A napokban Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének kezdeményezésére szakmai megbeszélésre került sor a vajdasági hivatásos színházak vezetőivel. A kezdeményezés alapja ,,a nyitottság, amely a szakmai körök iránti párbeszéd fontosságára épül, célja pedig a vajdasági színházi élet és közönség minél nagyobb lehetőségekhez juttatása'.
Természetesen minden olyan kezdeményezést, amely színházi életünk jobbítására irányul, amely mögött a segítő szándék érzékelhető, jóleső érzéssel tudomásul kell vennünk, és persze komolyan foglalkozni azokkal az irányelvekkel, amelyek ezen a beszélgetésen megfogalmazódtak, és amelyek színházi életünk jobbítására irányulnak.
A megbeszélésen kialakult közös álláspont egyike így hangzik: ,,Bánátban nem elegendő a tájolás, meg kell teremteni a nagybecskereki magyar nyelvű színház működési feltételeit, és ezen nemcsak előadásokat, hanem folyamatos szakmai foglalkozást is értünk.' Eddig az idézet. Ebből a következő részt emelném ki: ,,meg kell teremteni a nagybecskereki magyar nyelvű színház működési feltételeit'. S itt álljunk meg egy pillanatra. Hosszú évek óta ugyanis ez, az így megfogalmazott javaslat napirenden volt és van kis színházi világunkban. De mindannyiszor, ahányszor megfogalmaztuk a javaslatot, amely a bánsági magyarság hivatalos színházának a megalakítását sürgette - miért, miért nem? -, valahol mindig elakadtunk.
Most, amikor újra, ki tudja, hányadszor fogalmazódik meg ez az elvárás, amikor a bánsági hivatásos magyar színház megalakulásának a gondolata újra felvetődik, úgy érzem, hogy okulva a múlt tapasztalataiból, ezúttal jó lenne, ha ez a javaslat mindenekelőtt Nagybecskereken fogalmazódna meg, magában foglalva a bánsági magyarság erre vonatkozó igényét, elvárását. Azt hiszem, ez volna a legtermészetesebb folyamat.
Aztán mindjárt a kezdet kezdetén tisztázni kell, kellene, hogy a Béga-parti város, annak önkormányzata miképpen viszonyul a kérdéshez, egy hivatásos magyar nyelvű színház megalakításához. Pontos, határozott és természetesen igenlő visszajelzésre van szükség, hogy egyáltalán színházcsinálásról beszélhessünk! Természetesen ennek a visszajelzésnek tartalmaznia kell azt is, hogy az esetleges új színház székhelye, mint eddig a Madáché is, a Toša Jovanović Népszínház épülete lesz.
Az említett irányvonalakra (irányelvekre) persze szükség van, hiszen egy általános elvárást tükröznek, de nem győzöm hangsúlyozni: a bánsági magyarság, a szórványban élő nemzettársaink véleménye, elkötelezettsége nélkül ezt a kérdést nem lehet megoldani. Mert, ugye, az nem lehet döntő érv, hogy gond van a tájolással, hogy fiatal, diplomás színészeinket el kell helyeznünk. Nem. A bánsági magyarságnak egyszerűen szüksége van színházra! Szüksége van arra, hogy - különösen ebben a kilátástalan, az embert megalázó világban - legyen egy olyan szellemi otthona, amelynek megtartó ereje erősíti majd önbizalmát, hitét, emberi méltóságát.