Némely vélemények szerint a XXI. század az emberi történelem alakításában meghatározó szerephez juttatja a népesedés kérdéskörét. Új helyzetet teremt ugyanis egyrészt a népességrobbanás, másrészt pedig a civilizált országok népességének növekvő iramú fogyása, elvénülése.
A magyarok körében több mint fél évszázad óta elégtelen a születésszám, az újratermelés főtörvénye nem teljesül, gyorsuló iramban vénül, pusztul a társadalom. A kommunistának, majd szocialistának és baloldalinak nevezett kormányok olyan jövedelemelosztást alakítottak ki, amely az életszínvonal jó kétszeres átlagával jutalmazza a társadalom pusztítóit, és nélkülözéssel, nyomorral sújtja az éltetőit, azokat, akik utódot szülnek, nevelnek mások helyett is. A demográfus hogyan látja a helyzetet?
- Hadd kezdjem azzal, hogy azokban a birodalmakban, amelyekben nagy forradalmak játszódtak le, rendre katasztrofális népesedési politika állt elő. A francia forradalom óta a franciák mind a mai napig képtelenek rendezni a népesedési problémáikat, ezért állandó betelepítéssel próbálják enyhíteni. Ennek következtében Franciaországban hétmillió bevándorló van.
Oroszországban a nagy októberi szocialista forradalom okozott elképesztő vérveszteséget. Az orosz népesedési adatok azóta is csökkenő tendenciát mutatnak.
Azt gondolnánk, hogy a tudományos felkészültségű Amerikában jobb a helyzet, ám ott is csak az erre a tudományos fejlődésre alapozott gazdasági növekedés képes magához vonzani nagy néptömegeket, mégpedig elsősorban latin nyelvű néptömegeket.
A sorból talán csak Anglia lóg ki. Az angolok más módon vívták meg a polgári forradalmukat. Az angol individualizmus már jóval a cromwelli forradalom előtt létezett, így nagyon békés volt a polgári fejlődésbe való átmenet, így náluk nem állt elő népesedési probléma.
A fejlődő országokban tapasztalható magas népszaporulatnak pedig elsősorban egészségügyi és műveltségi okai vannak. Sokan azt állítják: az iszlám országok tudatosan akarják így meghódítani a világot. Nem osztozom ebben a véleményben. Létezik egy nagyon szűk oligarchia, amelyik kiszolgálja az amerikai érdekeket, népük egészségügyi és oktatási kérdéseivel viszont nem nagyon törődik.
Két ország van a világon, ahol megmagyarázhatatlan az iker gyerekek születésének a nagy számaránya, az egyik Kína, a másik pedig Nigéria. A kínaiak kénytelenek voltak tehát születésszabályozáshoz folyamodni, vagyis előírták, hogy a városi családok csak egy gyereket vállalhatnak. Amíg azonban ez a korlátozás a többségi nemzetre nézve kötelező, addig az egyébként elenyésző népességű nemzeti kisebbségeikre nem. Ezzel szemben Afrikát - Nigéria kivételével - a kihalás veszélye fenyegeti, és ezt a klímaváltozás még csak fokozza.
* Az ENSZ előrejelzése szerint a világ népessége 2050-re csaknem 9 milliárdra nő, miközben Európáé jelentősen csökken. Az olaszok például az előrejelzés szerint 57,5 millióról 45 millióra fogynak, Németország jelenlegi 80 millió körüli népességszámát pedig a század végére 25 millióra becsülik.
Európa lassan, de elkerülhetetlenül eltűnik a történelemből?
- Nem tűnik el, csak átrendeződik a népessége: a kelet-európai részből a nyugatira rendeződik át, ezért is foganatosítanak különböző intézkedéseket, amelyek szorgalmazzák az adott társadalomba való integrálódást. Nekünk pedig marad a bajlódás mondjuk a cigánykérdéssel, amellyel ők nem is hajlandóak foglalkozni.
