* A hétköznapokban mivel foglalkozol? Mit lehet rólad tudni?

— Az első és legfontosabb, hogy egy nagyon kíváncsi ember vagyok, így ha valami érdekel, gyorsan és mélyen tájékozódok a témában. A legtöbb időmet a saját vállalkozásaim építésével töltöm. Általában mindig előáll valamilyen probléma, ezeket megoldom, az időigénye mindegyiknek más. Szabadidőm kevés van, nem úgy kell elképzelni a napomat, hogy ledolgozom a nyolc órát, és hazamegyek, hanem egyik helyről megyek a másikra, s van, hogy éjfélig is eltart a napom. Olyan szintre jutottam ilyen téren, hogy befejezni már nem lehet a munkát, csak abbahagyni. A kevés szabadidőm valójában arra elég, hogy kialudjam magam.

Fotók: Dobó Szabolcs

* Mik ezek a foglalkozások, amelyeket kialakítottál?

— Igazából minden, ami a szívemhez közel állt és áll, abból vállalkozás lett: horgásztó, solymász-GPS-tervező, gépgyártás, körtetermelés és még sok apró ágazat. Fiatal koromban nagyon megszerettem a horgászatot, s ennek köszönhetően természetkedvelő ember lett belőlem. Húszéves koromban alakítottam ki az első saját, nagyobb projektumomat, akkor kezdtem el a horgásztavamat tervezni és megvalósítani. Először saját célra, de mivel nagyobbra sikerült, mint terveztem, úgy gondoltam, hogy akkor lehetőséget adok másoknak is, hogy élményeket gyűjtsenek. Ez a mai napig elég szűk körben mozog. Mivel állandóan megjelennek horgászok, egy szoros baráti kör alakult ki. Az elmúlt hat évben folyamatosan fejlődött ez a projektum, de egy idő után elérkeztem arra a szintre, hogy szakmai képzés nélkül nincs tovább, ezért befejeztem egy halász-haltenyésztő képzést. Így technológia és élmény szempontjából is fejlődni tudott a halastó. A következő kisvállalkozás úgy kapcsolódik ehhez, hogy a tavon láttam egy solymászbemutatót, melynek köszönhetően ez a tevékenység is elragadott. Így indult el solymászati utam. Nem sokkal ezután már meg is szereztem az első madaram, mely egy héja volt.

* Mire vadászol? Hogyan kell elképzelni egy vadászatot?

— A solymászat arról szól, hogy különböző fajú ragadozó madarakkal a természetes zsákmányaikra vadászunk. A csapathoz szorosan kapcsolódó vadászkutya segít ebben. A madarakat be kell idomítani, aminek van egy módszertana. Az egész alapja, hogy a madár visszaszálljon a kezedre egy jutalomfalatért. Ahhoz, hogy egy vadmadár hozzád szálljon, ahelyett, hogy elrepülne a természetbe, nagyon nagy bizalomnak kell lennie köztetek. Ezt idővel, tapasztalattal és munkával lehet elérni. Először kézen kell etetni, majd a kezedre ugrik, utána az ágról a kezedre, majd 10 méterről, és aztán akár 200 méterről a kezedre száll. A vadászatnak a folyamata is hasonló, először egy solymász által legyengített vadat ejt el a madár, te óvatosan odamész hozzá (ő a társad ilyenkor, együtt vadásztok, s te segítesz neki, ő ezt így éli meg), elcseréled vele a vadat egy jutalomfalatért, és a cél, hogy a végén már problémamentesen átadja az áldozatot, mert tudja, hogy kap érte mást. Az érdekesség nem ebben rejlik, a jó solymászok a stílusra törekszenek, például a sólyom milyen magasról fogja lerúgni a vadat, mennyire gyorsan startol egy héja, milyen stílusban manőverezik a madár, ezekre a részletekre figyelnek oda.

* Be kell őket tanítani, vagy ösztönszerűen vadásznak a héják?

