Ki ne ismerné Adorjánon és széles e vidéken a Kopó Tanyát? Az adorjáni tóhoz, a csatornához és a folyóhoz is közel van. Ide jár, aki szeretne kikapcsolódni, (meg)pihenni, rekreálni, játszani, beszélgetni, jókat enni és inni. A Tiszától alig 200 méterre elterülő, gyönyörű birtok Sarnyai Mihály tulajdona. A Kopó elnevezés pedig a múltat őrzi: a család ősi ragadványnevét.
— Tóthfalu a szülőfalum, ám Völgyesen éltünk hétéves koromig, és nagyon szerettem tanyán lakni, mert szabad voltam — kezdett bele a történetbe, miközben a hátul bográcsban rotyogó halászlé illata valami leírhatatlan gyönyörűséggé keveredett a párás, esős estéével, a nedves levelekével, a vizes földével és a közeli folyóéval. — Ötödik gyerek voltam a családban, szabad voltam, mászkálhattam, amerre akartam, aztán elkerültünk Kanizsára. Majd 1995-ben adódott egy alkalom megvenni ezt a tanyát.
Fotók: Szalai Attila
* Visszavenni a szabadságot?
— Szabadnak lenni. Vagy inkább nyugodtnak. Akkor ez olyan volt nekem, mint az első szerelem, meglátni és megszeretni. Megvettük, aztán mindig egy picit-picit alakítottunk rajta. Igyekszünk mindent saját magunk megoldani, a családdal, barátokkal, haverokkal.
* Milyen volt, amikor megvették?
— A hozzá tartozó földrésznek is csak a fele volt meg, aztán vettünk hozzá még egy fél holdat. A mostani ház is csak egy kis építmény volt, aztán jött hozzá a pince, egy melléképület meg a tyúkól, mert a tyúkpaprikáshoz kellenek a tyúkok, melyek kaparósak, meg gyöngyösök, azokat csak itt lehet fölnevelni, nem lehet másutt venni. Általában százat tartunk, abból negyvenet vágunk, mert a többit megeszi a róka, a nyüst (volt egy időszak, amikor egy éjszaka ötvenet lefojtott) vagy elviszi valami ragadozó madár.
Fotók: Huszta Erzsébet
* Maga életvitelszerűen kint él a tanyán egész évben?
— Igen, amióta nyugdíjas vagyok. Ötödik éve lesz februárban. 2016-ban nyitottuk meg a tanya kapuit, a fiam ötlete volt, ő a jövőt látja benne.
* A fia Sarnyai Csaba, a hajóskapitány, a Tiszai Tangó tulajdonosa, aki csodálatos túrákat szervez környékünkön.
— Igen, ő az, Csabi, a hajóskapitány. Neki köszönhetően összekötöttük a kellemest a hasznossal. Szervezett itt pecatáborokat gyerekeknek, volt, amikor vagy harminc gyerek népesítette be a tanyát, aztán a gyalogos túrázók is szívesen megállnak nálam — kilencvenhatan egyszerre! —, útban Szabadkáról, Zentáról, Kanizsáról. Úgyhogy nagyon nagy nyugodtságot ad a tanya, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki megfordul nálam.
* Nem véletlen, hogy a túrázók befordulnak, hiszen a magyarkanizsai Természetjáró Egyesület elnökével, Huszta Erzsébettel egy párt alkotnak.
— Négy éve ismerkedtünk meg, ő főzi az Örzsi-féle tanyasi húslevest az idelátogatók nagy örömére! Én meg kemencében a sültet, egy nagy tepsiben van nyakas, oldalas, kolbász, csirkehús, szalonna, krumpli alátéttel, hagymával, kis padlizsánnal vagy gyümölcsökkel, szeretik a vendégek a sült körtét, birsalmát. Ez egy erős családi vállalkozás, mely még jobban összekapcsol bennünket. A kemencét tavaly építettük, nagy vágyam volt. Gyerekkorom kedves emléke, lopkodtuk a bodagot a nagymamától, amikor sütötte a kenyeret. Meg persze jóféle házi pálinkát is kínálunk, és csaknem 100 méterről feltörő, kristálytiszta artézi vizet. Van egy szép gyümölcsösünk is, mely főleg vilmoskörtéből áll, melyet én a legjobban szeretek. Mintegy 350 fa van, barack, körte, szilva, alma, őszibarack, tehát minden, ami egy régi tanyához kellett. Hála istennek az idén volt barackom, nem fagyott le. De tavaly nem voltam ilyen szerencsés. No, de a nagymama azt mondta, nem akkor kell lekvárt főzni, amikor akarunk, hanem amikor van barack. Csak a szőlőt nem tudom meghonosítani, mert ez réti föld, ebben nem marad meg.
* Melyik évszak a kedvence a tanyán?
— Mindegyik szép. A nyár szép azért, mert lehet dolgozni, a tél meg azért, mert lehet pihenni, lehet élvezni azt, ami van, amit a természet, a tanya nyújt. Itt sosem volt televíziókészülék, sem rádió. A gyerekeim sosem kérték, hogy legyen. A fiam kiskora óta még reggel elment pecázni, este hazajött, lefeküdt a kis házban, még aludni sem jött be. A lányom is nagyon szerette a vizet. Reggel 8-kor fölkeltek, 10 órakor lefeküdtek, sosem kellett tévé. Én meg minden reggel bemegyek a faluba az újságért, van egy negyvenéves motorom, azzal járok, utána hazajövök, és aztán gyorsan elmúlik a nap, ha egyedül vagyunk, ha nem, mert mindig van mit csinálni, vagy eljön egy-egy haver, és elbeszélgetünk. Látja, már megint este van. Ez az élet olyan, mint a WC-papír: a másik fele sokkal gyorsabban fogy.
