A fent említett szerző szerint az emberek csak akkor boldogok, és akkor tudnak jó párkapcsolatban élni, ha egyfolytában úgy érzik, szeretve vannak a párjuk által — vagyis ha tele a szeretettankjuk. Na most, ha ez a tartály tele van, akkor elégedettek vagyunk, ha viszont üres vagy csak félig van megtöltve, akkor kedvetlenné válunk, nehezen tudunk másoknak szeretetet adni. Ezt a tartályt pedig csak az a személy töltheti fel, aki ismeri/beszéli a szeretetnyelvünket. Mindannyian azon a nyelven fogadjuk be és fejezzük ki a szeretetet, amelyre neveltetésünk és személyes hajlamaink nyomán a legfogékonyabbá váltunk. Vegyük sorra ezeket a szeretetnyelveket:

Az elismerő szavakra vágyó: Aki ezt a nyelvet beszéli, annak mindenkinél fontosabb, hogy dicsérő szavakkal illessék, megerősítsék, és elismerjék érdemeit, ő maga beszélhessen a vágyairól, céljairól, terveiről. Az elismerő szavak vonatkozhatnak az illető személyiségére, külsejére vagy akár valamely cselekedetére. Felismeri, ha a dicséret mögött üres szavak állnak, és azt is érzékeli, ha valaki nem hiteles. Az ilyen személy fokozottan érzékeny a kritikára, a gúnyolódásra, retteg attól, hogy felemlegetik a kudarcait, sikertelenségeit.

A minőségi időt igénylő: Akinél ez a szeretetnyelv dominál, elvárja, hogy csak vele foglalkozzanak, hogy megosszák vele érzéseiket, gondolataikat, ami által közelebb kerülhet a másikhoz. A minőségi idő azt fejezi ki, hogy szeretünk együtt lenni. Gyakran a közös programokra, beszélgetésekre gondolunk ilyenkor, nem csak egy filmezésre, vagyis a cél az, hogy élvezzük egymás társaságát. Amikor az ilyen típusú személy a problémáiról mesél, nem tanácsot, csupán megértést vár el. Érdemes fokozottan odafigyelni arra is, hogy arányosan osszuk és hallgassuk meg ilyenkor egymás érzéseit. Ha elmarad az általa igényelt minőségi idő, akkor elhanyagoltnak érzi magát, s elkeseredik.

Az ajándékra vágyó: Őt bármivel meg lehet lepni, csak az számít, hogy kitől kapja. Neki az eszmei érték a fontos — egy cseppet sem az ajándék pénzbeli értéke, kedveli a spontán programokat. Az ajándék azt fejezi ki, hogy akkor is gondolunk rá, amikor éppen nem vagyunk együtt. Ám különösen csalódott, ha elfelejtik a születésnapját vagy a számára fontos évfordulókat.

A szívességeket elváró: Számára a tettek többet mondanak a szavaknál, sokra becsüli a gondoskodást, rosszul viseli, ha valamit nem tesznek meg érte, s nehezen érti meg, hogy a szívesség nem egy kikényszeríthető dolog, olykor túlságosan ragaszkodik a konvencionális nemi szerepekhez. Őt egy fáradt nap után nem virággal, hanem egy finom vacsorával és egy rendezett otthonnal lehet leginkább az ujjunk köré csavarni.

Az érintést kedvelő: Számára a szeretet igazi jele egyértelműen a testi kontaktus, mint az ölelés, csók/puszi, simogatás. Nehezen is viseli a testi kapcsolat visszautasítását. Az érintés mezsgyéje persze nagyon ingoványos, kulturálisan igen eltérő. Az elfogadott érintés szeretetet fejez ki, míg a nem helyénvaló érintések sértőek, megalázóak lehetnek. Különösen nehezen viselik őt azok, akik nem úgy nőttek fel, hogy sokat ölelgették, puszilgatták őket.

Ezek ismeretében, és Chapman elméletét elfogadva, a cél talán az lehet, hogy ismerjük a magunk, illetve a másik szeretetnyelvét, és mindkét fél igyekezzen úgy kifejezni érzéseit, ahogyan az a másik számára befogadható. Ennek hiányában sok konfliktus adódhat a kapcsolatokon belül, hiszen nem érthetjük meg, hogy a másiknak valami miért nem elég jó. A szeretetnyelv gyermekkorban alakul ki, illetve határozza meg, melyik az a kommunikációs csatorna, amelyen a legkényelmesebb számunkra kifejezni a szeretetünket, és amelyet leginkább el tudunk fogadni. Az elmélet szerint egy embernek több szeretetnyelve is lehet, s esetleg egy-két vagy akár három jobban dominál.

Szülőként is megélhetjük, hogy gyermekünk szeretetnyelve más, mint a miénk, ez sokszor segítséget nyújthat nekünk a fejlődési krízisek és a mindennapi nehézségek leküzdésében: sokkal kezelhetőbb egy gyerek, ha tudom, mi a hozzá vezető út. És ha megtaláljuk, akkor jó, ha azon a nyelven kommunikálunk vele. A maguk módján előbb-utóbb a gyerkőcök is rájönnek, hogy mindenkihez más út vezet, hozzánk, szülőkhöz is.

S persze lehet ezzel egyetérteni, vagy sem, mégis meglepően sokat javít egy kapcsolaton, ha megismerjük a másikat, azt, hogy mit vár el tőlünk a szeretet kifejezése terén, és ha mi magunk is meg tudjuk fogalmazni a saját igényeinket.