A széles körű összefogással, közadakozásból felépített Magyar Ház visszaszerzéséről sohasem mondott le a helyi magyar közösség, a diktatúra éveiben csak suttogva emlékeztek meg az idősek a hajlékban megtartott közösségi eseményekről, sokan csak azért tértek be az akkori magyar napilap szerkesztőségébe, mely az objektum első emeleti termeiben működött, hogy ismét beszívhassák a Magyar Ház levegőjét, és erőt merítsenek belőle. A ’89-beli temesvári népfelkelés után rögtön megfogalmazódott a jogos tulajdon visszakövetelésének közösségi igénye, és többször is úgy tűnt, hogy sikerrel járnak Bukarestben a ház ügyét felkaroló magyar politikusok, köztiszteletnek örvendő közéleti személyiségek. Csakhogy mások is „rávetették” magukat a Magyar Házra, akik jóval nagyobb, a legfelsőbb szintekig terjedő politikai befolyással és mérhetetlenül nagyobb tőkével bírtak. Ezért csak több mint harmincesztendei küzdelem után, jelentős értékű anyaországi támogatás megvalósulásaként vásárolhatta vissza a magyar közösség a jogos tulajdonát. Az alábbiakban dióhéjban tekintjük át a temesvári Magyar Ház történetét.

Fotó: Heti Új Szó

A magyar hajlék építésének gondolata majdnem napra pontosan száz évvel ezelőtt, 1922. április 26-án fogalmazódott meg a Temesvári Magyar Dalárda — az énekkar 1928-ban Hágában elhódította az Aranyérmet a férfikórusok nemzetközi versenyén — közgyűlésén. Az időközben megalakult Magyar Párt temesvári és Temes—Torontál megyei szervezete programjába vette a Magyar Ház felépítését.

1923 februárjáig mindössze 30 000 lejt sikerült összegyűjteni, majd 1926-ban megválasztották a Dalárda elnökének báró Ambrózy Andort, aki a Szent György téri Ambrus vendéglőbe hívta meg Temesvár tehetős személyiségeit, és adakozásra szólította fel őket. 330 000 lej értékű felajánlást rögzített a korabeli jegyzőkönyv.

1926. június 26-án közgyűlésen döntötték el, hogy részvénytársasági formában fogják működtetni a Magyar Házat. 1927. február 15-én megalakult a Magyar Ház Rt., de a korra jellemzően csak 1929. május 16-án nyert jogi személyiséget. Mindezek mellett 1929. május 4-én négyszögölenként 1515 lejes árban megvásárolták a 306 négyszögöles telket, melyen ma is áll a Magyar Ház. A részvénytársaság 463 590 lejt fizetett ki.

Fotó: Potápi Árpád János/ Facebook

1929 májusától Székely László építész tervei alapján elkezdődött az építkezés, Péter-Pál napján elhelyezték a ház alapkövét. 1930 november végén óriási érdeklődés kíséretében nagyszabású ünnepi rendezvényen felavatták a temesvári Magyar Házat.

A következő időszakban is újabb és újabb akadályok, a hatalom gáncsoskodásainak, a gazdasági válság nehézségeinek leküzdésére kényszerült a bánsági magyar közösség, mégis a pezsgő magyar élet helyszínévé vált a Magyar Ház. A magyar művelődési egyesületek és a Magyar Párt székhelye volt azokban az időszakokban, amikor az elnyomó hatalom megengedte, rengeteg közösségi rendezvényt szerveztek a korszerűen berendezett nagytermében — például 1938. április 4-én a hatóság lezáratta az épület több helyiségét, ellehetetlenítve több intézmény működését, és csak 1939. július 5-én engedélyezték ismét a megnyitásukat. 

1945-től 1951-ig ismét a magyar közösség — értsd a Magyar Népi Szövetség — használhatta az ingatlant, míg a Román Munkáspárt és a kiszolgáló szervezetei be nem költöztek, a szövetségnek pedig más ingatlant nem jelöltek ki. Mivel a telekkönyvben még 1967-ben is a kommunista berendezkedés miatt nyilván nem működő Magyar Ház Rt. szerepelt tulajdonosként, egy, a korra jellemző „huszárvágással”, mint „gazdátlanul hagyott épületet”, állami tulajdonba helyezték.