* A magyar társadalomban az aktívak-inaktívak - tehát a keresők-eltartottak - aránya évről évre romlik. Ezzel kapcsolatban elhangzott már olyan kijelentés, hogy tanuljunk meg kicsinek lenni, mert ha kevesebben vagyunk, fejenként több jut majd a nemzeti vagyonból. A Nemzetközi Valutaalap egyik tisztségviselője szerint pedig erre a területre elegendő hatmilliós népesség.
- Ha vannak olyan magyar emberek, akik ilyent mondanak, akkor azok nyíltan kiszolgálják a multinacionális cégek által képviselt ideológiát, amely Európa nyugati felén született meg a keleti rész terhére. Már a Kádár-rendszerben egy primitív népesedési politika folyt, krízistömegeket érintő családtámogatási intézkedés nem történt, ám sajnos a rendszerváltás után következő kormánypártok egyike sem tudott olyan intézkedést foganatosítani, amely javított volna a családok helyzetén. Kimondottan gazdaságpolitikai intézkedésekkel ezeket a kérdéseket nem lehet megoldani. A pártállami időben az egyházat is kiszorították erről a területről, de az újabb rendszer is csak megtűrte az egyházat. Pedig a kölcsönös támogatás, a kisegítés elve alapján a népesedési folyamatok javítását egyedül ők szorgalmazták őszintén.
Magyarország után újabban Szerbiában is gyakran megszólalnak a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közgazdászai, és olyan ökörségeket hirdetnek, hogy a munkások változtassák meg munkaszokásaikat, legyenek minél rugalmasabbak a munkahely-változtatásban, és ha kell, váltsanak akár várost vagy országot is a munkahely kedvéért. Szerintük nem számít, ha százezrek mennek el az országból. No de, ha százezer munkaképes fiatal megy el Magyarországról, akkor az nem egy, hanem tíz Moháccsal ér fel, az egy kis országot megsemmisíthet!
* A népesedési politikával mi a helyzet Szerbiában?
- A 2002-es népszámlálás adatai katasztrofális képet mutatnak. Ezek szerint mintegy háromszáznyolcvanezer ember távozott az országból. Bár jelentős hányaduk szerb, mégis látni kell, hogy aránytalanul többen vannak közöttük a nemzetiségek, az albánok, a magyarok és a horvátok. Itt rendre hozzák a demográfiai programokat. Hoztak már országos szintűt, vajdaságit is, ám egyiknek sincs hatása. Amint a szerbek 1389-ben nem voltak tudatában annak, hogy a rigómezei ütközet tulajdonképpen államiságukat szünteti meg, úgy most sem gondolták át, hogy a közelmúltban folytatott balkáni háborúk hosszú távon ugyancsak az államiságuk megszűnéséhez vezethet. Ezt nem lehet kiheverni. Ebben ugyanis még az Európai Unió családellenes népesedési politikája sem kedvez. Családellenes, mert a társadalom alapsejtje, a család ellen irányul.
* A vajdasági magyaroknak mit okozott a balkáni háború?
- A statisztikai kimutatások is azt tükrözik, hogy tönkretette a kisebbség jövőjét. Míg a hetvenes években hat-hét ezer gyermek született, addig a háború kezdetén 3760-ra csökkent a számuk, a 2007. évi kimutatás szerint pedig 2333-ra. 1991-ben 3242 házasság köttetett, 1993-ban viszont már csak 1871, 2007-ben pedig csupán 1458, és ezek közül is mindössze 994 esetben magyar mind a két fél. A népességcsökkenés a közösség szórványosodását jelenti, így egyre kisebb a lehetősége annak, hogy magyar magyarral kössön házasságot.
Nem vagyok politikus, sem erkölcscsősz, hanem csak a demográfiai adatok krónikása, aki a kimutatásokban gondolkodik, a következtetéseket pedig vonják le azok a Vajdaság autonómiáját szorgalmazó magyar politikusok, akik azt mondják: nem kell erkölcs, kultúra, oktatás, mert minden úgy jó, ahogyan a dolgok alakulnak. Velük szemben azonban őszintén várom azt a megnyilatkozást, amellyel nemzeti közösségünk teljes egészében elutasítja ezt az idegen, életellenes szemléletmódot.