-- A műszaki középiskolában lakatosmesterséget kezdtem tanulni. 2002-ben a második osztály első félévét közepes eredménnyel fejeztem be. Az iskolában az idő tájt történt az a verekedés, amiről akkor a médiák is beszámoltak. Az eset szenvedőalanyaként engem is kihallgattak a rendőrségen. Jegyzőkönyvbe vették vallomásomat. A döbbenet és rettegés akkor vett rajtam erőt, amikor volt támadóim egyike orrom alá dugta a rendőrségi jegyzőkönyvbe mondott szövegemet. Amíg le bírtam győzni félelmemet, eljártam az iskolába. Rettegni akkor kezdtem, miután egy születésnapi ünnepségről szétzavartak bennünket, mert magyarul énekeltünk. A rendőr akkor természetes egyszerűséggel közölte, vannak szerb vendéglők, melyekben a magyarok nemkívánatosak. Egy hónappal az év vége előtt ekkor az iskolából is kiiratkoztam -- meséli halkan Sötét Denisz megpróbáltatásainak történetét, amely néhány hete a szabadkai Pátria Szálló előtt folytatódott, majd most, a házukat ért falfirkákban csúcsosodott ki. Megdöglötök, magyarok! -- ordít a vérvörös festékkel felírt mondat, és nyomatékul egy kést vágtak az ajtóba.
-- Az eset után aludni sem merünk. Kislányunk még a fürdőszobába sem mer egyedül elmenni -- mondja a kimerült édesanya.
-- Ma, szeptember 16-án meglátogatott bennünket Mádl Ferenc úr, a Magyar Köztársaság éppen Szabadkán tartózkodó elnöke is. Vele is közöltük, hogy ezt a terrort nem bírjuk tovább elviselni. Elhagyjuk az országot. Arra kért bennünket, alaposan gondoljuk át, mielőtt végleg döntenénk. Átgondoltuk. Holnap egy-egy bőrönddel útra kelünk. Nincs már, ami szülőföldünkhöz kössön bennünket. Az életünkről van szó. Védelmet itt a hatóságoktól nem várhatunk. Autóval visznek bennünket a röszkei határra, ahol menedékjogot kérünk majd a magyar államtól. Ha elutasítanak bennünket, továbbmegyünk. Valahol majdcsak befogadnak bennünket -- közli Sötét László a család elhatározását. Mint mondta, egyetlen dologban biztos, mégpedig abban, hogy holnaptól megszűnik számukra a rettegés. Biztosan nem lesz gondtalan az életük, de legalább a rettegés ízét nem kell tovább elviselniük abban az országban, amelynek rendőrsége és miniszterelnöke sem akar tudomást venni a nemzetiségek ellen indított hadjáratról; és amelyben félelmükben még a barátok is elfordulnak az embertől, nehogy őket is utolérje a balsors. A visszaszámlálás elkezdődött.
Ui.: Lapzártáig annyit sikerült megtudnunk, hogy Sötétéket egy magyarországi befogadóközpontban helyezték el. Sorsuk további alakulása az illetékes hatóságoktól függ.