Orbán Viktor, a Fidesz MPSZ elnöke a közelmúltban egynapos Vajdasági körútja során az itteni sajtó képviselőinek - köztük a Hét Nap munkatársának - kifejtette gondolatait többek között a választói névjegyzékről, az autonómiáról, a magyar állampolgárságról és a támogatási rendszerről. Ezeket a gondolatokat foglaljuk most össze.

A választói névjegyzékről

- Nagy reményt fűzünk a névjegyzék összeállításához. A Kárpát-medencei magyarság számára ez egy teljesen új tapasztalat. Egyetlen magyarlakta, de Magyarország határain kívül élő területen sem jött létre ehhez hasonló kezdeményezés. Nincsenek olyan törvények, amelyek lehetővé tették volna. Erre itt Szerbiában nyílt először lehetőség, és mi nagyon büszkék vagyunk rá. Ezért elismerésemet szeretném kifejezni a szerbiai törvényhozóknak. Most majd elválik, hogy mire megyünk mi ezzel a lehetőséggel. Én azt mondtam el a mai nap során mindenhol, hogy a szabadság csak annyit ér, amennyire képesek vagyunk élni vele. És úgy gondolom, hogy itt most egy komoly lehetőség nyílt a magyarok előtt. Sokak számára meglepő, én inkább megindítónak mondanám, hogy egy hónap alatt több mint százezren iratkoztak fel a listára, olyan előzmények után, amelyeket az elmúlt tíz-egynéhány esztendő hozott Szerbiában. Én csak azzal tudom biztatni azokat, akik megtették, hogy jó döntést hoztak. Ez nem egy egyszerű aktus. Ennek később még lesznek nagyon jelentős eredményei itt egy magyar kormányzat irányába. Egy közösséget és annak vezetőit is leginkább az ilyen pozitív aktusok hatalmazzák fel, legitimizálják, teszik elfogadhatóvá. És mi erre mint egy nagyon komoly politikai és alkotmányos tényre fogunk majd tekinteni Magyarországról, amikor a vajdasági magyarság kérdésével találjuk magunkat szemben.

Az autonómiáról

Habár jó volna a mostani semmiből egy ugrással a teljes autonómia világában találni magunkat, attól tartok, hogy ez a tündérmesék világába tartozik. A mostani helyzetből az autonómia világába egy hosszabb úton juthatunk majd el. Hogy milyen hosszú az út, az rajtunk is múlik. De itt több, egymásra építkező dolognak, döntésnek kell megszületnie. Én jó irányba tett fontos lépésnek tartom a névjegyzékre való feliratkozást. De ez nem jelenti azt, hogy ezáltal megérkeztünk az út végére. Onnantól merül fel majd a választások megtartásának a kérdése, a következő pedig az lesz, hogy a nemzeti tanács milyen intézményeket vesz át: iskolát, kulturális intézményeket, színházat, médiát. Egyáltalán mi az, aminek a fenntartására, működtetésére képesnek és alkalmasnak látja magát. Az autonómia egy olyan szó, amelynek sok definíciója létezik. Minél közelebb kerülünk hozzá, annál világosabbá válik, hogy az autonómia azt jelenti: az életünk szempontjából fontos, az életünk keretét adó intézményeket mi magunk választjuk meg, tartjuk fenn és működtetjük. Minél tágabb ezeknek az intézményeknek a köre, annál teljesebb az autonómia. Van olyan ország a világon - ilyen a katalán autonómia -, ahol még a rendőrséget és az igazságszolgáltatást is az autonómia tanácsai tartják fönn. A mi világunk itt, Közép-Európában ettől még nagyon messze van. Nekünk most még az iskolánkért, a kulturális intézményeinkért, múzeumainkért, a médiánkért kell elsősorban küzdeni. De hiszem azt, hogy a választói névjegyzékre való feliratkozás egy jó irányba tett fontos lépés.

