
A napokban elkezdődött a 2024. évi labdarúgó-Európa-bajnokság. A környezetemben élő férfiak egy része a televízió képernyőjéhez ragadt, a másik fele valahol a határban arat. Mi, nők hivatalosan is magunkra maradtunk!
Az előttünk álló hetek lehetőséget adnak a kreatív időtöltésre. Új receptek kipróbálására vagy a régiek felidézésére, esetleg nagytakarításra, porcicák levadászására, a szekrény újrarendezésére, az esti, magányos órákban egy-egy izgalmas könyv fellapozására. Jelentem, a nagyja kész… és még egy hete sem tart.
A fennmaradó időben talán új sportokat is kipróbálhatunk, így hát felidéztem magamban, vidéken milyen izgalmas mozgásformákra volt lehetőség. A kertben, ha szép, esős időnk volt, a paré gyorsan szárba szökkent. A kitépése gyerekjátéknak tűnt, de a szója soraiban más, szebb példányok is akadtak, melyek esetenként kétemberes húzóerőt igényeltek. Aki szereti az extrém sportokat, annak az udvarban is akadt futnivaló. Akinek a lesből támadó kakas viccesnek tűnhet, annak nem is volt igazi gyerekkora. Ritka félelmetes egy felborzolt tollú, rikácsoló lény elől szaladni, vagy söprűvel harcba szállni vele. A vége, a vasárnapi ebéd finom pecsenyéje viszont jó volt. Ha valakinek csekélység ez a futás, annak tudom ajánlani a birkák legeltetését, ezek a jószágok ugyanis agyafúrt módon találják meg azokat a helyeket, ahol túlehetik magukat: a góré alatt, a hereszénás fészerben vagy a zölden harsogó takarmányban. Reggel és este biciklire pattanva elvihettük a tejet a felvásároló csarnokba. 20-30 liter tejet egyensúlyozni egy nyugdíjaskorú járművön, miközben a szomszédból néhány területvédő eb hangos csaholással kerget, jó kondit adott. Érdekes módon a fűnyírás, amiért a városiak annyit bosszankodnak, kimaradt a mindennapokból, ha túl nagy volt a fű, rotációs kaszával vágták le, nekünk csak össze kellett gyűjteni, és egy fadragacson apránként behordtuk a jószágnak vacsorára, desszertnek. A gyümölcsösben a barackszedés vagy a cseresznyefa meghódítása hegymászói készségeket igényelt. Ha esett az eső, sprintelve rohantunk a száradó ruhákért.
A sok testmozgás után a könnyű vacsora egy kis zsíros kenyér volt, abból a finom pecsenyezsírból, egy leheletnyi pirospaprikával, néhány karika hagymával és azzal a sajttal, amelyet esténként főztünk a megmaradó tejből. Most is ezt majszolom, miközben akarva-akaratlanul huszonkét pasit figyelek, amint egy labda után rohangál.
Jó szurkolást mindenkinek!