kórus mutatkozott be, majd a huszonnégy fős torontálvásárhelyi Dalárda következett, illetve a Bácskai Református Egyházmegyéből érkező bácskossuthfalvai gyülekezet tizennégy fős énekkara. A találkozó második felvonásában a helybeli Perki Piroska vallásos tematikájú verseket adott elő.

A déli harangszóra várva az egybegyűltek ajkáról dicséretek fakadtak, ugyanakkor fohász emelkedett a magasba az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett katonatisztek emlékére is. Nt. Marton Ilona tiszteletes asszony egy verssel megidézte Sztárai Mihály reformátort, evangélikus lelkészt, akit a krónikák énekszerzőként, illetve a XVI. századi magyar irodalom jelentős alakjaként is számon tartanak. A torontálvásárhelyiekhez hasonlatosan a nagybecskereki gyülekezet tizenhat fős énekkara is lelkészük énekhangjával erősítve tett szolgálati bizonyságtételt. A sor végén a házigazdák tizennyolc tagú kórusa dicsérte zengő hangon az Urat. Az eseményt a XXII. és az XC. zsoltár akkordjai, nt. Kiss Nándor nagybecskereki lelkész áhítata, illetve az emléklapok átnyújtása tette teljessé.

Az ebéddel egybekötött kötetlen társalgásra az 1786-ban alapított közép-bánsági falu művelődési otthonában került sor.