— A vadászat ösztönösen történik, viszont a vadászat különféle momentumaihoz tanítani kell a madarat. Fontos, hogy a madaraknak is külön személyiségük van, nincs két ugyanolyan. Vannak olyanok, amelyek nem alkalmasak a solymászatra, egyszerűen olyan az idegrendszerük, a személyiségük, de mások nagyon tanulékonyak és alkalmasak. Ez fajonként is változik, a héja például lassabban tanul és gyorsabban vadul el — a gyorsabb elvaduláson a két-három napot értem. Hiába foglalkozik vele az ember fél éven át mindennap két-három órát, ő két nap alatt képes teljesen elvadulni. Amikor vadászunk, ezen a környéken legtöbbször nyúlra, fácánra, kacsára szoktunk. Héjával könnyebb a folyamat, sólyommal viszont a vadászstílus miatt inkább szárnyasokra érdemes próbálkozni, mert a nyúlfogáshoz igen tapasztalt solymász és nagyon jó genetikájú madár is kell. Világszinten ritka az ilyen, bár most a környéken ismerek néhány solymászt, akinek sikerült vagy sikerülni fog.

* Mit érzel vadászat közben?

— Azt élvezed benne, hogy a természetet tudod irányítani, vagy ha nem is irányítani, de nagyon mély szinten beilleszkedni. Ezen azt értem, hogy a madárral felépítesz egy bizalmat, és közösen küzdötök egy célért. Ez azért jó, mert úgy tudsz kapcsolódni a természethez, hogy a vadállatok együtt dolgoznak veled a vadászat során. Miután eljutottam a szabadon röpítésig, felmerült egy olyan gond, hogy egy nyomkövető rendszerre lett volna szükségem, mellyel meg tudom találni az elveszett madarat, de mivel egyetemista voltam, nem volt rá elég pénzem. Ennek a megoldására egy olyan hatékony módszert találtam, amely nem sokkal ezután a most is működő speciális solymász-GPS-gyártó vállalkozásom alapja lett. A lényege annyi, hogy egy GPS-modult használtam, melyet a megfelelő egységekkel egy kis műhelyben kiegészítettem. Ezzel egy alkalmazás segítségével a világ bármelyik pontján követhetjük a madarunkat. Lassan két éve, hogy piacra léptem ezzel a termékkel, és eddig 16 országban sikerült értékesítenem. Ha valaki bővebben szeretne olvasni erről, akkor írtam egy részletet egy könyvbe, mely erről szól.

* Vadászás közben kísér vadászkutya?

— Igen, a kutyának az a feladata, hogy a vadat megtalálja, és ezt jelezze. Fontos, hogy nem veheti el a zsákmányt a sólyomtól, mert le fogja támadni. Vannak kivételes alkalmak, például a nádasban csak a kutya találja meg az elejtett vadat, de alapjában az ő funkciója a keresés és a jelzés. Ő a csapat egyik nélkülözhetetlen tagja ilyenkor.

* A kutyának, gondolom, adsz nevet. A sólyomnak is?

— Ez változó, általában van neve, ha az ember megszereti, és vadászik vele. Nekem eddig három héjám volt, de csak egynek volt neve, melyet az egyik barátom adott neki, így lett ő Möjmöj.

* Motorozol is, ugye?

— Igen, viszont egy érdekes szempont alapján kezdtem bele. Nem a motorozás érzése miatt szerettem meg, hanem akkor voltam mérnök, és a gépészeti értékére néztem fel. Hogy hogyan van megtervezve, kivitelezve, s így tovább. Mindenkinél mást jelképez a motorozás, éppen ezért is jó, én például egy végtelenül higgadt és nyugodt ember vagyok, így eltér az egészhez való hozzáállásom az átlagmotorosokéhoz képest.

* Hogyan vált a körtetermesztés az életed részévé?

