Valamikor a május nekünk a stafétáról meg a Tito születésnapjához kötött nagy tornamutatványról, az ún. sletről szólt. Pedig akkor is virágba borult a bodza, és szirmát bontotta a bazsarózsa, amivel apáink titkon mégiscsak kidíszítették hajnalhasadáskor az ablaksarkokat, a kerítést és a kapukat, hogy az ifjúság napja álcájában mégiscsak pünkösdöt ünnepeljék meg.

Most április és május (hál’ istennek!) az alkotó és a tehetséges gyermekeké. Az elmúlt hetekben számtalan rendezvényről adtunk hírt ezt bizonyítandó: a középiskolások művészeti szemléjéről, a néphagyományokat ápoló óvodapedagógusok és iskoláskor előtti intézmények találkozójáról, az óvodás színjátszók fesztiváljáról, az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjéről, a Kőketáncról, a Szólj, síp, szólj!-ról… amelyek mind-mind tömegeket megmozdító gyermek- és ifjúsági rendezvények. Május 18-án és 19-én két újabb nagyszabású vetélkedő bővítette ki a listát: megnyitotta kapuit Bácsfeketehegyen a VI. Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozó, valamint pünkösdszombat délelőttjén ugyancsak itt tartották meg a Falusi Krónika elnevezésű, Zala megyei (magyarországi) vers- és prózamondó verseny V. vajdasági elődöntőjét.

A gyermek- és ifjúsági színjátszás központja az én időmben Szabadka és Zenta volt. Most — jóllehet a KMV színházi és filmművészeti vetélkedőjét ugyancsak Zentán tartják meg — a legtöbb ilyen jellegű rendezvény Kishegyes községben zajlik le. Az óvodások Kishegyesen, a gyermekszínjátszók pedig Bácsfeketehegyen jöttek össze. Két nagyon szegény helységben, ahol azonban ezek a rendezvények mégis szellemileg frissen tartják a települést, s évről évre egyre több érdeklődőt vonzanak. Ez az igazi nagy kihívás: a semmiből varázsolni valami értékeset, maradandót, gyönyörűt! Le a kalappal a SZERVEZŐK (a nagybetű ezúttal a tiszteletem jele) előtt.

No, de fordítsuk figyelmünket most ez utóbbi megmozdulásra: a VI. Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozóra, amelyet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság szervezett az elmúlt hétvégén, s amelyre 30 színpadi játékot neveztek be a vajdasági művelődési egyesületek keretében munkálkodó gyermekszínjátszó csoportok. Doroszló, Lendva és Törökkanizsa kivételével 27-en sikeresen be is mutatkoztak. Láthattuk a szenttamási Grimasz, az adai Csak csajok, a Tizenhárom és a Bara-part, a kispiaci Sziporkák, a kúlai Tini-Actors, a horgosi Pöttömszínpad, a gunarasi Táltos, az Újvidéki csoport, a bácsfeketehegyi Nevenincs, a nagybecskereki—muzslyai Mini Csipet Csapat és a Tiszta szívvel-lélekkel, az oromhegyesi—oromi Gézengúz, a zentagunarasi Prométheusz, a muzslyai Hébe-hóba, a csantavéri Ötások, a bácskossuthfalvi Gézengúzok, a kevi Szélfogó, a zentai Kuckó, a noszai Réce Ruca és a Középső csoport, a Magyarittabéi anyanyelvápolók, a nemesmiliticsi Gyermekszínjátszók, a Tamásfalvi anyanyelvápolók remek kis előadásait.

Vendégelőadásként az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad bemutatta a Csipkerózsika című előadását, a szabadkai Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grund pedig a Holdbeli csónakost — telt ház előtt (az egész napos fárasztó munka után)! Ez ám az elkötelezettség! A színpad iránti rajongás! Pedig csak általános iskolásokról volt szó, és jobbára „kicsik”-ről, azaz alsósokról. Több mint harmincéves újságírói pályafutásom alatt szerzett tapasztalatommal sem tudok szavakat találni arra, hogy leírjam azt a zsibongó, szívdobogtató, lámpalázas és drukkos hangulatot, ami ott két napig uralta a művelődési otthont és a színháztermet.

A találkozó előadásait háromtagú szakmai bizottság nézte végig, és elemezte a rendezőkkel tartott szakmai megbeszéléseken: Hajós Zsuzsa színész-drámatanár, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ munkatársa és az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke (Budapest); Vörös Imelda gyermekszínjátszó-rendező, a Deszkára fel! képzések egyik oktatója, a szabadkai Gyermekszínház színésze; valamint Hegedűs Jenő színész, rendező (Budapest).

Igen, a találkozót megelőző továbbképzést, a Szabadkán és Újvidéken megtartott több napos tanfolyamot, a Deszkára fel!-t semmiképp sem felejthetjük ki (bravó, Hajvert Lódi Andrea az ötletért!) ebből a beszámolóból, mert ez adott útmutatót, szakmai alapképzést azoknak a műkedvelőknek, akik közül többen már csoportvezetőként-rendezőként foglalkoznak (gyermek)színjátszó csoportokkal — és a Műhelytalálkozón is érvényesítették újonnan szerzett tudásukat —, valamint olyanok is, akik esetleg majd amatőr színészként hasznosíthatják itt szerzett tapasztalataikat. Tehát nem alaptalanul vártunk el — mint nézők sem — igényesen megkomponált, tartalmas, szórakoztató és tanulságos előadásokat.

A játéknak ezúttal tétje is volt: a rendezvény részvevői közül egy csoport továbbjuthatott a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó gálájára, amelyet 2013. június 7-e és 9-e között tartanak meg Debrecenben. Ezt az elismerést ezúttal a bácsfeketehegyi Nevenincs csoport kapta — vagyis a helybeli Nikola Đurković Általános Iskola 5—8. osztályos tanulói, akik Erich Kastner A schildai polgárok című művét dramatizálták. A darabot Pál Ilona magyartanárnő rendezte. Az előadásban fellépett: Bede Noémi, Hodik Annabella, Lódi Miklós, Ozorák Anasztázia, Perlaki Dominik, Pozsonyi Tímea és Valentina, Szalajevics Iván, Szarka Áron, Török Gabriella és Várkonyi Dániel. A schildai polgárok a magyar rátótiak német változata. Egy bohózat a „mindentudó” faluvezetőkről, kiváló drámapedagógiai eszközökkel, önfeledt játékkal bemutatva.