home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A sokatmondó három betű
Szerda Zsófia
2023.05.20.
LXXVIII. évf. 20. szám
A sokatmondó három betű

Véget ért az 56. KMV

Fáradt és boldog fő szervezők, elégedetten mosolygó diákok, új és régi barátságok, ajándékcsomaggal telepakolt járművek, üresen kongó Scena, sötét és elcsendesedett színházterem, néhány fennmaradt programfüzet. Ezek a képek maradnak a Középiskolások Művészeti Vetélkedője legutolsó napján. Ismét elmúlt egy év, ismét vége egy KMV-nek.

Az idén nagy kihívás elé állította a szervezőket az országos gyász miatti átszervezés, de mindenki kompromisszumkész volt, tanárok, diákok egyaránt, így csak kevesen nem jutottak el az óbecsei döntőre. Aki személyesen nem tudott megjelenni, annak osztálytársai olvasták fel írását. Csaknem negyven diák igényelt szállást, a döntő két napja során pedig mintegy nyolcvan diák versenyzett és találkozott egymással.  

Oláh Tamás, a KMV egyik fő szervezője elmondta, a kategóriák tekintetében továbbra is nagy népszerűségnek örvend a slam poetry, melyet néhány évvel ezelőtt vezettek be, s a KMV kerekasztal-beszélgetéseinek egyik egyenes hozadéka, hiszen a diákok kérték, hogy ebben is versenyezhessenek.
— A tavalyi évben sokkal több slam érkezett, mint vers, és a vers kategóriában is a legjobbak egy picit slam poetryszerű szövegek voltak. Az idei évben már kiegyenlítettebb volt a helyzet. Tizenkét-tizenhárom vers és ugyanennyi slam érkezett, emellett nagyon népszerű volt a novella műfaja is. Viszont azt látom, hogy novellát írni jobban szeretnek, ebben jobban megtalálják magukat a fiatalok, mint a novella/próza előadásában, hiszen a prózamondás kategóriában az idén csak egy versenyzőnk volt. Az látható, hogy a rövidebb formákhoz vonzódnak, a beszédművészeti vetélkedőn sok volt a szavaló, s előrelépésként könyveltünk el, hogy az elmúlt évek viszonylag kevés drámai monológjához képest az idén hét diák mérette meg magát ebben a kategóriában, és nagyon színvonalas előadásokat hallottunk, a drámai monológ kiemelten népszerű műfaj volt az idén — tudtuk meg Tamástól.

Minden évben történnek kisebb-nagyobb újítások, az idén az újvidéki Magyar Tanszéket is bevonták, így az önálló irodalmi műveket a tanszék diákjaiból álló zsűri is értékelte és díjazta, valamint kísérőprogramként egy rendhagyó kreatívírás-műhelyfoglalkozást is tartottak, melyet Tóth Ágota, a tanszék tanára vezetett.

A kerekasztal-beszélgetés mindig egy izgalmas pontja a rendezvénynek, diákok és szervezők itt kötetlenül beszélgetnek a KMV jövőjéről, tervek és ötletek hangzanak el, melyeket később a szervezők igyekeznek beépíteni.