— Elkezdtem a mesterképzést szerszám- és célgéptervezés szakirányon, felszabadult egy kis időm, s ekkortól foglalkoztam a gyümölcsösünkkel is, melyet mi csak úgy hívunk, hogy körtés. Ahogy a neve is mondja, körtefák vannak ültetve, körülbelül tízezer termőfa, mely 150-160 tonnát terem évente. Az elejében csak a rendszer ismeretét kezdtem elsajátítani, kellett másfél év, hogy magamra tudjam vállalni a gazdaságot, mivel én vagyok a harmadik generáció, mely továbbviszi a körtetermesztést. Kiskorom óta az életem része, mindent elsajátítottam, amit a nagyszüleim tanítottak, de kellett még egy kis szakmai képzés is. Most már egyedül vezetem, persze a megfelelő csapat a háttérben segítségemre van, én inkább a nagyobb döntéseknél, újításoknál, piackutatásoknál és piacépítésnél vagyok jelen.

* Az egyetemen szerzett tudást hogyan tudtad kamatoztatni?

— Befejezetem a mesterszakot szerszám- és célgéptervezés szakirányon, és itt volt egy nagyobb szünet, mert csak másnap reggel vettem meg az első CNC forgácsoló gépem. Ennek az a feladata, hogy számítógépes program alapján a megfelelő utat bejárva az előgyártmányból egy kész alkatrészt gyárt forgácsolással. Bevontam három barátom, és létrehoztunk egy gépgyártó céget. Egyedi gyártással kezdtünk, melynek az a lényege, hogy kis darabszámú alkatrészeket forgácsolunk. Nyitottak vagyunk a piacra, folyamatosan követjük a piaci réseket, és ennek megfelelően alakulunk. A bútorgyártásba is így kóstoltam bele, mivel volt némi szabadidőnk egy kis fejlesztésre, és szükség is volt saját részre jó minőségű és tartós bútorokra. Ezeket mi tervezzük egy szigorú industrial stílusban, mi is gyártjuk őket, és minden egyes tervezési szempontnál a tartósságot meg a minőséget részesítjük előnyben. Szeretek fával dolgozni, ez is a természet része, a tömörfa minőségben mindig mást ad, mint a modern forgácslap bútorok. Szeretek szépet, maradandót alkotni, így a tervezés és a kivitelezés részében is szívesen veszek részt.

* Van példaképed? Kitől tanultál a legtöbbet?

— Úgy konkrétan egy példaképem sincs. Kialakítottam a fejemben egy értékrendet, melyet követek, ez nem példaképek alapján történt, ezt emberi tulajdonságokból raktam össze, melyek értékek számomra. Ezek a hozzám közel állókban vannak vegyesen elszórva. Én olyan közegben szocializálódtam, ahol a teljesítmény és a tudás a fő érték, az érzelmek egy kicsit háttérbe szorultak, vagy legalábbis én így érzem. Mivel ezt láttam korábban, ez is maradt meg, és ezt látom észszerűnek is ebben a mai világban. Üzleti és személyes döntésekben is ezen elvek alapján mérlegelek legtöbbször, és ha nem így teszek, később megbánom. Minden, amivel foglalkozom, annak értéket szeretnék teremteni, úgy, hogy közben a természetre maximálisan odafigyelek, és ellenzem azt, amikor a pénz kerül hatalomra a természet helyett. Ha megfelelő szintre képzed magad egy területen, akkor abból bárhol meg lehet élni. Az a fontos, hogy legyen egy megfelelő szaktudás vagy egy hozzáállás egy értékrendszerrel, melyet képviselsz, vagy kínálsz másoknak. Nem szabad csak anyagias szempontokat figyelembe venni, mert ha így állnék hozzá a világhoz s annak működéséhez, akkor az én életutam már az elején megbukott volna, a tónál. Meg kell találni az egyensúlyt, ami nagyon nehéz feladat, de nélküle nem fog működni a boldog élet.