A tisztességben megőszült tanárember, K. F. évtizedek óta matematikát tanít az egyik általános iskolában. Bevallja: az utóbbi húsz évben bizony voltak pillanatok, amikor úgy érezte, ha valaki a pedagógusoknak is felajánlaná a végkielégítést, azonnal otthagyná az iskolát. Ilyenkor a felesége csak legyintett: tudta, hogy úgysem tenné meg, győzne a hivatástudata, hiszen mindene a tanítás.
Tavaly novemberben a tanár úrban különösen nagy erővel dúlt az elkeseredés, amikor neki is tíz százalékkal csökkentették a járandóságát. Így, nyugdíjaztatás előtt, amikor minden dinár számít! Aztán beletörődött. Teszi, amit tennie kell: elkezdi az új tanévet, osztályfőnökként be is fejezi azt a gyerekeivel, a 8.-c-vel, májusban a diákjai ballagnak, ő pedig nyugdíjba vonul.
Szokványos történet, mondhatnánk. K. F. december 6-án tölti be a 65. életévét, ám az iskolákban, ez köztudomású, a tanítók és a tanárok csak a tanév befejezése után mehetnek nyugdíjba. Ez a törvényes előírás. Évtizedek óta ez a gyakorlat. Pontosabban: már csak volt. Nemrég módosították az oktatási törvényt. Törölték belőle azt a rendelkezést, amely szerint a tanárnak, a nevelőnek és az iskolai szakmunkatársnak az iskolaév végén szűnik meg a munkaviszonya. Az új, módosított jogszabály 2015. augusztus 12-én már életbe is lépett. Ennek értelmében a tanügyi dolgozók nyugdíjaztatására ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint mindenki másra. A közalkalmazottak esetében — és az oktatásügyben dolgozók is azok — 2015. október 12-étől alkalmazzák az új törvényt. Ennek értelmében mindenkinek, aki betöltötte a 65. életévét (férfi, és legalább 15 munkaéve van), „a törvény erejénél fogva” azonnali hatállyal megszűnik a munkaviszonya!
A hír hallatán a tanár úr egyszerűen megsemmisült. Felfoghatatlannak tartja, nem akarja elhinni, hogy december 7-ével „a törvény erejénél fogva” megszűnik a munkaviszonya. Nyugdíjazzák. Elküldik. Nem engedik, hogy befejezze a tenévet. Úgy bánnak vele, mintha favágó volna az állami erdőgazdaságban. Vagy aktatologató az adóhivatalban. Vagy a szippantós autó sofőrje a köztisztasági vállalatban... Rémálmában sem gondolta volna, hogy így az önérzetébe taposnak. Hogy porig alázva, hivatásában megcsúfolva kell majd búcsút intenie az iskolának.
Tudom, a személyes sérelmén ez aligha enyhít, és nem vigasz, de ez a helyzet — Szerbiában a törvényhozók magasról tesznek mindenre, mindenkire. A pedagógiára is mint tudományágra. Arra, hogy nem véletlenül, hanem pedagógiai okok és érvek mentén született meg a korábbi előírás. Hogy tanító és tanár csak a tanév végeztével mehet nyugdíjba. Nem véletlenül született meg és élt évtizedeken át az a paragrafus, amely nem engedett utat a tanév közbeni tanító- és tanárváltásnak; amely az okatási-nevelési folyamat zökkenőmentességét, a zűrzavar elkerülését, elsősorban a gyerekek érdekeit vette figyelembe. A gyerekekét, akiket egyébként nagy gy betűvel szoktak emlegetni a politikusok, a parlamenti képviselők, a miniszterek. Aztán gyorsan megfeledkeznek róluk, amint a közszférában alkalmazottak létszámcsökkentése a téma — gyorsan és mindenáron. A tanítók és a tanárok azonnali hatállyal való nyugdíjaztatásának a levét ugyanis majd a gyerekek isszák meg.
Szerbia oktatási minisztere az idei ünnepi tanévnyitón azt találta mondani: öröm, hogy 2500-zal több elsősünk van, mint tavaly, ami a társadalomra „még nagyobb felelősséget ró, hogy még jobb felnőtteket CSINÁLJUNK belőlük, mint amilyenek mi vagyunk”. Így fogalmazott: „da napravimo od njih...” Értem én. Szerinte a pedagógus közalkalmazott. Az iskola pedig gyár. Ahol futószalagon gyártják („csinálják”) a jövő felnőttjeit. Értem, csak mélységesen elszomorít. És fáj.
Verbić megenyhült Ezzel a címmel közölte a belgrádi sajtó pénteken, szeptember 4-én: október 12-e után mégsem kell azonnali hatállyal nyugdíjba vonulniuk azoknak a tanítónőknek és tanárnőknek, akik betöltik a 60,5., illetve 61. életévüket. Ezzel mintegy 3000 tanító- és tanárnőnek „kegyelmezett meg” — s reményeink szerint a tanár úrnak is. A szerbiai oktatási miniszter, Srđan Verbić szerint nyugdíjaztatásuk zavart okozna az oktatatási-nevelési folyamatban, ezért az érintettek 2016-ban a tanév végéig a munkahelyükön maradhatnak. Döntését azzal indokolta, hogy „az oktatási rendszernek vannak sajátosságai”. Lehetséges, hogy a miniszter úr ezekről a sajátosságokról csak most, a tanév megkezdése után értesült?! |