A magyar állampolgárságról

A népszavazáson az igenek többségben voltak. A következő magyar parlamentnek az a dolga, hogy a népszavazáson többségre jutott igeneknek érvényt szerezzen. Ez egy bonyolult jogi munka lesz. Függ a választások eredményétől: kétharmados többség, alkotmányosság. Tehát nem egy egyszerű közjogi művelet mindez, de az irány teljesen világos. Az érzelmek végre lehullnak erről a népszavazási eredményről, csak a csupasz számok maradnak, a számok pedig egyértelműen meghatározzák a következő kormány dolgát. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy milyen alapon jön majd létre a kettős állampolgárság intézménye. Valamilyen megbízható adatbázis szükséges ehhez. Persze, szükséges az önbevallás, szükséges, hogy bizonyos adatokat szolgáltassanak azok, akik a magyar állampolgárságukat szeretnék kiváltani, de kiindulópontként leginkább a névjegyzék szolgálhat. És hát eléggé együgyű volna a magyar kormány, ha egy ilyen önkéntes akcióval összegyűjtött névjegyzéket nem kívánna bevonni a saját döntéseibe. Tehát én azt gondolom, hogy igenis a névjegyzékre való feliratkozásnak - úgy, mint korábban a magyarigazolvány kiváltásának - igenis lesz jelentősége, amikor az állampolgárság kérdése kerül majd szóba.

A támogatási rendszerről

A határon túli magyarok életét segítő magyarországi támogatást sohasem kiadásként kezeltem, hanem befektetésként. Én azt gondolom, hogy ez busásan megtérül. Ezért a határon túli magyaroknak nem érdemes magukat úgy látniuk, mint akiket támogatnak, mint akiket segélyeznek, és a magyarországi magyaroknak sem szabad úgy gondolkodniuk a határon túli magyarokról, mint akik segélyezésre és támogatásra szorulnak, hanem egy közös jövőbe történő beruházásként kell ezt felfogni. A budapesti magyaroknak is jó, hogy ha Szabadkán is sokan vannak, erősek, gazdagok és jómódúak a magyarok. A szabadkai és a szegedi magyaroknak is jó, ha a temerini magyarok jómódúak, biztosan állnak a lábukon és kellő gazdasági erővel rendelkeznek. Beszélik a nyelvünket, van identitásuk, és össze akarnak dolgozni, össze akarnak tartozni a többi magyarral. Tehát ezért én a határon túli magyar területekre szánt pénzeszközöket a költségvetésen belül nem a kiadási rovatba írom be soha, hanem a befektetési rovatba, s meg vagyok győződve róla, hogy az nagyon rövid idő alatt meg is térül. Ami a dolog másik részét illeti, a modern világban a gazdaságok mérete számít. A magyar állampolgárok ma mintegy tízmilliónyian vannak. Azt a luxust szerintem a modern világ körülményei közepette a magyarok nem engedhetik meg maguknak, hogy a nagyvilágban élő magyarokat ne próbáljuk meg összekapcsolni. Ha őket össze tudjuk kapcsolni, az egész magyar nemzetgazdaság számára előnyöket hoz. Ezért én azt gondolom, hogy ahelyett, hogy Budapestről próbálnánk megmondani, hogy mit és hogyan kell segíteni, támogatni, jobban teszünk, ha hallgatunk azokra a közösségekre, amelyek azokon a területeken élnek. Budapestről nem tudom megmondani, hogy mi a jó a temerinieknek. Úgy általában meg tudom mondani, hogy mi a jó, de hogy konkrétan mit kell tenniük, azt ők tudják megmondani. És nekünk, a mindenkori magyar kormánynak az a dolga, hogy az ő szándékaikhoz és terveikhez nyújtsunk segítséget, azok megvalósítására adjunk lehetőséget, hogy jó partneri viszonyt építsen ki a határon túli magyar szervezetek képviselőivel, választott vezetőivel, és az általuk képviselt közösségek szándékaihoz, terveihez nyújtson segítséget. Hogy milyen formában és milyen irányban kell ezt a támogatást eljuttatni, azt én elsősorban Pásztor úréktól fogom megkérdezni, ha eljön az idő.