— Az utóbbi években egyre több diák vesz részt konstruktív hozzászólásokkal ezeken a beszélgetéseken, aminek nagyon örülünk. Az idei évben az merült fel, hogy bővítsük ki a megzenésített versek kategóriáját dalszerzéssel. Az elmúlt években sajnos egyre kevesebb pályázó jelentkezik megzenésített verssel, s az idén két versenyző saját versét zenésítette meg, ami már dalszerzésnek, dalszövegírásnak számít. Ez már azt mutatja, hogy ebben jobban megtalálják magukat a középiskolások. Mivel az a szándékunk, hogy ez a műfaj is minél népesebb legyen, mindenképp bővítjük a kategóriát. A másik hasznos ötlet az volt, hogy a hosszabb prózai műveket vagy az értekező prózát valamilyen módon követhessék a hallgatók, hiszen nehéz hallás után lekövetni. Mivel a zsűri a verseny előtt kézhez kapja a szövegeket, tehát már ismeri őket, a felolvasás lehetne egy rövidített változata a műveknek, de a KMV arról is szól, hogy ezek a vélemények, érvek, témák, amelyekkel a középiskolás fiatalok foglalkoznak, közkinccsé váljanak, beszéljenek róluk, és ahhoz többször el kell olvasni egy-egy szöveget. Ennek megoldására egy izgalmas javaslat született a diákoktól: a jövőben legyenek online felületen elérhetőek a szövegek a verseny napján, hogy mobiltelefonon vizuálisan is tudják követni őket — számolt be Oláh Tamás, aki a fiatalokon azt látja, hogy továbbra is sajátjuknak érzik a rendezvényt, igyekeznek minél jobban bevonódni, ötletelni, segíteni, hogyan lehetne a jövőben minél több diákot megszólítani, s elérni, hogy még népesebb legyen a vetélkedő, hiszen nagy fejtörést okoz a szervezőknek, hogyan tudnának ténylegesen eljutni egyik-másik körzet iskoláinak diákjaihoz, és felkelteni érdeklődésüket a KMV iránt. 

A szervezői csapat egyik oszlopos tagja évek óta Dimitrov Nikoletta is, aki öt évvel ezelőtt még maga is versenyzőként izgult. Mindenképp szeretett volna aktív részese maradni a KMV-nek, és úgy látta, ezt úgy valósíthatja meg, ha bekerül a szervezők közé, ami nem is áll tőle távol.

— Egy igazi, minden lében kanál típus vagyok, szeretek szervezkedni, intézkedni, s már az utolsó évemben, amikor versenyző voltam, kérdezgettem, miben tudnék segíteni, összebratyiztam a szervezőkkel, hogy lássam, mindez hogyan is épül fel, mert nagyon fontosnak tartom a KMV-t, szerettem volna segíteni, hogy minél gördülékenyebben menjen. Szerintem a KMV lényege nem változott. Ami sokat változott, az az atmoszféra, amelyet mindig az a közeg alakít, amely éppen ott van, de mindegyik KMV-ző generáció valahogy megtalálja, hogyan tudja saját egyéniségéhez szabni az egész eseménysorozatot, ezért is olyan otthonos mindenkinek, és ezért tud mindig megújulni, mert nem erőltetett a megújítás, sokszor spontán történik. Van visszajelzés, a kerekasztal-beszélgetésen vagy azon kívül is, így például tudjuk, hogy nagyon tetszett a résztvevőknek a kreatív írásos műhelymunka.

Arra a kérdésre, hogy a szervezésben milyen feladatokat lát el, Niki elmondta, jelenleg mindenhol segít, nem tud kiemelni egy feladatkört. Személyiségéből adódóan ott segít, ahol tud, ha látja, hogy gond van, ott terem, s igyekszik megoldani.

— Amiben az öt év alatt sokat fejlődtem, az az, hogy fel tudok ismerni helyzeteket, és gyorsan reagálok rájuk. Most már én magam is tudok önálló döntéseket hozni, az elején ez nyilván nem így volt, mindenért Virág Kiss Anitához és Oláh Tamáshoz futottam, most pedig már én magam is adok feladatot másoknak, s ez is egy szervezői kihívás, hogy érezni, tudni kell, kire milyen feladatot oszthatsz, melyben ő jól érzi magát, élvezi, és nem szenved tőle.

A mostani KMV-s generáció tagjai közül kerülnek majd ki néhány év múlva az újabb szervezők. Niki elmondta, ő folyamatosan figyeli a résztvevőket, és már most látni olyanokat, akikben van affinitás arra, hogy új ötleteket hozzanak be, kreatívak, s akik nagyon a magukénak érzik a rendezvényt, ott mozognak a jelenlegi szervezői csapat körül.  