1968-ban Sajtóházzá alakult a Magyar Ház, és székhelye volt a román, magyar — így került vissza a házba a magyar közösség —, német, szerb, bolgár nyelven kiadott pártlapoknak és a központi hírügynökségnek.

A Magyar Ház ünnepélyes újraavatása (fotó: MTI/ Rosta Tibor)

1989. december 23-án Temesvári Új Szó elnevezéssel jelent meg az előzőleg, 1944 őszétől Szabad Szó nevű magyar nyelvű napilap, melynek szerkesztősége — felvállalva anyagi áldozatot, meghurcoltatást, pereskedéseket — végigküzdötte az utóbbi harminc évet annak érdekében, hogy ne vesszen ki a magyarság a Magyar Házból, és tevékenyen részt vett az ingatlan visszaszerzéséért vívott küzdelmekben.

Miután különféle jogi és gazdasági manőverekkel a román lapot kiadó részvénytársaság szinte teljesen kisajátította a korabeli pártvagyont, 1994. április 24-én felszólította a magyar lap kiadóját az általa használt emelet elhagyására, melyet az természetesen megtagadott. Több mint tízéves pereskedés után sikerült végül a házban maradnia a szerkesztőségnek, mivel a temesvári Táblabíróság használati jogot ítélt meg a magyar lap kiadója számára. De szembe menve a döntéssel, mely kizárólag szerkesztőségi tevékenységre korlátozta a termek használatát, a szerkesztőség végig helyet adott az érdekvédelmi szervezetnek, a Magyar Nőszövetségnek, az ifjúsági egyesületnek, a gazdák szervezetének és a parlamenti irodának.

1994. április 10-én az egykori részvénytársaság tagjainak még élő örökösei és számos temesvári magyar személyiség megalakította az új Magyar Ház részvénytársaságot, mely pert indított az épület jogi úton való visszaszerzése érdekében. Sikertelenül, ahogy nem járt sikerrel a 2000-ben, 2005-ben és 2006-ban a strasbourgi bírósághoz benyújtott kereset sem. 2011. március 29-én pedig a Legfelsőbb Bíróság végérvényesen visszautasította a Magyar Ház részvénytársaság keresetét.

Tamás Péter, az épületet visszavásároló Várbástya Egyesület elnöke (fotó: MTI/ Rosta Tibor)

A 2010-es évek elején a ház addigi „tulajdonosa” eladta azt egy közismert temesvári vállalkozónak, ingatlanfejlesztőnek, aki 2019-ben kérelmezte az illetékes helyi állami intézményeknél az ingatlan szállodává való átalakítását, ami a magyar közösség soraiban közfelháborodást keltett. Több síkon kezdődött el a tervezett beruházás akadályoztatása, például az egyik örökös újabb pert indított, illetve a politikai érdekképviselet és a magyar intézmények minden lehetséges szinten beadványokat nyújtottak be annak érdekében, hogy megakadályozzák az elképzelés megvalósítását. Végül 2019 novemberében a Heti Új Szó kiadói — Graur János főszerkesztő, Tamás Péter vállalkozó, egyesületi elnök és Makkai Zoltán, a kiadó gazdasági vezetője — felkeresték az épület felett rendelkezési joggal bíró cég főrészvényesét, aki hajlandónak mutatkozott az ingatlan piaci áron való eladására. „Innen indult el a megoldás abba az irányba, hogy — miután a román törvények útvesztői és a jóindulat hiánya megakadályozta a Magyar Ház visszaszolgáltatását a jogos tulajdonosnak — az elődök által közadakozásból felépített, és a bánsági magyar közösségre testált Magyar Házat, a Magyar Kormány és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával, a bánsági magyarság másodszor is megvásárolhatta” — idézzük Graur János A temesvári Magyar Ház című munkájából. Így történhetett meg, hogy az idei év júniusának elején ünnepélyesen újraavatták a magyar állam támogatásával visszavásárolt ingatlant.

Az épület új tulajdonosa, a huszonnyolc helyi magyar civil szervezet által létrehozott Várbástya Egyesület, melynek vezetői arra törekednek, hogy a temesvári Magyar Ház ismét „a magyar kultúra vára” legyen, és amint azt az építő elődök is megfogalmazták, a legnehezebb időkben is menedéke és bástyája legyen a magyarságnak.