Kíváncsi voltam, Nikinek van-e kedvenc kategóriája.

— Nehéz erre válaszolni. Amikor versenyeztem, a beszédművészeti volt a kedvencem, a versmondás s a drámai monológ, de most szerintem az összeset felsorolhatnám. Az idén nagyon nagy hatással volt rám az egyik első helyezett versmondó, Papp Albert, aki a Svetozar Marković Gimnázium elsős diákja. Ő valami olyat csinált a színpadon, amit szerintem nagyon kevesen tudnak, olyan szinten uralta az időt, illetve úgy irányította a közönség figyelmet, hogy most is, csak attól, hogy visszagondolok rá, libabőrös leszek. A másik nagyon nagy kedvencem pedig a KNV-s hangszerszólista, Merković Anna volt, akit a gálán láttam. Gyönyörű volt az is, ahogy a lány hegedült, két fiú kísérte, de ami még csodálatosabb volt, az az, ahogyan figyeltek egymásra, oda is súgtam Berényi Sárinak, hogy mennyire szépen néznek egymásra, erre ő mondta, hogy ketten közülük testvérek. Az, ahogyan végig egymásra figyeltek, és maga a produkció is valami olyat adott, amiből még sokáig tudok töltődni. Mindig meg tud tehát lepni, el tud varázsolni egy-egy kategória, azaz egyik-másik fellépő, ezért nem tudnék kedvenc kategóriát választani, mert nem ettől függ. Nagyon érződik, amikor egy fiatal olyan alkotással érkezik — legyen az bármilyen kategória —, amely nagyon belőle indul ki, amely nem egy megoldandó feladat, melyet a szülők vagy a tanár adott, hanem a sajátja. Ezt a néző is érzi, s mindig ezek a legkülönlegesebb produkciók.

Elmúlt tehát egy újabb év, egy újabb KMV, a diákok versenyeztek egy jót, a zsűri döntött, jövőre ugyanilyen sodró lendülettel folytatódik minden. A KSZFV Zentán, a KNV Temerinben s a döntő Óbecsén.

A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén díjazott diákok névsorát honlapunkon találhatják.

Az irodalmi vetélkedő zsűrije: Kocsis Lenke, az újvidéki Magyar Tanszék tanársegédje, Hernyák Zsóka író és Szerda Zsófia újságíró, fotós.

Díjazottak:

Vers
1. Dévity Tamás
1. Gyetvai Balázs
2. Volford Éva
Híd-különdíj: Lakatos Krisztofer
zEtna-különdíj: Horváth-Militicsi Viola

Novella
1. Krémer Martina
2. Harmat Csongor
3. Zombori Noémi
Forum-különdíj: Lázár Bálint

Publicisztika
1. Kiss Csenge
1. Basarić Petra
3. Juhász Éva Luca

Értekező próza
1. Pálfi Jázmin
2. Horváth Jázmin
3. Zakinszky Regina

Humoreszk
1. Harmat Csongor
2. Makszimovity Andrej
3. Varga Éva

Slam poetry
1. Krémer Martina
2. Berta Fanni
3. Radócki Kristóf

A beszédművészeti vetélkedő zsűrijében Elor Emina színművésznő, Nagyabonyi Emese színművésznő és Ozsvár Róbert színművész voltak.

Prózamondás

3. Curnovics Kitti

 

Versmondás

1. Lengyel Emma

1. Papp Albert

2. Oláh Réka

Malomfesztivál-különdíj: Gál Flóra

Szép Szó Tábor-különdíj: Mihók Emese

 

Drámai monológ

1. Arnold Zsófia

2. Nagy Evelyn

2. Szalma Antónia

Forum-különdíj: Oláh Réka

 

Népmesemondás

2. Bíró Fanni

2. Lukács Szabolcs

Fotó: Gutási Lukács

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..